Új korszak

Corvinus, szociálpolitika mesterképzés. Amikor elkezdtem a főiskolán tanulni, álmomban sem gondoltam volna, hogy majd szociálpolitika szakon szerzek (várhatóan) egyetemi diplomát. A legjobb az, hogy Katival együtt folytatjuk tanulmányainkat, mindkettőnk számára megnyugvás, hogy már egy arcot ismerünk a tömegből. Bizonyára más lesz a rendszer, mint amit eddig megszoktam. Komolyabb, talán nehezebb. Klasszisokkal különbözik a váci főiskola a budapesti egyetemtől. Éles váltás. Mindenesetre hiúságomnak jót tesz, hogy felvettek ide...

Már csak talpon kell maradni. :D

Szeptembertől tehát új korszak nyílik életemben. Előttem el egy roppant zsúfolt Augusztus, a nyár búcsúja. Bár mindig ragyogó napsütés simogatná arcom! 

755.

Nolasyn tegnap múlt 4 éves. Lehet bontani a pezsgőt és énekelni nagy sikerű születésnapi dallamokat. Négy évvel ezelőtt a SOTE XX. emeletén ültem és bámultam a felhők vonulását. Vártam az idő múlását. Most annyi a különbség, hogy nem a SOTE-n vagyok, de szintén magaslati levegőt szívok, messze ellátok innen, hegyek biztonságos ölelésében. A felhők itt is ugyanolyan szépen formálódnak alakzatokba, mint akkor, négy évvel ezelőtt.

Mennyi minden történt azóta! Se szeri se száma a változásoknak, a fejlődésnek. Most, ahogy előre tekintek, nem látok korlátokat, csak végtelen szabadságot. 

Sok-sok gondolat, boldog pillanatok és szomorú események fültanúja volt e kis blog. Néhol minden nap többször is frissítettem, máskor pedig hetekig ide sem néztem. Néha csend van bennem, nem jönnek a szavak, vagy ha érkeznek is, csupán kusza sorokban, értelem nélkül.

Várom az idő múlását és közben a szokásos kérdéseken agonizálok. Ki vagyok, mi végre születtem, hova tartok? Merre vezet utam? Egy ismerősöm véleménye rólam teljesen más megvilágításba helyezte eddigi létezésemmel kapcsolatos elgondolásaim. További kérdéseket vet fel, de régiekre választ ad.

Néha nem árt ilyen fajta tükrökkel szembe néznünk. Még akkor is, ha a felismerés fájdalmasabb, mint hinnénk.