Elakadtam. Eljutottunk egy célig és most egy helyben toporgunk. Nem tudom, jó ötlet-e, hogy Budapestre küldjem őket. Bár már megideológizáltam magamnak, miért ne Bécsbe menjenek, vagy vissza északra. De ezzel cseppet sem vagyok elégedett. Úgyhogy most újra az elején fogok dolgozni. Jobban megismerjük a szereplőket, a motivációikat és 1912-öt. Törékeny illúzió tartja fogva a világot, a felszín alatt már érezni a közelgő világégést. De a fiataljaink még ártatlanul hisznek a világban, az emberekben. Ezt a naivítást vetkőzik le magukról fokozatosan, ahogy az északi küldetés nem egészen úgy alakul, ahogy eltervezték. A végén fogodzkodó nélkül maradnak. Vagy mégsem...
Továbbra sem célom nagy szavakat hangoztatni. Vágyam szórakoztatni, célom ismertetni egy méltatlanul elfelejtett expedícióról, ahol a magyar orvosunk, Kepes doki tudása tartotta életben a felfedezőket mostoha körülmények között. Ezt az örökséget igyekszem továbbvinni, becsempészni Ragnhild sorai közé is.
A történet még számomra is ismeretlen területre vezet tovább. Kíváncsian várom az út végét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése