És már sötét van kint :(

Hideg. Felhők. Holnap 16 fok. Mi ez kérem, ha nem valami globális szintű átverés. Kavarnak ezek a hónapok, megunták a régi rendet és most mindent felrúgnak.

Vagy csak ez is a globális felmelegedés-lehűlés és éghajlatváltozás része.

Hedvig megérkezett Kisumu-ba. Minden rendben van. Alig várom, hogy beszámoljon az első kalandokról, már maga az út is izgalmas lehetett, 16 óra repülés! Aztán pedig a szolgálat, amit az ottani árvákért tesznek.

Tegnap pont ezen gondolkodtam. Nem csak Hedvig kapcsán. Az emberek miért választanak olyan életet, amiben másokért, csak és kizárólag másokért tesznek? Ingyen, szabadakaratukból, emberbaráti szeretetből? Aztán belegondoltam, milyen jó érzés adni úgy, hogy nem várunk érte cserébe semmit. Adni, mégpedig örömöt. Látni embertársunk arcát ahogy felderül, kilép a hétköznapok szürkeségéből és együtt örvendeznek az Életnek. Ritka pillanatok. Mert az ember életében többet búslakodik és elégedetlenkedik, mint örül. 

egyetemi hangulat

A mai poszt az egyik kedvenc fantasy artosom alkotása, bizonyára már ismerős régi olvasóink számára, hiszen a blog címe alatt is az ő képe díszeleg. Egyszerűen páratlan a stílusa. Van benne valami morbid, de bájos. (Nem ezen az alkotáson, akit érdekel, megnézheti a többi képet a lenti linkre kattintva. Ez itt a reklám helye :P)

Nem terveztem ma bejegyzés szerkesztését, de ez a kép egyszerűen megfogott. Ma kaptam (megint) üzenetet a mester gólyatáborról... egyre kevesebb kedvet érzek magamban ahhoz, h elmenjek. Én már öreg vagyok ehhez :D. Bár tegnap megint elkérték a személyim, mikor egy üveg pezsgőt vettem...

Hedvig holnap elutazik Kenyába. Sok-sok erőt és kitartást az Úthoz! (Izgalmasabbnak ígérkezik, mint az El Camino...)

Natalia Pierandrei: The Victorian Greenhouse

Búcsú a szoknyától

Reggel a szokásos böngészések között nézegettem az időjárás jelentést is. Hidegfront, 10 fokkal hidegebb lesz, és vége a nyárnak. Bár meglehet, hogy szeptemberben még lesznek meleg napok, de az igazi nyári hangulat tovaszáll.

Este orgonakoncerten voltunk a Szent Anna templomban. Könnyű nyári ruha, egy kis bolero, hogy a vállaim fedve legyenek. Amikor már a Batthyány térre értünk, gyanúsan fújt a szél. A koncert amúgy érdekes volt, szeretem az orgonát, de csak egy-két kedvenc darabom van. Miután végetért a hangverseny, kint már leszakadt az ég. Fáztam. Nagyon. Reszkettem, mert eljött a hideg, a felhők az égen és nincs Napfény. Már az lesújtott, hogy 9 órakor sötétedik, de ez a hideg... brrr... momentán semmi sem teszi vonzóvá számomra a telet.

Volt még egy gondolatom, de most épp South parkot nézünk, így inkább zárom soraim, mielőtt még magasabb eszmefuttatásokat vetném ide. Vagy mi.

Szomorú Csütörtök

Reggel még az igazak álmát aludtam, amikor hirtelen ismerős zajra lettem figyelmes. Természetesen Szuszi valahogy kiszökött és Ciklonnal rendeztek oltári nagy zsivajt. Még éppen időben szabotáltam a készülő ketrecharcot. Bár már úgyis fel kellett kelnem, de azért kellemesebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni. (Mondjuk valami helyes és bámulatosan kidolgozott felsőtestű hímnemű egyed által felszolgált ágyba hozott reggelit. Természetesen egyedünkön csak egy ágyékkötő lett volna... hát igen, az ókori történet hatása... :D)

Szóval bal lábbal keltem fel, mert életem sötét kis értelme úgy döntött, hogy ő most megvédi a területét, amit az egész ház tudomására hozott. (Szomszédok megint csak röhögtek azokon a hangokon, amit a macskám kipréselt magából. Megint. Egyébként ugat. Nem tudom, talán azt gondolja, hogy így félelmetesebb. Látnotok, azaz, hallanotok kellene, ahogy előadja magát.)

Most éppen Linkin Parkot hallgatok, new divide. Már vagy 8 éve rajongok értük. :) Emlékszem, amikor biosz központi előtt jártam külön biosz előkészítőre. (Utáltam.) A Móricz Zsigmond körtérhez mentem a 6os villamoson és folyton őket hallgatam és képzeletben messze kószáltam. (Hát azóta sem tértem vissza... :P)

--ez a rész törölve lett--

Most már a Breaking the habit szól. A videónak nagyon szépen kidolgozott a grafikája, kb. olyan, mint a Kill Bill 1-ben, amikor a Lucy Liu gyermekkoráról látjuk a jeleneteket. 

Mostani hangulatomhoz inkább a numb illik. 

Nu, vissza a munka mezsgyéjére.

Mi lennék ha...

... folyadék lennék: tengervíz, kakaó :P
...drágakő lennék : gyémánt
...fa lennék : jegenyefa
...madár lennék : turul madár
...szerszám lennék : az az ízé, ami segít, h becsavarjam a csavart, na az.
...virág lennék : hortenzia, napraforgó, fehér rózsa
...időjárás lennék : vihar
...mesebeli lény lennék : navik, de szeretnék szárnyakat is
...hangszer lennék : zongora
...állat lennék : tita tita! esetleg nuszi
...szìn lennèk: mélykék
...érzelem lennék : szerelem, szabadság
...zöldség lennék : ööö, nem eszem zöldséget, de ha már választanom kell, akkor répa
...hang lennék : a szélhárfa hangja, mikor a szél fújdolgál
...elem lennék : víz
...autó lennék : suzuki wagon r+
...dal lennék : Donnie Darko: mad world
...film lennék : V for vendetta
...könyv lennék : változó, mint a Hold alakja éjszakáról-éjszakára
...étel lennék : CSOKI, mi más?
...hely lennék : norvég fjord
...íz lennék : meghatározhatatlan, kicsit ilyen, kicsit olyan...
...testrész lennék : szem, mert a Lélek tükre (huh de elhasznált frázis ez...)
...arckifejezés lennék : undor, mert néha azt is kell...
...Tanóra lennék : pszichológia :D
...rajzfilm lennék : Szépség és a Szörny
...szám lennék : 7
...ruhadarab lennék : a mélykék báli ruhám, amit Bosykától kaptam :)
...ékszer lennék : holdas medalion
...kiegészítő lennék : masnis hajpánt :D
...szeretetmegnyilvánulás lennék : ölelés
...gyümölcs lennék : gránátalma!!!!!!! (az igenis gyümölcs és a LEGFINOMABB!!)
...fűszer lennék: rozmaring
...sminkkellék lennék : kék szemhéjpúder
...épület lennék : boszorkányház
...musical lennék : Szentivánéji álom
...szó lennék : csillagvirág
...égitest lennék : Szaturnusz
...zenei stílus lennék : pop, musical, rock, metal, de csak a LP miatt
...hónap lennék : Január
...hét egy napja lennék : Péntek
...napszak : Hajnal
...tengeriállat lennék : fehér cápa XD, no jó, nem, beluga
...cím lennék : Egy Hisztis Holdkóros naplója :P
...berendezési tárgy lennék : az az egyszarvú szobor, amit nyertem, de eltőrt :(
...bűn lennék : hm... :D
...technikai eszköz lennék : notebook


Köszi Morag és Hugi ezt az önismereti játékot :)

Emberség (?)

Trieste, naplemente.

Egy csodálatos nyár emléke, mely örökké lelkünkben él tovább. Bár a kép nem teljes tökéletességében adja vissza a Nap búcsúját. 

Továbbra is az ókorban kalandozom, most érkeztem meg Kréta szigetére, ahol Minea teljesítheti az istenének tett fogadalmát, és beköltözik az istene barlangjába. Bár Szinuhe majd belehal elvesztésébe, mert igazán megszerette őt. Mielőtt útra keltek volna a szigetre, a Hettiták földjén vedégeskedtek. Tudni kell róluk, hogy kegyetlenek más népekkel, de a vendégeket szívesen fogadják. A Hettitáknak éppen ezért borzalmas híruk van. Miközben ők saját magukat emberségesnek tartják. A következő gondolatot azért ragadom ki a könyvből, hogy elmélkedjetek rajta ti is. (Azt gondolom, érdemes, de nem kötelező.)

Szinuhe és a hettita írnok közt lezajlott beszélgetés, a következő szavakat az írnok mondja:

"... Mi az a műveltség? - kérdezte, és ismét töltött magának. - Mi is tudunk olvasni meg írni, és mi is gyűjtünk levéltárunkban számozott agyagtáblákat. Az, hogy kiszúrjuk a foglyok szemét, csak emberbaráti cselekedet, hiszen egész életükben malomköveket kell forgatniuk, és munkájuk nagyon fárasztó, de még fárasztóbbnak éreznék akkor, ha látnák az eget és a földet, meg az égen repkedő madarakat. Csak hiábavaló gondolatok ébrednének bennük, és végül meg kellene ölnünk őket szökési kísérleteik miatt. Ha katonáink a határvidékeken néhány embernek levágják a kezét, néhánynak meg feje bőrét a szemére húzzák, egyáltalán nem kegyetlenkedésből teszik, hiszen magad is láttad, hogy otthonunkban vendégszerető és barátságos emberek vagyunk, szeretjük a gyermekeket és az apró állatokat, és feleségeinket nem ütjük meg soha. Csupán az a célunk, hogy félelmet és rémületet keltsünk az ellenséges népekben, hogy idővel harc nélkül meghódoljanak hatalmunk előtt, s ne okozzanak maguknak felesleges kárt és pusztulást. Egyáltalán nem szeretjük az értelmetlen kárteveést, azt akarjuk, hogy az idegen országok és városok minél sértetlenebbül kerüljenek uralmunk alá. Az olyan ellenség, amelyik retteg, már félig legyőzöttnek számit. ..."

Itt az Ősz, itt van újra

Mikor reggel útnak indultam, hüvös idő fogadott. A levegőben érezni lehetett a változás illatát. A nappalok rövidebbek, az éjszakák hidegebbek. Bár az időjósok váltig állítják, kánikula és meleg jut osztályrészül a mai napon, de közben érezni, hogy a Szeptember sebesen közelít felénk.

És ahogy közeledik, úgy nehezül szívem két búcsú miatt is. 

Drága Nővérem Törökországban fog elidőzni egy egész hónapot, belgyógyászat gyakorlat címszó alatt. Nem féltem, mert talpraesett, ügyes lyány. Most mentőzik a hatod év terhei mellett. És egy hónap hamar eltelik és életünk üde színfoltja - Linkával együtt birtokolják e címet - hamar visszatér.

Hedzsi viszont még messzebbre vágyódott. Tavasszal elhatározta másodmagával, hogy afrikai árvákat fog tanítani. Addig keresett és kutatott, amíg rá nem talált a kenyai Kisumu-re, a Viktória tó partján, nem messze az Egyenlítőtől. Bizonyára csodálatos élményben lesz részük, de azért féltem őket, hiszen európai lányok, bizonyára különlegességnek fognak számítani. Ha lenne bennem bátorság, velük mennék. De sok szál köt Budapesthez, nehéz úgy elmenni, ha az ember Lelke kötődik egy másik Lélekhez, a Családhoz és Barátokhoz.

A Szeptember új kezdet is hoz magával. Mint tudjátok, a Corvinuson folytatom tanulmányaim a Life LongLearning jegyében. Egészen e hét elejéig nem tartottam attól, hogy külsősként kerültünk be Katival, hiszen az alapdiplomát máshol szereztük meg. De kezdem úgy érezni - miután a facebook-os oldalon csatlakoztam a Közgáz MesterGT-hez, hogy ez bizony hátrányt jelenthet számunkra, nem ismerjük a tanárokat, ők sincsenek tisztában a képességeinkkel. Így viszont nehéz szívvel ülök be újra az iskolapadba.

Node, majd meglátjuk a gólyatáborban, hogy milyen lesz a hozzáállás irányunkban.

Lassan indulnom kell. Egy rég nem látott barátommal, Morawsky kapítánnyal találkozom :) (A Leonidas Csillaghajó kalandjait együtt álmodjuk, bár én már rég nem tettem bele a közösbe... fogjuk ezt is az alkotói válságomra, ami nyáron telepedett Lelkemre és most próbálom kiűzni...)

Végezetül pedig a One Republic videója az all the right moves. Nagyon bírom az álarcos megmozdulásokat (Velence!!!), úgy érzem, ezért is ragadott magával ez a klip.

http://www.youtube.com/watch?v=qrOeGCJdZe4

Oh, és igen, Eminem feat. Rihanna új dala -Love the way you lie - tetszik. Hát igen, korábban már felfedtem, mennyire roppant egyszerű az ízlésem... :D

http://www.youtube.com/watch?v=uelHwf8o7_U&feature=av2e

Egy ígéret, melyet majd igyekszek betartani

Írni fogok, mert van miről. Ma még nem, de majd holnap. Hiszen sok történet van, amit el kell mesélnem.

Új korszak

Corvinus, szociálpolitika mesterképzés. Amikor elkezdtem a főiskolán tanulni, álmomban sem gondoltam volna, hogy majd szociálpolitika szakon szerzek (várhatóan) egyetemi diplomát. A legjobb az, hogy Katival együtt folytatjuk tanulmányainkat, mindkettőnk számára megnyugvás, hogy már egy arcot ismerünk a tömegből. Bizonyára más lesz a rendszer, mint amit eddig megszoktam. Komolyabb, talán nehezebb. Klasszisokkal különbözik a váci főiskola a budapesti egyetemtől. Éles váltás. Mindenesetre hiúságomnak jót tesz, hogy felvettek ide...

Már csak talpon kell maradni. :D

Szeptembertől tehát új korszak nyílik életemben. Előttem el egy roppant zsúfolt Augusztus, a nyár búcsúja. Bár mindig ragyogó napsütés simogatná arcom! 

755.

Nolasyn tegnap múlt 4 éves. Lehet bontani a pezsgőt és énekelni nagy sikerű születésnapi dallamokat. Négy évvel ezelőtt a SOTE XX. emeletén ültem és bámultam a felhők vonulását. Vártam az idő múlását. Most annyi a különbség, hogy nem a SOTE-n vagyok, de szintén magaslati levegőt szívok, messze ellátok innen, hegyek biztonságos ölelésében. A felhők itt is ugyanolyan szépen formálódnak alakzatokba, mint akkor, négy évvel ezelőtt.

Mennyi minden történt azóta! Se szeri se száma a változásoknak, a fejlődésnek. Most, ahogy előre tekintek, nem látok korlátokat, csak végtelen szabadságot. 

Sok-sok gondolat, boldog pillanatok és szomorú események fültanúja volt e kis blog. Néhol minden nap többször is frissítettem, máskor pedig hetekig ide sem néztem. Néha csend van bennem, nem jönnek a szavak, vagy ha érkeznek is, csupán kusza sorokban, értelem nélkül.

Várom az idő múlását és közben a szokásos kérdéseken agonizálok. Ki vagyok, mi végre születtem, hova tartok? Merre vezet utam? Egy ismerősöm véleménye rólam teljesen más megvilágításba helyezte eddigi létezésemmel kapcsolatos elgondolásaim. További kérdéseket vet fel, de régiekre választ ad.

Néha nem árt ilyen fajta tükrökkel szembe néznünk. Még akkor is, ha a felismerés fájdalmasabb, mint hinnénk.

Litha

A két egyszarvút ábrázoló képem második helyezet lett a tegnapi Litha Fesztiválon. :) A fent látható egyszervú szobor az új családtag a tündérkéink között.

Jól éreztük magunkat, érdekes és tanulságos előadások voltak (nem csak tartalmi mondandójukban, hanem a körülöttük kialakult viták kapcsán is). 

Kigondoltam, hogy Apuval faragtatok rúnákat fába. Őt is érdekli, én meg kíváncsi vagyok, hogyan működik, úgyhogy most elmélyülök a rúnák világában is. Tegnap kaptam egy könyvet is, illetve én választhattam, mégpedig Egyiptomról szóló művet szereztem meg. Erre szükségem van a Raghnield-hez. (Nem csak a hideg és messzi Északon játszódik a történet :) A csapat most már a Spitzgerákon van, most indulnak tova a Ferenc József-földre. És csak most kezdődnek a bonyodalmak... Egyébként meg hála a XXI. század technikájának élő webcam-es felvételekkel lehet nyomonkövetni az idő szürreális múlását Északon, ahol fél év sötétség, fél év világosság uralkodik. Érdekes, nagyon érdekes. De egyszer szeretném látni az éjféli napot élőben is :)

Nyár van, alig fürdőruhában égetem magam a napon...

"Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél."
	/Radnóti Miklós/

Pontosan két hónapja nem írtam egy betűt sem le. Nem, mintha nem állt volna szándékomban. De nem láttam értelmét ettem-ittam-jóllaktam posztnak. 

Nem sokára sok izgalmas határidő fog lejárni. Az egyik ilyen egy irodalmi pályázat, amire beküldtem A Hetedik Napon című kisregényem. A pályázat témája az emberi Lélek mélységei volt, úgy gondoltam, ezen történetem tökéletesen megfelelt a kritériumoknak. Most kíváncsian várom az eredményt, de nem fűzök hozzá sok reményt, hiszen még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy igazán jó íróvá váljak. A másik határidő pedig egy másik irodalmi határidő, bár arra még nem készült el a novellám. A téma a Ragyogás, van ötletem, folyamatos belső írás alatt áll. Bár most figyelmem a norvég történetemre vetül.  (A mellékelt kép Natalia Pierandrei újabb alkotása, és tökéletesen illik a történetem - melynek várható címe Raghnield - hangulatához.) 1911-ben játszódik, felfedező út északra... Azért is választottam ezt az időpontot, mert 1, ekkor már teljes vasútvonal kötötte össze Oszlót Bergennel és már a villanyosítás is megindult, 2, ekkor még boldog békeidők voltak, bár kétségtelen, feszültséggel terhelt. Ezért is fogott meg ez az időszak. Még a Titanic sem süllyedt el, Oroszországban cárság volt, a Monarchia is még fennállt... Csupa-csupa olyan történelmi esemény előtti időszak, ami jelentősen formálta a XX. század későbbi alakulását. És ebben az időben elindult egy expedíció a Ferenc József-földre... De persze a történet nem ilyen egyszerű, hogy egy csapat geológus a British Geological Survey elődjének a megbízásából útra kél, hogy derítsék fel azt, miért... :) folyt. köv. De nem csak Északon fogok kalandozni, a történet során Egyiptomba is eljutok. (Köszönet Szinuhe történetéért Dodynak :) 

No de térjünk vissza a határidőkre. Nem sokára kiderül síralmasra sikerült felvételim eredménye. Így már szinte biztosra veszem, hogy az ELTE Interkulturális pszichológia és pedagógia mesterszakon folytatom szeptembertől. 

Csodálatos nyár elé nézünk az időjárás ellenére is. (Mit van mit csodálkozni, tönkretettük a bolygót, alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez.) Már nincs igaz nyári szünetem, mint eddig mindig volt, hiszen a munka nem áll meg attól, hogy "kitör a nyár", de nem bánom, mert roppant mód élvezem, mintha rám szabták volna teljes mértékben.

Húgom megtette az első lépést a világhír felé :) Vasárnap debütált a musical stúdióval. A nyáron több fellépésük is lesz, Augusztusban a Váci Világi Vigalomban is énekelnek majd. :)

Végezetül a kép, amiről pár szóval feljebb említést tettem. Gustav von Fitzgerad tökéletesen megalkotott képmása... (A Raghnield történet egyik főszereplője...)

u.i.: ha a címre kattintotok, akkor Anna Nalick-től a Breathe című dalt hallgathatjátok meg.

I see you

Az Avatar egyik hivatalos zenéje, Leona Lewis adja elő. A film magával ragadó volt, a világ, amit Cameron és társai megálmodtak lenyűgöző. Az ember kedvet érez, hogy elköltözzön a Pandorára és összhangban élhessünk a Természettel. Mi, fejlett emberek Gaia emlékét is kitöröltük a mindennapokból. (Eva=Gaia, Avatar.)

Csodálatosan kisütött a Nap, ki gondolta volna ezt délelőtt, amikor az eső úgy borította be Budapestet, mintha kötelességének érezte volna eltakarni meztelenségét. Most pedig a Napfény ölelgeti keblére, nagy kedvet érzek egy kis sétára. (Majd innen az irodából sétálok kicsit a Krisztina térig. Ha a nátha is úgy akarja. Bár már jobban vagyok, kevesebbet fújom a nozim, mint eddig.) 

Ma van Március utolsó napja. Rohan előre az idő, mintha sürgős találkozója lenne. A napok úgy szelik át az életünk, mint a kenyérvágó kés a cipót. Darabokra bontja létezésünk perceit. Csak onnan tudjuk, hogy az idő fogy, hogy a Nap és a Hold követi egymást égi pályájukon. Viszonylagos mozdulatlanság uralja az állandó változást. És mi célja az Életünknek? Továbbadni. Az Életet. A Lelket.

Hallgassátok meg a dalt. Engem megérintett.

Tavaszi Szél

Natalia Pierandrei: Wind spring

Hajaj, itt a tavasz, itt van újra... Csodálatos napsütés, kellemes, balzsamos (városi) levegő cirogatja bőröm. Bár mától megint lehűlést jósolnak... Tegnap este nagyon élveztem a madárcsicsergést. Csodálatos volt hallgatn, ahogy a rigóink hangosan üdvözölték a Tavasz első naplementéjét.

Várom a postást, akinél a diplomám lapul. Aztán irány a Munkaügyi központ és kiváltom a start kártyám, közben találkozom egy régi Barátommal. (Akivel már azóta tervezzük, hogy találkozzunk, mióta hazajöttem Oslo-ból...) De most is csak futólag fogjuk látni egymást. Volt olyan bátor, hogy előre bevállalta velem a sorbanállást a kártyámért.

Közben az M1-en nézek egy műsört, egy Fideszes politikus beszél a költségvetésről. Ijesztő. Össze fog omlani a MÁV nyárra? A Magyar TV is csődben van, a BKV-ról nem is beszélve. Az új kormánynak nagyon sok dolga lesz. Hihetetlen, mennyire mély ponton van az ország. De felesleges aggódnom ezen, hiszen úgy sem tudok változtatni rajta.

Most már igazán jöhetne a postás! Nem győzöm kivárni...

Éppen kiolvastam az Álomfalók című, alkimista összeesküvésről szóló könyvet. Szövevényes történet, gondosan megalkotott szereplők, alkímia, összeesküvés és mindez az én drága XIX. századomban. Mindenki nek csak ajánlani tudom, akit érdekel egy kicsit a kor rejtett világa. Most Adrian Plass-t és C. S. Lewis-t olvasom. Előbbitől a Kegyes kétbalkezes visszatér,  utóbitól pedig Csűrcsavar leveleit. A High Fidelity-t  még mindig olvasom... lassan haladok vele, az a baj, hogy gyakran elkalandozik a figyelmem, pedig könnyen érthető. (Angolul kaptam, magyarul nem nagyon lehet megtalálni: Pop, csajok, satöbbi...)

Jaj, a legfontosabb majdnem kiamarad ebből a bejegyzésből! Szombaton nálunk volt először vendégségben a kis unokaöcsém, Barnus. Most múlt három hónapos. Roppant nyugodt baba. Egészen addig, amíg nem veszem fel a kezembe. Nálam úgy el kezdett bömbölni, mintha nyúztam volna. Lehet, hogy rosszul fogtam meg és fájdalmat okoztam neki. (Ez a legnagyobb rémálmom a kisbabákkal kapcsolatban, hogy annyira picik és törékenyek én meg annyira ügyetlen tudok lenni, hogy véletlenül valamit "elrontok" rajtuk. Bennük. Vagy mi.) Szeretem a családi összeröffenéseinket. Keresztmamámék is szívesen jönnek hozzánk, csak ritkán találkozunk, mert hiába lakunk egy városban, ők Újpesten vannak és kiesünk nekik, mi meg itt, majdnem a belváros szívében, és kiesik nekünk. De ugye ha az ember akar valakit látni, akkor nincs távolság. Keresztmamám fantasztikusan köt, Barnusnak is olyan gyönyörű kardigánt kötött, profi munka. Ha minden jól megy, megtanít kötni. (Bár már Mama próbálta megmutatni, hogy kell, de sosem tudtam szaporítani a szemeket...) Milyen jó lenne, ha a saját gyerköceimnek én is tudnék kötni mindenféle szép dolgokat, és nem csak sapka-sál kombót.

Lassan zárom szavaim, sajnos mostanában nem megy olyan jól az írás, mint szeretném. Az Oroszlánomnak elmeséltem néhány történetem, adott is néhányhoz inspirációt, de hirtelen nem tudom, hova kapjak.

Talán ideje lenne megnyugodnom és kizárni a világot a fejemből és csak a sajátomra figyelni, amíg el nem készülök a Tükörrel. (Május 1-ig kell leadni a pályázatra.)

Áldás és Fény kisérje Utatokat!

u.i.: Az Élő Holdfény Szalon első találkozója április közepén lesz, a választások utáni első hétvégén. Lun fog előadást tartani :)

u.i.2.: a postát még mindig nem érkezett meg. Talán be kellett volna mennem személyesen, de lusta voltam levonatozni Vácra...

Telefon

Tetszik és kész. Lady Gaga és Beyonce közös dala. Lehet érte elítélni, de nekem akkor is bejön. Hát ez van, ilyen egyszerű az ízlésem...

Tavasz van (?)

Bocs, de egyszerűen nem volt kedvem írni. 

Olyan gyorsan elszállt felettem az idő. De én akartam így. Több, mint két hónapja én kívántam, minél gyorsabban teljen el az idő.

És az idő így is tett.

Megint ott tartok, hogy nem tudok mit felmutatni. Jó, mondhatod, elvégezted a főiskolát - de ezt még rajtam kívül sokan mások is megtették. Most várok. Bár a drámapedagógia kapcsán a tavaszi vizsgaidőszakom roppant zsúfolt lesz. Ebbe a félévbe kellene belezsúfolnom 55 kreditet, két szigorlattal. Jó, drámáról van szó, szívem csücske. (Egyik.) Ám még előtte össze kell írni rendesen az óráim. Egyéni tanrendes leszek. Remek, szuper, legalább el tudom végezni és lesz még egy papírom. Csodás. Ettől még nem érzem magam sokkal, hogy is fogalmazzak, sokkal hasznosabbnak. (A társadalom szempontjából.) Úgy érzem magam, mint aki lebeg a semmiben. Nem kellek egy munkáltatónak sem. (Panaszról ennyit.)

Az Oroszlán visszatért. De feltűnt egy régi kapcsolat is. Örület, úgy érzem magam, mint Charlie Nicholson a High Fidelity-ben, amikor főhősünk megkeresi őt, hosszú-hosszú évek múltán. Emelett nagyon fura és felkavaró érzés is. A középiskola távoli emléke hirtelen újra kézelfoghatóvá vált. De nem élhetek örökké az emlékeimben. Előre kell tekintenem. Most muszáj kapaszkodnom a holnap bizonytalan ígéretében. Különben beleörülnék. Az életbe. Fura, nem? Amikor az ember ott áll az érettségi előtt, azt hiszi, hogy már felnőtt. Pedig korántsem. Az évek során válik azzá, ahogy egyre több és több felelősség rakodik vállaira. Hol van már a gondtalan gyermekkorból kivezető átmenet? A serdülőkor maga bájos ártatlansága? (Lehet ezzel vitázni...) Az a sok küzdelem, amivel kivívjuk helyünket a világban és keressük a helyünket.

De a valóság mást mutat. Valóság? Szubjektív valóság. Hm, mi emberek oly' sok illúziót dédelgetünk keblünkön, hogy egyszerűen nevetségesek vagyunk. Viszont ezek nélkül az illúziók nélkül talán nagyon magányosak lennénk... Belső világaink létezése csak számunkra bizonyosság. Mások számára pedig csak egy képzelt elme képzelt ragyogása.

Szóval az Oroszlán visszatért és fénye erőssebben ragyog lelkemben, mint valaha.

Kicsapongó gondolatok egy alkotói válság közepén. Így jellemezhetném mai írásom. Hosszú hallgatás után írhatnék arról is, hogy milyen csodálatos utazásokat tettem egy-egy könyv révén. Milyen fantasztikus új felfedezések tárultak fel előttem. Hogy minden nyavajgásom ellenére is mennyire szeretem az életem és azon Lelkeket, akik a részei. 

És a Tavasz itt van. Hóeséssel, hideggel, latyakkal. Hóvirággal, tőzikével. Jégvirággal.

Az időt megtanultam felgyorsítani, de most szeretném, ha lassúlna. Szeretném megfogni negyed évszázadom minden egyes mozzanatát. Ez egy fontos év. Nagyon fontos. Várakozással teli, reményekkel. És ugye a remény már akkor tudja, hogy egy dolog szép, mielőtt elkezdődne. 

Még egy utolsó gondolat a végszó és a pont előtt. Miért várjuk el, mi emberek másoktól a saját boldogságunkat? Miért keressük saját sikertelenségünk és bizonytalanságaink okait másokban? Miért nem fogadjuk el, hogy saját énképünket kell rendbetenni. Saját magunkkal kell tisztában lenni. Aztán tudunk csak igazán másokra figyelni. Ismerős az érzés, amikor valaki megkérdi Tőled, hogy vagy és aztán meg sem várva a válaszod máris rákezd panaszkodni? Alig várja, hogy figyelmed rá vetüljön. Erről beszélgettem este egy kedves Barátommal, azt hiszem ezért is akartam még leírni ide.

Végszó. Nem ígérem, hogy egyhamar megint írni fogok. De azt sem, hogy nem. Most csak egyszerűen elengedem magam és lebegek. Nem fogom felidegesíteni magam semmin. Az Élet nem erről szól. Harmónia. Pont.

Szürke Csütörtök

Gyönyörű időnk van ma. Esik az eső, felhők burjánzanak az égen, s bár egységesen szürke állományba tömörülnek, tudom, hogy állandó mozgásban vannak. Soha sem pihennek, még akkor sem, amikor látszólag mozdulatlanul tornyosulnak felettünk.

És persze mögöttük folyton süt a Nap.

A Nap. Éltető, sárga melegével simogat. Az, hogy meddig, még évmilliárdokban mérhető - hacsak nem történik valami olyan katasztrofa, ami eddigi minden ismeretünket elsöpri. Sőt, létezésünk törékenységét is egyetlen mozdulattal képes kioltani. Azt beszélik, a világ mágneses pólusai megcserélődnek. Már most olyan anómália van az Atlanti-óceán déli részén, amire a tudósok nem találnak magyarázatot. Gyengül mágneses tér úgy 8000 km2 területen. És mi emberek hajlamosak vagyunk megfeledkezni az Univerzum végtelenségéről, nagyságáról és szélsőségességéről. Nem vagyunk biztonságban, egy percre sem.  Engem magával ragad ez a fajta végtelenség, amiben élünk. És bár még mindig nem tudunk sokat a Naprendszer peremén kívüli világról, az esetleges szimultán univerzumokról, és a benne valahol megbúvó Istenről, ettől még bizonyosság létezésük.

Nehéz lenne elhinni azt, hogy a Föld csupán egy "kődarab", amin csak úgy passzióból kialakult az Élet. Kell lennie valami magasabb, magasztosabb célnak is mögötte. Ha más nem, akkor maga az Élet...

De ahogy most kinézek az ablakon, nyugalom van. Hat másodpercenként egy csepp pottyan az erkélyünkre egy szép jégcsapról. Számára csak most létezik az élet. Hóasszonyunk - aki erős hasonlóságot mutat a Willendorfi Vénuszal - enyhén jobbra dől. Talán az újabb hideg jót tesz majd neki... Közel másfél hete uralja az udvart, egyedüli hólényként. Talán magányos lehet. Építhettünk volna neki társat...

Más téma: a szalonunk március közepén fog először megnyílni. Minduntalan arra buzdítalak Bennetek, hogy merjetek kiállni és egy -vagy több - általatok kedvelt témában megnyilatkozni. Az sem baj, ha nem értünk egyet, sőt, attól lesz csak igazán pezsgő szellemi élet. Tekerjük meg az agytekervényeinket! :)

Körlevelek

Sokan tudjátok, hogy falramászom, ha valaki körbeküldős levelet küld. Csodaígérőt, vagy pénzedre vigyázz! felhívásost, vagy bármilyent, amiről a küldő azt gondolhatja, hogy szükségem lehet az információra.

Hát nem. Mert nincs.

Nem hiszek ezekben a levelekben. Egyszerűen nem tartom hitelesnek. Igen, elismerem, hogy vannak dolgok, amikben "babonás" vagyok, de az interneten küldött különböző nevetséges körlevelekben NEM. És ezt most előrebocsátom minden Barátomnak, hogy ha bármire is tartja kapcsolatunkat, NE küldjön ilyen típusú levelet nekem. 

Ma erre ráment egy Barátságom. Mert megírtam a véleményem erről és teljesen félrefordították. (Persze az ügynek annyi előzménye volt, hogy a szóban forgó illető néhány hete pont azon agonizált, hogy nincs ideje leveleket írnia, erre most kaptam egy "spamet". Ez így nem túl hiteles, nemde?)

Hát erről ennyit. Mit is írhatnék még ehhez a témához? Fáj, hogy ilyen könnyen lemondtak rólam... De személyem lényegtelen és pótolható a végtelen univerzum körforgásában.

Van Egy, akihez tartozom. Kezd nem érdekelni a többi létező a sok csalódás miatt.

Venezié

Imádom! Jártam pár városban Magyarországon kívül, de ilyen csodaszép gyönyörűséggel sehol sem találkoztam. (Pedig máshol is volt tenger...víz, víz, víz!) És nem csak a Karnevál hangulata miatt írom ezt, hiszen három éve már voltunk Velencében megnézni a várost. Egyedül csak a tömeg zavar. Az, hogy ennyire népszerű, felkapott és lekoptatott. Azt gondolom, Velence már korántsem az, mint régen volt. Ugyan a város még mindig páratlan építészeti csoda, de már sokan elköltöztek és az egykor büszke Tenger Királynője mára már csak emlékében az.

Lelketlen lett. Nincs egy egységes kép, ami az övé. Csak a sok turista, a világ különböző pontjairől érkezett népek lelke hagy valamiféle torz lenyomatott a lagúnák és kanálisok között. A falak még ugyan állnak, de Velence lakossága már régen elköltözött, mára csupán 70 000en lakják. (Az egykori 300 000ről apadt le száma.) 

Pedig milyen jó is lehetett régen velenceinek lenni... Tudva, hogy tengeri hatalmuk elismert szerte Európában, összetartozásuk egy szívként dobogott minden mellkasban.

Én most Velence helyében csak nagyon kevés turistát engednék be. Lehet, hogy akkor nem lenne akkora bevételük, de talán a város jobban meg tudná őrízni identitását.

Addig meg maradnak az emlékek és történetek a Dózse palotában...

 

Na melyik vagyok én?

Tanulmány az Árnyékról

Már Február van. A Január úgy elszaladt, mintha soha nem is létezett volna. Emlékké szelídült. Pedig életem egyik legnagyobb kihívása volt. Furcsa érzés.

High Fidelity-t kezdtem olvasni Dody jóvoltából. Ma éjszaka sem fogok aludni... :P