Emlék. Amikor készült, elmerültem az emlékek színes kavalkádjában. Közel a negyed évszázad betöltéséhez szentimentalista érzelmi világ költözik be és marad nálam néhány percre, majd tovarohan egy másik ütközés felé. Talán egy-egy pillanata ennek megmarad egy-egy képben vagy történetben.
Tegnap a Gran Torino című filmet néztük meg. Megérintett. Clint Eastwood nevével fémjelzett. A most következő hetek során filmjeit vesszük górcső alá. Tartalmasak, mondanivalóval rendelkeznek, üzenetet közvetítenek különböző értékekről, eszmékről, emlékekről. A Gran Torino cselekménye drámai, itattam is az egereket egy bizonyos pontnál. Ám végül érkezik a megváltás és a keresett belső béke, harmónia. Miután vége lett, kerestem a helyem, hiszen a film kibillentett megszokott nyugalmamból. Kinéztem az ablakon, a Fűvész kert fáinak csúcsa kapálózva integettek. És a kedves jegenyefám is baráti köszöntéssel hajladozott felém. A Nap még lágyan cirógatta a fák zöldes csúcsaikat. A BJ az egyik legjobb hely Budapesten...
Reggel evangélikus Istentiszteleten voltunk, Kálmán bácsi gyászmiséjén. Mi gyarló római katolikusok vagyunk, így nagyjából semmit nem tudtunk, hogy mikor kell felállni, vagy leülni. Amikor beléptünk a templomba, barátságosan fogadtak minket, a kezünkbe nyomtak zsolozsmát is, amiből az énekeket nyomon követhettük. Még reggel rákerestem a google-n, hogy mi a rendhe a misének. Érdekes tapasztalat volt résztvenni. A gyász pedig... Hogy is lehetne erről írni. A Halál, az oly' sokat emlegetett és elfeledett, minden percet átszővő figyelemztetésként lebeg, "emlékezz, porból jöttél, porrá leszel...". És mit lehet ilyenkor mondani, amivel enyhíteni lehet az űresség felett érzett fájdalmat?
De ugye senki sem ígérte, hogy könnyű lesz majd az Élet. Bármily nehéz is elfogadni - és lehet pörlekedni a felsőbb Hatalmakkal is, hogy ez így meg úgy nem igazságos - egy dolog biztos: megváltoztathatatlan. Így a Léleknek nem marad más választása, mint adaptálni az új feltételeket, kialakítani az új Életet megörízve az elhunytat a Lelkünkben, magunkkal víve az arcát, a hangját, az illatát, mindent. Talán keményen hangzik, de ha belegebedünk sem lehet a Halálon változtatni. Csak elfogadni és továbbélni. Amíg minket is el nem ragad egy utolsó táncra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése