Tavaszias Ősz

Egészen elkényeztet engem az idő. (Elég individualista hozzáállás azt feltételezni, hogy miattam szép az évszak.) Nem tudok betelni vele, ahogy kinézek az ablakon és ragyogó napsütés örvendezteti Lelkem. Idén az Ősz csodálatos színekben pompázik az udvarban. 

Íme néhány felvétel, melyek megörökítették a vadszőlő búcsúját.

Séta a múltba

A mai nap a nosztalgiáé - holnap lesz két éve már, hogy Oszlóba indultam. Az imént olvastam vissza az akkoriban íródott blogbejegyzéseket. Fura, egy másik világ, mintha az akkori valóság mára már csak emlékké szelídült volna. Az idő olyan itthon, mint akkor volt a norvég fővárosban. Folyton folyvást csalogat a természet, hogy sétát tegyünk az Ősz balzsamosan hűvös érintésében. Közben félek, hogy ez a szép idős kényeztetés már nem tart sokáig és beköszönt a Tél, a kopárság, a csontig hatoló hideg. Bár a havon végigsikló napfény is csodálatos látvány, miközben a Jegenyefa árnyéka megnyúltan fedi be a tájat. (Akkor sem bocsátom meg, hogy a Füvész Kertben kivágták a kedvenc fámat!)

Megyek, reggelizem. Felkészülök a mai napra. :) ez egy kurta bejegyzésre sikeredett...

Okber

Csodálatosan süt a Nap! A vadszőlőnk már bíborban pompáznak, bár Lelkemet szorongatja a búcsú, lassan minden levél lehullik és a Természet itt is álomba szenderül. Váratlan utazást nézek, a múlt heti etap részeit pörgetem.

Lassan megérkeznek az első zh-k időszaka, a hónap végén lehet majd szurkolni :) Ma is tanulni fogok. 

Tegnap Katáéknál voltunk ebédre hivatalosak, amolyan "Isten hozott itthon!" alkalomból. Nagyon finom volt a hagymaleves és a párolt husi, nyami! :) 

Pénteken kirándultunk Péterrel az őszi napsütésben a Hármashatár-hegy környékén. Kicsit tévelyegtünk, sokat gyalogoltunk, hegyek között kószáltunk.

Közérdekű közlemény: az idei sütiparty október 30.-án lesz! Meghívókat már kiküldtem, kérlek VÁLASZOLJATOK!!!

És kisütött a Nap

Egy újabb csodálatos péntek, egy keményen végigdolgozott hét után megpihenünk. Legalábbis így lenne, ha nem éreznék kényszert az őszi nagytakarításra. Még van egy kis elintéznivalóm, aztán pedig jöhet a teljes kipucolás. Pókok, porcicák, reszkessetek! (Lehet jönni segíteni :D)

A minap rátaláltam egy oldalra. Előzőélet kalkulátor. Már maga az elnevezés is áltudományos (mi mást várhatnánk egy egzakt tartalmú oldaltól? :P) Mégis mi alapján számolja ki, hogy ki voltam? Na de a kíváncsiságom erősebb volt a racionális énemnél (mint úgy általában, ezért vagyok annyira szkeptikus) és bepötyögtem a születési dátumom. (Hah, már itt gyanakodni kell, hiszen hány meg hány ember született azon a napon, mint én? Egyről biztosan tudok, Franciskával Édesanyáink egy szobában voltak. Én délben, ő pedig 10kor született - asszem este, de erre nem emlékszem pontosan, lekötött a születés körüli trauma feldolgozása :))

E világra jöttöm időpontja pedig megmutatta egy lehetséges alterénem a múltból. Miszerint: XI. századi Németországban éltem (hol volt akkor még az egységes Germánia?), férfiként, magányosan, szerzetesként. Mérhetetlen tudásszomjjal voltam megáldva, mindent tudni akartam, kérdeztem és válaszokat kerestem. Ez utóbbi mostani életemre is igaz. De ez alapvetően a születésem dátumából is levezethető, hiszen azt mondják, a bakok már csak ilyenek... Mindenesetre megkaptam mostani életem feladatát is: segítsek a nálam szerencsétlenebbeknek is. Nah itt felhorkantam! Én nem vagyok szerencsétlen! Ezt kikérem magamnak! Igaz, hogy nem vagyok földi anyagi értelmebe véve gazdag, de ha azt mérjük, mennyi Szeretet vesz körül, akkor a felső tízezerbe tartozom. És nem-e ez az az örökség, amit az a Jézus nevű fickó hagyott ránk?

Nagyon érdekes, h tőlem függetlenül Anyukám is pont ezt mondta reggel. Bár most folyton fáj a foga, de ettől még boldog. Bármilyen furcsán is hangzik. Tudjátok, sok ember várja a nagy boldogságot, miközben az már rég ott van körülötte. Csak valahogy vakká tett minket a pénz hamis istene.

Egyébként ide kattintva Ti is röhöghettek. (Jaj de gonosz vagyok már megint...)

Szerdán Dr. Kopp Máriának volt könyvbemutatója. Bár ez a mű nem tőle származik, hanem Róla szól. A kötet a Titoknyitogató sorozat része, mely' olyan SOTE orvosokat, kutatókat mutat be, akik nagyon-nagyon sokat tettek le az asztalra, vitték hírül Hazánk hírét a nemzetközi tudományos világban és nem utolsósorban, adtak a Magyar Társadalomnak. A könyv mellett filmet is forgattak, interjút készítettek, kötetlenül beszélgettek arról, mi is vezeti a nagy koponyákat életpályájukon. Nagyon megfogott, amit Mária mondott a hitről. Mi, emberek egy magasabb transzcendencia részei vagyunk...

Rule the world

Tudjátok, hogy alapvetően álmodozó típus vagyok és könnyen szárnyra pattan fantáziám. Ma éppen itthon maradok, mert még taknyos vagyok, 2kor lesz egy találkozóm a SOTE-n munkaügyben. Már mindenki elment munkába/suliba, egyedül maradtam a Cicákkal, bár ők meg alszanak ebben a ramaty időben. Hogy felvidítsam lelkem, a Csillagport tettem be a DVD-lejátszóba, egyszerűen oda vagyok érte. Nem csak a történet miatt. Amikor a második kiállításom rendeztük meg, Dody tartotta a megnyitó beszédet, ami nagyon fontos volt számomra. Végtére is jól sikerült az esemény, feltöltött a dolog (nomeg a vendégkönyvemben hagyott kedves üzenetek is). A megnyitó után Dodyval megnéztük az akkor épp moziba került Csillagport, az utolsó előadás volt aznap. Bár szegény Dody kevésbé élvezte, mint én... Mindenesetre azzal akkor megkoronázta a napom. :) 

No igen, munka (ha már az első bekezdésben már említést tettem róla). Most éppen a megszokott feladatok mellett egy új meló is képben van, ami szintén nagy kihívás, de jó. Ez ügyben lesz a megbeszélés délután. Aztán pedig irány Pápa. Detti kislányának lesz keresztelője, annyira cuki ruhát sikerült vásárolnom Lilikének! Cicás, természetesen :).

Épp most pottyan le a csillag a földre. Az egész sztoriban a legjobb karakter Shakespeare kapitány :P. Egyébiránt a mai idő kimondottan elvarázsolt, pont ideje lenne a festésnek. Találtam is egy oldalt, ahonnan könnyen modellezhetek alakokat. Mostanában eléggé elhanyagoltam a rajzolást, csak a gólyatáborban bontakoztattam ki megkopott képességem egy zászló megfestésének erejéig.

Oh, igen, túl vagyunk az első egyetemi héten, lógáson... Utóbbi abszolút véletlenül alakult. Tegnap elszámoltam az időm a délutáni órámmal kapcsolatban... Így lemaradtam a módszertanról... Nagy-nagy bánatomra... :D Az első tapasztalataim alapján két-három olyan tárgyam van, amiből a kettes a cél... :D Bele kell még rázódni a Corvinusos létbe...

Csodálatos a világ, azért is szép az élet!

Egy hosszú hét feltehetően hosszú krónikája

Gólyatábor: pipa. :D

Másra számítottam, ám így kellemesen csalódtam. Tata, imádom!!! A tó olyan csodálatos! Nem épült ki, csupán a nyugati partján magaslik néhány épület, köztük az egykori Eszterházy-kastély is. (Amihez kétszer is megpróbáltunk eljutni, de mindakétszer lekapcsoltak minket :D) A tó vize morcosan hullámzott az állandó esőben, az ég folyamatosan ontotta könnyét. Ami azért is érintett kellemetlenül, mert sem esernyőm, sem kapucnim sem volt. De a cuki kis pillangós kendőm igen :). 

A társaság szimpatikus volt, a teljes szoc.-szocpol csapatból 10en képviseltük magunkat stabilan, ebből hárman szocpolosok. Az első nap még ismerkedéssel telt, második nap meg már jó volt abból a szempontból, hogy sok-sok emberkével beszélgettem az Életről, a Világról és hasonló dolgokról. Ez már hiányzott, kicsit a Bujutsus időkre emlékeztetett. A zene sem volt rossz, a csoportunk együtt is táncolt :) Az elemzők között is elvegyültem kicsit, az egyik, vagy éppen az egyetlen lány nagyon finom koktéllal kínált. 

Persze voltak feladatok is, amik vállalhatóak voltak. A tábor előtt olyan vízióim voltak... ejha... :D

Szóval, sikerült felvenni a corvinusos identitást. Legalábbis momentán így érzem, főleg, hogy ma másfél órás sorban állás után megkaptam a diákom is. (Dodynak kiemelt info ez :) büszke lehetsz rám... aztán majd csak bent kell maradni, igaz?)

Érdekes tárgyaink lesznek, van, amit várok, van, amiről szívesen lemondanék.

Most megyek, mert még Krokodil Dundee éppen most érkezik meg. 2,5 év... Most minden olyan tökéletes.

Váratlan utazás

Nem tehetek róla, egyszerűen imádom. Akárhányszor adják a TV-ben, számomra sosem unalmas. Tanulságos kedves kis történetek láncolata emberi kapcsolatokról, a Szív kifürkészhetetlen titkairól. Az ember Lelke vágyat érez ahhoz, hogy Avonlea-be költözzön. Nyílván hiányozna az internet, meg korunk " kényelmes" találmányai, de a régi világ romlatlan értékei mind ott lenne körülöttem. 

Ez a mostani idő határozottan Oszlót idézi. Imádom. :)

Szeptember 1.

Kata épségben megérkezett Edirnébe (Törökország legnyugatibb települése.) Az Egyetem oly' rengeteg karból áll, hogy szinte önálló város a városban. (Azaz mellett.) Mindig mondom, hogy minden hallgatónak legalább egyszer el kell mennie külföldre tanulnia, világot és kultúrát látnia. Több lesz tőle, kinyílik a látóköre és szélesebb nézőpontra tesz szert.

Terveim között szerepelt tegnap a posztolás, el akartam köszönni virtuálisan is Augusztustól, de végül annyit tököltem mással, hogy este már túl nyűgös voltam hozzá. Így múlnak el tétlenül, írás nélkül napjaim, ahelyett, hogy történeteim elmesélném olybá' tűnik, magammal viszem őket a sírba. (Ennyire lusta lennék?) 

Mostanában csak nézem, ahogy a napok csendben követik egymást, mintha kivülálló lennék ebben a világban. Itt, ahol minden, de minden olyan idegennek hat. Valami már rég elveszett belőle, tán gyerekkoromban volt utoljára, vagy csak a kislányos illúziók váltak valósággá. Talán.

És már sötét van kint :(

Hideg. Felhők. Holnap 16 fok. Mi ez kérem, ha nem valami globális szintű átverés. Kavarnak ezek a hónapok, megunták a régi rendet és most mindent felrúgnak.

Vagy csak ez is a globális felmelegedés-lehűlés és éghajlatváltozás része.

Hedvig megérkezett Kisumu-ba. Minden rendben van. Alig várom, hogy beszámoljon az első kalandokról, már maga az út is izgalmas lehetett, 16 óra repülés! Aztán pedig a szolgálat, amit az ottani árvákért tesznek.

Tegnap pont ezen gondolkodtam. Nem csak Hedvig kapcsán. Az emberek miért választanak olyan életet, amiben másokért, csak és kizárólag másokért tesznek? Ingyen, szabadakaratukból, emberbaráti szeretetből? Aztán belegondoltam, milyen jó érzés adni úgy, hogy nem várunk érte cserébe semmit. Adni, mégpedig örömöt. Látni embertársunk arcát ahogy felderül, kilép a hétköznapok szürkeségéből és együtt örvendeznek az Életnek. Ritka pillanatok. Mert az ember életében többet búslakodik és elégedetlenkedik, mint örül. 

egyetemi hangulat

A mai poszt az egyik kedvenc fantasy artosom alkotása, bizonyára már ismerős régi olvasóink számára, hiszen a blog címe alatt is az ő képe díszeleg. Egyszerűen páratlan a stílusa. Van benne valami morbid, de bájos. (Nem ezen az alkotáson, akit érdekel, megnézheti a többi képet a lenti linkre kattintva. Ez itt a reklám helye :P)

Nem terveztem ma bejegyzés szerkesztését, de ez a kép egyszerűen megfogott. Ma kaptam (megint) üzenetet a mester gólyatáborról... egyre kevesebb kedvet érzek magamban ahhoz, h elmenjek. Én már öreg vagyok ehhez :D. Bár tegnap megint elkérték a személyim, mikor egy üveg pezsgőt vettem...

Hedvig holnap elutazik Kenyába. Sok-sok erőt és kitartást az Úthoz! (Izgalmasabbnak ígérkezik, mint az El Camino...)

Natalia Pierandrei: The Victorian Greenhouse

Búcsú a szoknyától

Reggel a szokásos böngészések között nézegettem az időjárás jelentést is. Hidegfront, 10 fokkal hidegebb lesz, és vége a nyárnak. Bár meglehet, hogy szeptemberben még lesznek meleg napok, de az igazi nyári hangulat tovaszáll.

Este orgonakoncerten voltunk a Szent Anna templomban. Könnyű nyári ruha, egy kis bolero, hogy a vállaim fedve legyenek. Amikor már a Batthyány térre értünk, gyanúsan fújt a szél. A koncert amúgy érdekes volt, szeretem az orgonát, de csak egy-két kedvenc darabom van. Miután végetért a hangverseny, kint már leszakadt az ég. Fáztam. Nagyon. Reszkettem, mert eljött a hideg, a felhők az égen és nincs Napfény. Már az lesújtott, hogy 9 órakor sötétedik, de ez a hideg... brrr... momentán semmi sem teszi vonzóvá számomra a telet.

Volt még egy gondolatom, de most épp South parkot nézünk, így inkább zárom soraim, mielőtt még magasabb eszmefuttatásokat vetném ide. Vagy mi.

Szomorú Csütörtök

Reggel még az igazak álmát aludtam, amikor hirtelen ismerős zajra lettem figyelmes. Természetesen Szuszi valahogy kiszökött és Ciklonnal rendeztek oltári nagy zsivajt. Még éppen időben szabotáltam a készülő ketrecharcot. Bár már úgyis fel kellett kelnem, de azért kellemesebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni. (Mondjuk valami helyes és bámulatosan kidolgozott felsőtestű hímnemű egyed által felszolgált ágyba hozott reggelit. Természetesen egyedünkön csak egy ágyékkötő lett volna... hát igen, az ókori történet hatása... :D)

Szóval bal lábbal keltem fel, mert életem sötét kis értelme úgy döntött, hogy ő most megvédi a területét, amit az egész ház tudomására hozott. (Szomszédok megint csak röhögtek azokon a hangokon, amit a macskám kipréselt magából. Megint. Egyébként ugat. Nem tudom, talán azt gondolja, hogy így félelmetesebb. Látnotok, azaz, hallanotok kellene, ahogy előadja magát.)

Most éppen Linkin Parkot hallgatok, new divide. Már vagy 8 éve rajongok értük. :) Emlékszem, amikor biosz központi előtt jártam külön biosz előkészítőre. (Utáltam.) A Móricz Zsigmond körtérhez mentem a 6os villamoson és folyton őket hallgatam és képzeletben messze kószáltam. (Hát azóta sem tértem vissza... :P)

--ez a rész törölve lett--

Most már a Breaking the habit szól. A videónak nagyon szépen kidolgozott a grafikája, kb. olyan, mint a Kill Bill 1-ben, amikor a Lucy Liu gyermekkoráról látjuk a jeleneteket. 

Mostani hangulatomhoz inkább a numb illik. 

Nu, vissza a munka mezsgyéjére.

Mi lennék ha...

... folyadék lennék: tengervíz, kakaó :P
...drágakő lennék : gyémánt
...fa lennék : jegenyefa
...madár lennék : turul madár
...szerszám lennék : az az ízé, ami segít, h becsavarjam a csavart, na az.
...virág lennék : hortenzia, napraforgó, fehér rózsa
...időjárás lennék : vihar
...mesebeli lény lennék : navik, de szeretnék szárnyakat is
...hangszer lennék : zongora
...állat lennék : tita tita! esetleg nuszi
...szìn lennèk: mélykék
...érzelem lennék : szerelem, szabadság
...zöldség lennék : ööö, nem eszem zöldséget, de ha már választanom kell, akkor répa
...hang lennék : a szélhárfa hangja, mikor a szél fújdolgál
...elem lennék : víz
...autó lennék : suzuki wagon r+
...dal lennék : Donnie Darko: mad world
...film lennék : V for vendetta
...könyv lennék : változó, mint a Hold alakja éjszakáról-éjszakára
...étel lennék : CSOKI, mi más?
...hely lennék : norvég fjord
...íz lennék : meghatározhatatlan, kicsit ilyen, kicsit olyan...
...testrész lennék : szem, mert a Lélek tükre (huh de elhasznált frázis ez...)
...arckifejezés lennék : undor, mert néha azt is kell...
...Tanóra lennék : pszichológia :D
...rajzfilm lennék : Szépség és a Szörny
...szám lennék : 7
...ruhadarab lennék : a mélykék báli ruhám, amit Bosykától kaptam :)
...ékszer lennék : holdas medalion
...kiegészítő lennék : masnis hajpánt :D
...szeretetmegnyilvánulás lennék : ölelés
...gyümölcs lennék : gránátalma!!!!!!! (az igenis gyümölcs és a LEGFINOMABB!!)
...fűszer lennék: rozmaring
...sminkkellék lennék : kék szemhéjpúder
...épület lennék : boszorkányház
...musical lennék : Szentivánéji álom
...szó lennék : csillagvirág
...égitest lennék : Szaturnusz
...zenei stílus lennék : pop, musical, rock, metal, de csak a LP miatt
...hónap lennék : Január
...hét egy napja lennék : Péntek
...napszak : Hajnal
...tengeriállat lennék : fehér cápa XD, no jó, nem, beluga
...cím lennék : Egy Hisztis Holdkóros naplója :P
...berendezési tárgy lennék : az az egyszarvú szobor, amit nyertem, de eltőrt :(
...bűn lennék : hm... :D
...technikai eszköz lennék : notebook


Köszi Morag és Hugi ezt az önismereti játékot :)

Emberség (?)

Trieste, naplemente.

Egy csodálatos nyár emléke, mely örökké lelkünkben él tovább. Bár a kép nem teljes tökéletességében adja vissza a Nap búcsúját. 

Továbbra is az ókorban kalandozom, most érkeztem meg Kréta szigetére, ahol Minea teljesítheti az istenének tett fogadalmát, és beköltözik az istene barlangjába. Bár Szinuhe majd belehal elvesztésébe, mert igazán megszerette őt. Mielőtt útra keltek volna a szigetre, a Hettiták földjén vedégeskedtek. Tudni kell róluk, hogy kegyetlenek más népekkel, de a vendégeket szívesen fogadják. A Hettitáknak éppen ezért borzalmas híruk van. Miközben ők saját magukat emberségesnek tartják. A következő gondolatot azért ragadom ki a könyvből, hogy elmélkedjetek rajta ti is. (Azt gondolom, érdemes, de nem kötelező.)

Szinuhe és a hettita írnok közt lezajlott beszélgetés, a következő szavakat az írnok mondja:

"... Mi az a műveltség? - kérdezte, és ismét töltött magának. - Mi is tudunk olvasni meg írni, és mi is gyűjtünk levéltárunkban számozott agyagtáblákat. Az, hogy kiszúrjuk a foglyok szemét, csak emberbaráti cselekedet, hiszen egész életükben malomköveket kell forgatniuk, és munkájuk nagyon fárasztó, de még fárasztóbbnak éreznék akkor, ha látnák az eget és a földet, meg az égen repkedő madarakat. Csak hiábavaló gondolatok ébrednének bennük, és végül meg kellene ölnünk őket szökési kísérleteik miatt. Ha katonáink a határvidékeken néhány embernek levágják a kezét, néhánynak meg feje bőrét a szemére húzzák, egyáltalán nem kegyetlenkedésből teszik, hiszen magad is láttad, hogy otthonunkban vendégszerető és barátságos emberek vagyunk, szeretjük a gyermekeket és az apró állatokat, és feleségeinket nem ütjük meg soha. Csupán az a célunk, hogy félelmet és rémületet keltsünk az ellenséges népekben, hogy idővel harc nélkül meghódoljanak hatalmunk előtt, s ne okozzanak maguknak felesleges kárt és pusztulást. Egyáltalán nem szeretjük az értelmetlen kárteveést, azt akarjuk, hogy az idegen országok és városok minél sértetlenebbül kerüljenek uralmunk alá. Az olyan ellenség, amelyik retteg, már félig legyőzöttnek számit. ..."

Itt az Ősz, itt van újra

Mikor reggel útnak indultam, hüvös idő fogadott. A levegőben érezni lehetett a változás illatát. A nappalok rövidebbek, az éjszakák hidegebbek. Bár az időjósok váltig állítják, kánikula és meleg jut osztályrészül a mai napon, de közben érezni, hogy a Szeptember sebesen közelít felénk.

És ahogy közeledik, úgy nehezül szívem két búcsú miatt is. 

Drága Nővérem Törökországban fog elidőzni egy egész hónapot, belgyógyászat gyakorlat címszó alatt. Nem féltem, mert talpraesett, ügyes lyány. Most mentőzik a hatod év terhei mellett. És egy hónap hamar eltelik és életünk üde színfoltja - Linkával együtt birtokolják e címet - hamar visszatér.

Hedzsi viszont még messzebbre vágyódott. Tavasszal elhatározta másodmagával, hogy afrikai árvákat fog tanítani. Addig keresett és kutatott, amíg rá nem talált a kenyai Kisumu-re, a Viktória tó partján, nem messze az Egyenlítőtől. Bizonyára csodálatos élményben lesz részük, de azért féltem őket, hiszen európai lányok, bizonyára különlegességnek fognak számítani. Ha lenne bennem bátorság, velük mennék. De sok szál köt Budapesthez, nehéz úgy elmenni, ha az ember Lelke kötődik egy másik Lélekhez, a Családhoz és Barátokhoz.

A Szeptember új kezdet is hoz magával. Mint tudjátok, a Corvinuson folytatom tanulmányaim a Life LongLearning jegyében. Egészen e hét elejéig nem tartottam attól, hogy külsősként kerültünk be Katival, hiszen az alapdiplomát máshol szereztük meg. De kezdem úgy érezni - miután a facebook-os oldalon csatlakoztam a Közgáz MesterGT-hez, hogy ez bizony hátrányt jelenthet számunkra, nem ismerjük a tanárokat, ők sincsenek tisztában a képességeinkkel. Így viszont nehéz szívvel ülök be újra az iskolapadba.

Node, majd meglátjuk a gólyatáborban, hogy milyen lesz a hozzáállás irányunkban.

Lassan indulnom kell. Egy rég nem látott barátommal, Morawsky kapítánnyal találkozom :) (A Leonidas Csillaghajó kalandjait együtt álmodjuk, bár én már rég nem tettem bele a közösbe... fogjuk ezt is az alkotói válságomra, ami nyáron telepedett Lelkemre és most próbálom kiűzni...)

Végezetül pedig a One Republic videója az all the right moves. Nagyon bírom az álarcos megmozdulásokat (Velence!!!), úgy érzem, ezért is ragadott magával ez a klip.

http://www.youtube.com/watch?v=qrOeGCJdZe4

Oh, és igen, Eminem feat. Rihanna új dala -Love the way you lie - tetszik. Hát igen, korábban már felfedtem, mennyire roppant egyszerű az ízlésem... :D

http://www.youtube.com/watch?v=uelHwf8o7_U&feature=av2e

Egy ígéret, melyet majd igyekszek betartani

Írni fogok, mert van miről. Ma még nem, de majd holnap. Hiszen sok történet van, amit el kell mesélnem.

Új korszak

Corvinus, szociálpolitika mesterképzés. Amikor elkezdtem a főiskolán tanulni, álmomban sem gondoltam volna, hogy majd szociálpolitika szakon szerzek (várhatóan) egyetemi diplomát. A legjobb az, hogy Katival együtt folytatjuk tanulmányainkat, mindkettőnk számára megnyugvás, hogy már egy arcot ismerünk a tömegből. Bizonyára más lesz a rendszer, mint amit eddig megszoktam. Komolyabb, talán nehezebb. Klasszisokkal különbözik a váci főiskola a budapesti egyetemtől. Éles váltás. Mindenesetre hiúságomnak jót tesz, hogy felvettek ide...

Már csak talpon kell maradni. :D

Szeptembertől tehát új korszak nyílik életemben. Előttem el egy roppant zsúfolt Augusztus, a nyár búcsúja. Bár mindig ragyogó napsütés simogatná arcom! 

755.

Nolasyn tegnap múlt 4 éves. Lehet bontani a pezsgőt és énekelni nagy sikerű születésnapi dallamokat. Négy évvel ezelőtt a SOTE XX. emeletén ültem és bámultam a felhők vonulását. Vártam az idő múlását. Most annyi a különbség, hogy nem a SOTE-n vagyok, de szintén magaslati levegőt szívok, messze ellátok innen, hegyek biztonságos ölelésében. A felhők itt is ugyanolyan szépen formálódnak alakzatokba, mint akkor, négy évvel ezelőtt.

Mennyi minden történt azóta! Se szeri se száma a változásoknak, a fejlődésnek. Most, ahogy előre tekintek, nem látok korlátokat, csak végtelen szabadságot. 

Sok-sok gondolat, boldog pillanatok és szomorú események fültanúja volt e kis blog. Néhol minden nap többször is frissítettem, máskor pedig hetekig ide sem néztem. Néha csend van bennem, nem jönnek a szavak, vagy ha érkeznek is, csupán kusza sorokban, értelem nélkül.

Várom az idő múlását és közben a szokásos kérdéseken agonizálok. Ki vagyok, mi végre születtem, hova tartok? Merre vezet utam? Egy ismerősöm véleménye rólam teljesen más megvilágításba helyezte eddigi létezésemmel kapcsolatos elgondolásaim. További kérdéseket vet fel, de régiekre választ ad.

Néha nem árt ilyen fajta tükrökkel szembe néznünk. Még akkor is, ha a felismerés fájdalmasabb, mint hinnénk.

Litha

A két egyszarvút ábrázoló képem második helyezet lett a tegnapi Litha Fesztiválon. :) A fent látható egyszervú szobor az új családtag a tündérkéink között.

Jól éreztük magunkat, érdekes és tanulságos előadások voltak (nem csak tartalmi mondandójukban, hanem a körülöttük kialakult viták kapcsán is). 

Kigondoltam, hogy Apuval faragtatok rúnákat fába. Őt is érdekli, én meg kíváncsi vagyok, hogyan működik, úgyhogy most elmélyülök a rúnák világában is. Tegnap kaptam egy könyvet is, illetve én választhattam, mégpedig Egyiptomról szóló művet szereztem meg. Erre szükségem van a Raghnield-hez. (Nem csak a hideg és messzi Északon játszódik a történet :) A csapat most már a Spitzgerákon van, most indulnak tova a Ferenc József-földre. És csak most kezdődnek a bonyodalmak... Egyébként meg hála a XXI. század technikájának élő webcam-es felvételekkel lehet nyomonkövetni az idő szürreális múlását Északon, ahol fél év sötétség, fél év világosság uralkodik. Érdekes, nagyon érdekes. De egyszer szeretném látni az éjféli napot élőben is :)