És igen!!! Hála Yunina segítségének megvan!!! Örömmel jelentem (a szomszédaim legnagyobb bánatára, mert le van hangolódva a zongorám), hogy megvan az AMARANTH kottája!!! MégiscsakszépazÉlet! : )
2007. október 31., szerda
2007. október 30., kedd
Béke legyen Veled!
Ma találkoztam magammal. Igaz, pár évvel idősebb volt, és szőke hajú. Ragyogó kék szemei voltak, és az életbe vetett hite vetekedett az enyémmel. Segítő Dunakeszin a Gyermekjóléti Szolgálat és Családsegítő Központban. De nem mindig volt itt. Előtte az Üdv Hadseregnek! dolgozott hajléktalanokkal. Mint mondta, látta az élet minden megnyilvánulását, a Szeretet hatását, és az elfogadás páratlan élményét. Megerősített abban, hogy miért is választottam ezt az életformát. Én meg meghallgattam őt, és a segítő segítőjévé váltam.
Egy segítő fegyvere a személyisége. Az, hogy tiszteletben tartja mások életvezetését, nem szól bele, amikor feltárja gondjait, hanem értő figyelemmel meghallgatja. Mindeninek más jön be, más célok motiválják. Ez a különbözőség közös mindenkiben.
Noha meglehet, hogy ezzel csak ebben a világban "teszünk jót" az embereknek, akik meg sem érdemelnék a figyelmünket, de a Segítők nélkül több depressziós és megfásult ember szaladgálna szabadlábon. Ugyan nem könnyű nap, mint nap panaszosokkal foglalkozni, akik nem egy adott esetben tőlük várnak tanácsot nehézségük megoldására. De most már világosan látom, jobban, mint eddig, hogy nekem ez a küldetésem. Nem várom, hogy mások megértsék, miért teszem. Nem várom, hogy mások ezért vállonveregessenek, hogy ügyes vagy, csak így tovább...stb. Teszem, mert ezt kell tennem, ezért jöttem ebbe a világba. Nem akarom megváltani a világot, mindenki maga a felelős saját életéért. Az én feladatom ennél összetettebb, de mégis egyszerű... Tudom, merre kell mennem, már régen azon az ösvényen haladok.
Magamról ennyit. Lehet, kicsit zavarosak a fenti sorok, de a lényeg, h én átlátom.
Ma voltam környezettanulmányt (kt) is készíteni a tereptanárommal. Izgalmas volt. Először 1 órát vártunk arra, hogy beengedjenek, aztán nekem esett két kutya.... grrrrr, hogy én mennyire utálom azokat a rühös dögöket! (bocsi Béla, a te kutyuidat szeretem, azok normálisak és imádnivalóak...) De ezek ugattak, és vicsorogtak, és ugráltak rám.... Kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. Különben is, minek panelba két nagyobb termetű kutya??? UTÁLOM!!! Végülis, a kt elkészült, én meg megúsztam harapás nélkül. (még szerencse, hogy nem rég kaptam tetanuszt...). A mai nap amúgy tele volt érdekes tapasztalatokkal, találkoztam kliensekkel, gyerekekkel, szülőkkel, bizonytalanokkal, akiknek jó szóra volt szükségük. Ma is barátságos közeg fogadott, ami megin nagyon fontos volt nekem. Mert bármennyire is nagy szájam van, és elvileg talpraesett vadmacskaként tartanak számon, egy idegen helyen szeretek először visszavonulni egy csendes sarokba, és megfigyelni a többiket. Ma nem így volt, egyből mélyvíz, mint tegnap is. De nem baj, így lesz sok szép színes tapasztalatom. Bár azt még nem tudom, hogy pontosan hol is fogok dolgozni. Bár azt mondták itt, ha akarok, majd mehetek utolsó félévben gyakorlatra hozzájuk. Ami nem lenne rossz, mert tényleg úgy éreztem magam köztük, mintha már régebb óta dolgoznék velük.
Visszatérve a kutyákra, sztem embert nem láttak még olyan gyorsan kimenekülni egy lakásból, mint engem... Ez persze nem vicces. Soha életemben nem féltem a kutyáktól, de mióta megtámadott két dög is, azóta nem keresem idegen kutyák társaságát. Félek. Ez van, gyenge ember vagyok... Tudom, szembe kellene ezzel néznem, de annyira nem vészes a helyzet, ha Mike ugrál körülöttem, és harapdálja a kezem az nem zavar. Ha ismerős kutyával találkozom, akkor jól megdögönyözöm. De a mai kettő olyan hangokat adtak kik magukból vicsorgás címmel, mint Dart Vader.
Így történt a mai napom. Hosszú volt, és fárasztó. Egész nap mindent megfigyeltem, ahogy tegnap is. Ámde, kevés ez az egy hét gyakorlat, hogy teljes rálátásom nyíljon mindenre.
Jó erős a kézfogásom... majdnem összetörtem egy törékeny nő kézfejét... pedig csak határozott vagyok...
Egy segítő fegyvere a személyisége. Az, hogy tiszteletben tartja mások életvezetését, nem szól bele, amikor feltárja gondjait, hanem értő figyelemmel meghallgatja. Mindeninek más jön be, más célok motiválják. Ez a különbözőség közös mindenkiben.
Noha meglehet, hogy ezzel csak ebben a világban "teszünk jót" az embereknek, akik meg sem érdemelnék a figyelmünket, de a Segítők nélkül több depressziós és megfásult ember szaladgálna szabadlábon. Ugyan nem könnyű nap, mint nap panaszosokkal foglalkozni, akik nem egy adott esetben tőlük várnak tanácsot nehézségük megoldására. De most már világosan látom, jobban, mint eddig, hogy nekem ez a küldetésem. Nem várom, hogy mások megértsék, miért teszem. Nem várom, hogy mások ezért vállonveregessenek, hogy ügyes vagy, csak így tovább...stb. Teszem, mert ezt kell tennem, ezért jöttem ebbe a világba. Nem akarom megváltani a világot, mindenki maga a felelős saját életéért. Az én feladatom ennél összetettebb, de mégis egyszerű... Tudom, merre kell mennem, már régen azon az ösvényen haladok.
Magamról ennyit. Lehet, kicsit zavarosak a fenti sorok, de a lényeg, h én átlátom.
Ma voltam környezettanulmányt (kt) is készíteni a tereptanárommal. Izgalmas volt. Először 1 órát vártunk arra, hogy beengedjenek, aztán nekem esett két kutya.... grrrrr, hogy én mennyire utálom azokat a rühös dögöket! (bocsi Béla, a te kutyuidat szeretem, azok normálisak és imádnivalóak...) De ezek ugattak, és vicsorogtak, és ugráltak rám.... Kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. Különben is, minek panelba két nagyobb termetű kutya??? UTÁLOM!!! Végülis, a kt elkészült, én meg megúsztam harapás nélkül. (még szerencse, hogy nem rég kaptam tetanuszt...). A mai nap amúgy tele volt érdekes tapasztalatokkal, találkoztam kliensekkel, gyerekekkel, szülőkkel, bizonytalanokkal, akiknek jó szóra volt szükségük. Ma is barátságos közeg fogadott, ami megin nagyon fontos volt nekem. Mert bármennyire is nagy szájam van, és elvileg talpraesett vadmacskaként tartanak számon, egy idegen helyen szeretek először visszavonulni egy csendes sarokba, és megfigyelni a többiket. Ma nem így volt, egyből mélyvíz, mint tegnap is. De nem baj, így lesz sok szép színes tapasztalatom. Bár azt még nem tudom, hogy pontosan hol is fogok dolgozni. Bár azt mondták itt, ha akarok, majd mehetek utolsó félévben gyakorlatra hozzájuk. Ami nem lenne rossz, mert tényleg úgy éreztem magam köztük, mintha már régebb óta dolgoznék velük.
Visszatérve a kutyákra, sztem embert nem láttak még olyan gyorsan kimenekülni egy lakásból, mint engem... Ez persze nem vicces. Soha életemben nem féltem a kutyáktól, de mióta megtámadott két dög is, azóta nem keresem idegen kutyák társaságát. Félek. Ez van, gyenge ember vagyok... Tudom, szembe kellene ezzel néznem, de annyira nem vészes a helyzet, ha Mike ugrál körülöttem, és harapdálja a kezem az nem zavar. Ha ismerős kutyával találkozom, akkor jól megdögönyözöm. De a mai kettő olyan hangokat adtak kik magukból vicsorgás címmel, mint Dart Vader.
Így történt a mai napom. Hosszú volt, és fárasztó. Egész nap mindent megfigyeltem, ahogy tegnap is. Ámde, kevés ez az egy hét gyakorlat, hogy teljes rálátásom nyíljon mindenre.
Jó erős a kézfogásom... majdnem összetörtem egy törékeny nő kézfejét... pedig csak határozott vagyok...
2007. október 29., hétfő
: )
Imádok zongorázni, a billentyűket lenyomva csodálatos földöntúli zene szólal meg. Mindig magával ragad, mikor leülök a hangszerem mellé, akivel együtt jártuk végig azt az utat, amire megtanultam zongorázni, és nem csak ütemesen leütni a hangokat. Bár a mi pianinónk elég öreg, és félévente hangoltatni kell, de akkor is meg van a maga varázsa.
Ezt persze nem én játszom, de ha meg lenne a kottája, akkor megtanulnám... Mint az evanescence-t is. Néha túl kell látni a különböző zeneszámokon, és meghallanai a zenei alapot. Az többet mond nemegyszer, mint a szöveg, vagy az énekes esetleges erőtlen próbálkozás (most általánosságban beszélek...) A Holdfényszonáta amúgy a kedvencem...
http://www.youtube.com/watch?v=U8XcMavRrHk
Ezt persze nem én játszom, de ha meg lenne a kottája, akkor megtanulnám... Mint az evanescence-t is. Néha túl kell látni a különböző zeneszámokon, és meghallanai a zenei alapot. Az többet mond nemegyszer, mint a szöveg, vagy az énekes esetleges erőtlen próbálkozás (most általánosságban beszélek...) A Holdfényszonáta amúgy a kedvencem...
Amaranth
Mostanában teljesen beleszerettem a Nightwish legújabb albumába. Igaz, hogy már nem Tarja szolózik benne, hanem Anette, és hangjuk igen erősen különbözik egymástól (az előző frontember éneke inkább operaénekesi magaslatokba tör lágyan, míg a mostani nőci erélyesebben énekel, olyan odazúzosan, de nem rossz.) A számok közül az egyik nagy kedvenc az Amaranth című, aminek a klipjét megnézhetitek youtube-on is. Ez egy angyalról szól, aki lepottyant az égből, majd két siheder fiú megtalálja őt a patak partján. Elviszik a faluba, a fiúk házába, de a falusiak megijednek, hogy bajt hoznak rájuk. Ezért - ahogy a Van Helsing elején is láthattuk a lakók összetartását félelmeik vezetésével - rágyújtják a házat az angyalra. Ám csak teste vesz oda, az angyal lelke visszakerül az Égbe.
Vannak jó számok még, mint:
Ma volt a gyakorlatom első napja. Rengeteg pozítiv tapasztalat ért (nem mesélhetek túl sokat, mert egyfajta titoktartás kötelez). A holnapi naptól azért jobban félek, mert terepre megyünk, Dunakeszire, és csak késő este érek haza. De végre készíthetek környezettanulmányt, amiről eddig már annyit hallottam az összes szociális munka előadáson a három félévben, hogy már a könyökömön jött ki. De egy tanár sem vette a fáradtságot, hogy meg is mutasson egyet. Hétfőn olyan értekezlet lesz, amire meghívtak, hogy nézzem meg, de nem szokásuk idegeneket beengedni. Kedden itthon leszek, és szerintem készülök a filozófia ZH-ra. Szerdán a tököli börtönbe megyünk a tereptanárommal két elítélthez pártfogói tevékenységet végezni (nekem kell majd írni a jegyzőkönyvet, meg ilyenek, sokat számít majd az, amit leírok... :S). Csütörtökön megint terepmunka Érd és Tököl környékén. Pénteken meg itthon lóbálom majd a lábam (egy frászt, rádöbbenek majd, hogy semmit nem tudok filóból, mert kedden nem tanultam, és bepánikolok...) .
A hétvégén nem voltam túl jó passzban, de most már jobban érzem magam a bőrömben. Néha meg szoktam engedni magamnak, hogy beforduljak kicsit (meg különben is, a depressziót szeretném "kutatni" és megelőzni, így ismernem kell az "ellenfelem" minden fegyverét, és a leghatásosabb, ha csaliként használva a Lelkem időnkénti lehangoltságát beengedem a világomba, hogy aztán kiűzhessem onnan... na, ha valaki emiatt komplett hülyének néz, tegye, de hogyan is beszélhetnék hitelesen olyasmiről, amit nem éltem át?). De szerencsére, vannak Barátaim, akik ilyenkor sem hagynak magamra.
Végezetül, a mai hosszú bejegyzés méltó befejezése lesz a legújabb tuti-finom-hideg-kakaó recept: (saját) tégy 5, azaz öt kanál (na de nem evőkanál, azért annyira én sem vagyok elvetemült) kakaót CUKOR nélkül a kedvenc bögrédbe. Nagyon kevés forró vízzel keverd el a kakaóport (ami lehetőleg Nesquik legyen) és tégy bele a hűtőből hideg tejet (minél zsírosabb, annál jobb, a legjobb a tehéntej lenne). És a végén tölts bele habtejszínt. Ne sokat, mert menni fog a hasad tőle. És aztán idd meg a kutyulmányt. Édes selymes íze lesz a habtejszíntől, de jól vigyázz, a recept bármelyik ponton történő elrontáa másnapra bibírcsók növekedését eredményezheti az orrodon...
Vannak jó számok még, mint:
- Islander - ennél olyan érzésem van, mintha állnék egy sziklán, ami kiugrik az óceán szüntelen hullámzása felé, és sós szél csap az arcomba, a hajam pedig a szélrózsa minden irányába jár. És a hegedű a vége felé... azt sejteti, hogy messze, a látóhatáron egy viking hajó jelenik meg, és indul a hideg Észak felé.
- The Poet And the Pendulum - egy erdő mélyén egy elfeledett kis kápolna, ahol az angyalok háboríthatatlanul járják titkos táncukat...
- For The Heart I Once Had - kicsit melankólikusan indul, az embernek óhatatlanul a szerelem elmúlt érzése tódul a lelkébe, de ez nem az a fajta keserű érzés, ami egy szakítás után marad (bár a cím erre utalna...), hanem a bizakodó másik. Anette nagyon szépen játszik a dallamokkal, ahogy ugrál hangjegyről hangjegyre.
- Sahara - ez csak úgy tetszik és kész.
- Meadows of Heaven - skótduda!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem is kell többet hozzáfűznöm...
- While Your Lips Are Still Red - ebben a zongorabetét mennyei, bár meglenne a kottája!
- Bye, Bye Beautiful - tetszik, ahogy skálázik benne a csaj, és zúz benne a csávó...
Ma volt a gyakorlatom első napja. Rengeteg pozítiv tapasztalat ért (nem mesélhetek túl sokat, mert egyfajta titoktartás kötelez). A holnapi naptól azért jobban félek, mert terepre megyünk, Dunakeszire, és csak késő este érek haza. De végre készíthetek környezettanulmányt, amiről eddig már annyit hallottam az összes szociális munka előadáson a három félévben, hogy már a könyökömön jött ki. De egy tanár sem vette a fáradtságot, hogy meg is mutasson egyet. Hétfőn olyan értekezlet lesz, amire meghívtak, hogy nézzem meg, de nem szokásuk idegeneket beengedni. Kedden itthon leszek, és szerintem készülök a filozófia ZH-ra. Szerdán a tököli börtönbe megyünk a tereptanárommal két elítélthez pártfogói tevékenységet végezni (nekem kell majd írni a jegyzőkönyvet, meg ilyenek, sokat számít majd az, amit leírok... :S). Csütörtökön megint terepmunka Érd és Tököl környékén. Pénteken meg itthon lóbálom majd a lábam (egy frászt, rádöbbenek majd, hogy semmit nem tudok filóból, mert kedden nem tanultam, és bepánikolok...) .
A hétvégén nem voltam túl jó passzban, de most már jobban érzem magam a bőrömben. Néha meg szoktam engedni magamnak, hogy beforduljak kicsit (meg különben is, a depressziót szeretném "kutatni" és megelőzni, így ismernem kell az "ellenfelem" minden fegyverét, és a leghatásosabb, ha csaliként használva a Lelkem időnkénti lehangoltságát beengedem a világomba, hogy aztán kiűzhessem onnan... na, ha valaki emiatt komplett hülyének néz, tegye, de hogyan is beszélhetnék hitelesen olyasmiről, amit nem éltem át?). De szerencsére, vannak Barátaim, akik ilyenkor sem hagynak magamra.
Végezetül, a mai hosszú bejegyzés méltó befejezése lesz a legújabb tuti-finom-hideg-kakaó recept: (saját) tégy 5, azaz öt kanál (na de nem evőkanál, azért annyira én sem vagyok elvetemült) kakaót CUKOR nélkül a kedvenc bögrédbe. Nagyon kevés forró vízzel keverd el a kakaóport (ami lehetőleg Nesquik legyen) és tégy bele a hűtőből hideg tejet (minél zsírosabb, annál jobb, a legjobb a tehéntej lenne). És a végén tölts bele habtejszínt. Ne sokat, mert menni fog a hasad tőle. És aztán idd meg a kutyulmányt. Édes selymes íze lesz a habtejszíntől, de jól vigyázz, a recept bármelyik ponton történő elrontáa másnapra bibírcsók növekedését eredményezheti az orrodon...
2007. október 28., vasárnap
If you feel week, don't give up...
Teganp végl megvártam az óraátállítást. Roppant különös érzés volt, amikor 2:59 után megint 2 lett. Eltűnt egy óra... Bizonyár eltérítettek az idegenek... XD
Holnap megyek gyakorlatra, és most kicsit reszket a lelkem, h vajon milyen lesz. Még el kell olvasnom néhány (100) oldalt arról, h tulajdonképpel mivel kell majd foglalkoznom. Ezt a két napot éljem csak túl, aztán szerdán suli, majd múzeumba megyünk a csapattal, majd csüt.-péntek szünet. Továbbá 5-16ig valamikor szintén szünet lesz, mert gyakorlatra kiadtak kicsit több, mint egy hetet. Én viszont össze-vissza megyek, nem egyfolytában, most ledolgozom két napot. Aztán nem tudom, h miként lesz a többi. Már csak 4,5 nap... Úgy utálok gyakorlatra menni... Valszeg azért, m most félek, mivel teljesen ismeretlen valamivel állok szemben. Hirtelenjében megcsapott a minden-elmúlik-egyszer érzése. A suli egyszercsak be fog fejeződni, és akkor kikerülök a Nagy Betűs Életbe... És majd rajtam fog múlni emberek sorsa. Bár ezen felesleges most aggódni.
Holnap megyek gyakorlatra, és most kicsit reszket a lelkem, h vajon milyen lesz. Még el kell olvasnom néhány (100) oldalt arról, h tulajdonképpel mivel kell majd foglalkoznom. Ezt a két napot éljem csak túl, aztán szerdán suli, majd múzeumba megyünk a csapattal, majd csüt.-péntek szünet. Továbbá 5-16ig valamikor szintén szünet lesz, mert gyakorlatra kiadtak kicsit több, mint egy hetet. Én viszont össze-vissza megyek, nem egyfolytában, most ledolgozom két napot. Aztán nem tudom, h miként lesz a többi. Már csak 4,5 nap... Úgy utálok gyakorlatra menni... Valszeg azért, m most félek, mivel teljesen ismeretlen valamivel állok szemben. Hirtelenjében megcsapott a minden-elmúlik-egyszer érzése. A suli egyszercsak be fog fejeződni, és akkor kikerülök a Nagy Betűs Életbe... És majd rajtam fog múlni emberek sorsa. Bár ezen felesleges most aggódni.
2007. október 27., szombat
Séta a Titkos Erdőben
Ahol a Telihold világítja az utat, egyszarvúak bújnak meg a a kékes derengésben. Egy kósza sétál a boltozatként összeölelkező fák aranysárga-bordó lombjai alatt. Kiér egy kis tisztásra, letelepedik, s vár. Gondolatai mélyére repül, miközben a Hold sárgás sugarai arcát simogatják. De nem ülhet örökké itt, a tisztáson. Az idő egyre csak telik, a csillagok odafent lassan kúsznak tova. Neki is mennie kell a Hajnal éríntésével. Nehéz sóhaj hagyja el ajkait, mikor maga mögött hagyja a tisztást, ahol röpke boldog ideig békét és harmóniát lelt...
2007. október 26., péntek
Ennek a bejegyzésnek nem lesz címe
az est vége az lett, h egy kis tequilla is elfogyott. a gold féle, ami nem a só-citrom, hanem a fahéj-narancs kombináció. ízlett... jobban, mint a silver.
káosz. ez van most körülettem, de nem kell aggódni. megoldom. : )
ma arról beszélgettünk a csajokkal a vonaton, h kinek mi a korlátjai. ami szerintem nevetséges. az emberek mindig azt gondolják, h nem képesek erre, vagy nem képesek arra. pedig csak arról van szó, h nincs bennük elég bátorság, h elinduljanak egy ismeretlen úton. náha kockáztatnunk kell, sőt, nem néha, szinte mindig. kockáztatnunk kell, m ebből áll az élet. tovább kell mennünk, ha egy akadály gördül elénk, az is értünk van, nekünk kell megoldanunk. és ebből tanulunk. ettől leszünk majd bölcs nagyszülők. ők sem úgy születtek, h minden tudás a birtokukban volt. és gondold el, megélni akarod, vagy kivülről akarod nézni az életed. a döntés a Te kezedben van.... vagy mi.
káosz. ez van most körülettem, de nem kell aggódni. megoldom. : )
ma arról beszélgettünk a csajokkal a vonaton, h kinek mi a korlátjai. ami szerintem nevetséges. az emberek mindig azt gondolják, h nem képesek erre, vagy nem képesek arra. pedig csak arról van szó, h nincs bennük elég bátorság, h elinduljanak egy ismeretlen úton. náha kockáztatnunk kell, sőt, nem néha, szinte mindig. kockáztatnunk kell, m ebből áll az élet. tovább kell mennünk, ha egy akadály gördül elénk, az is értünk van, nekünk kell megoldanunk. és ebből tanulunk. ettől leszünk majd bölcs nagyszülők. ők sem úgy születtek, h minden tudás a birtokukban volt. és gondold el, megélni akarod, vagy kivülről akarod nézni az életed. a döntés a Te kezedben van.... vagy mi.
Vannak dolgok, amik a szemünk előtt vannak, de mégsem vesszük észre. Talán azért, m teljesen egyértelműek, vagy azért nem, m másnak látjuk, mint amilyen, mivel valami megtéveszt minket. Néha úgy érzem, nem hallják meg amit mondok, vagy ha mégis, akkor sem értik meg. Dehát, elég gyorsan és halkan, és artikulálatlanul beszélek.
Ma spontán csajos pizsi buli lesz nálunk, amint Húgomék hazajönnek hittanról (most fognak bérmálkozni.) Sütiiiii, csokiiiii (a többieknek) puddinggggg, és még sok-sok édesség, meg cseresznye tea... NYAM. Nézünk filmet, meg pletykálunk majd. Szükségem van valamire, ami elvonja a figyelmem, mert most nagyon magam alatt kezdek lenni. Persze, lehet, csak nyühögök, de kicsit messze érzem magam ettől a világtól...
Ma spontán csajos pizsi buli lesz nálunk, amint Húgomék hazajönnek hittanról (most fognak bérmálkozni.) Sütiiiii, csokiiiii (a többieknek) puddinggggg, és még sok-sok édesség, meg cseresznye tea... NYAM. Nézünk filmet, meg pletykálunk majd. Szükségem van valamire, ami elvonja a figyelmem, mert most nagyon magam alatt kezdek lenni. Persze, lehet, csak nyühögök, de kicsit messze érzem magam ettől a világtól...
2007. október 24., szerda
Egy egér(ke) kalandja a villamoson
Majdnem összenyomta a tömeg, de szerencsére végül megúszta épp bőrrel. A gazdája szerint beosont a táskájába, és még szerencse, h nem a kigyója mászott be potyautasnak...
Délelőtt Hugi is itthon maradt, így végre megnéztük a Holiday című filmet. A borongós időt kellően ellensúlyozta a film könnyed bája. Aztán mentem oskolába, találkoztam a vonaton Jankával és Bettivel. Filmekről és könyvekről csevegtünk. Aztán szoc.pszichon filmet néztünk az emberi viselkedésről. Érdekes volt. Aztán hazajöttem, Béluci feljött, majd elmentünk egy boltba, teafüvet venni. Szereztem két macskás hűtőmágnest, nagyon aranyosak. Aztán készültem kicsit a holnapi előadásra. Mivel reggel vonatsztrájk lesz, alaposan el fogok késni a suliból...
Délelőtt Hugi is itthon maradt, így végre megnéztük a Holiday című filmet. A borongós időt kellően ellensúlyozta a film könnyed bája. Aztán mentem oskolába, találkoztam a vonaton Jankával és Bettivel. Filmekről és könyvekről csevegtünk. Aztán szoc.pszichon filmet néztünk az emberi viselkedésről. Érdekes volt. Aztán hazajöttem, Béluci feljött, majd elmentünk egy boltba, teafüvet venni. Szereztem két macskás hűtőmágnest, nagyon aranyosak. Aztán készültem kicsit a holnapi előadásra. Mivel reggel vonatsztrájk lesz, alaposan el fogok késni a suliból...
2007. október 22., hétfő
Vihar van...
És az ösvényt mutató világítótorony fénye kihúnyt. Nem mutat utat, s a Holdvilág sugarai is csak alig törnek át a felhőkön. Neptunusz magasra korbácsolja a tenger sós vízét, a sziklákon sikoltva tőr meg a víz. Egy törékeny alak áll a kiugró sziklaperemen. A szél kitartóan cibálja köppenyét, arcába csap a tomboló eső. De ő csak áll, és tűr. Lelke zokog, de arcán könny végig nem hull. Csak áll, és vár. Minden percet megél, van úgy, h reménykedik, de aztán csalódik. Újra és újra.
Áll a peremen, magányosan, szárnyaszegetten. Nem tud elrepülni. Elvették tőle a szárnyait. De az érzelmei az övé maradtak, sosem veheti el senki. Útja során sokféle emberrel találkozott már, kérdés nélkül megbízott bennük, hol értette őket, hol csak pislogott a világra. De sosem adja fel. Küldetése van: megtalálni.
A vihar körülötte diadaltáncot jár. Tépi öltözékét és tépi szívét. A lány kimerült, fáradt, megpihenne már. De még nem lehet. Menni kell, tovább kell... A Reménynek élnie kell. Nem hagyhatja meghalni. Sem ő, sem más.
Mert mindenkinek küldetése van. A Saját Életét élni, akkor is, ha az égben vihar tombol, s dühe végigsöpri a földet. Ámde, ahol pusztulás van, ott Élet is...
Tombolhat a vihar, amennyira csak akar, a felhők lepte égen át tud szívárogni egy aprócska Csillag fénye, mely gyengéden megcirógatja a lány arcát, suttog a fülébe. Ragyogása betölti a Lelket. Elcsitul a vihar, elcsitul a tenger. S a lányt vigasztaló csend öleli körbe. Legyen bár magányos, még sincs egyedül, Barátai Szeretete tölti be az űrt...
Egyszer majd végleg elül a víhar...- ígéri a Csillag...
Áll a peremen, magányosan, szárnyaszegetten. Nem tud elrepülni. Elvették tőle a szárnyait. De az érzelmei az övé maradtak, sosem veheti el senki. Útja során sokféle emberrel találkozott már, kérdés nélkül megbízott bennük, hol értette őket, hol csak pislogott a világra. De sosem adja fel. Küldetése van: megtalálni.
A vihar körülötte diadaltáncot jár. Tépi öltözékét és tépi szívét. A lány kimerült, fáradt, megpihenne már. De még nem lehet. Menni kell, tovább kell... A Reménynek élnie kell. Nem hagyhatja meghalni. Sem ő, sem más.
Mert mindenkinek küldetése van. A Saját Életét élni, akkor is, ha az égben vihar tombol, s dühe végigsöpri a földet. Ámde, ahol pusztulás van, ott Élet is...
Tombolhat a vihar, amennyira csak akar, a felhők lepte égen át tud szívárogni egy aprócska Csillag fénye, mely gyengéden megcirógatja a lány arcát, suttog a fülébe. Ragyogása betölti a Lelket. Elcsitul a vihar, elcsitul a tenger. S a lányt vigasztaló csend öleli körbe. Legyen bár magányos, még sincs egyedül, Barátai Szeretete tölti be az űrt...
Egyszer majd végleg elül a víhar...- ígéri a Csillag...
2007. október 20., szombat
Nolasyn képekben
Szeretet. Meleg karjaival körbeölelt tegnap. A "gyermekeim" a paravánokon felsorakoztak, és elmesélték azt, amit beléjük rajzoltam. Az üzenet így vagy úgy mindenkhez elér.
Dody meglátta bennük a barátaim, beszédében Nolasyn látógatóinak is elmesélte, hogy megértsék mások is, amit ő már ért. Majd gyorsan ledaárltam én is, amit mondani szerettem volna, csak pár szót, Nolasynról. Az én kis világomról, aminek a kapuit most megnyítottam a Corvinuson. De csak a határvidéket érintík, akik megnézik őket. Nolasyn Krónikái egy színes világ, ahol sárkányok, tündék, szárnyas minilények, gésák, szamurájok, időtolvajok, és még sok más egyéb teremtmény, amit a képzelőerőm képes megszülni.
Egyik ismerősöm szerint a képeimből magányosság árad. Egyszerűen csak hiányzik egy társ...
A megnyító után éjjel Dodyval még elmentünk moziba. : ) Az éjszakai várost jobban szeretem, mint a nappali oldalát. Meg van a varázsa...
Dody meglátta bennük a barátaim, beszédében Nolasyn látógatóinak is elmesélte, hogy megértsék mások is, amit ő már ért. Majd gyorsan ledaárltam én is, amit mondani szerettem volna, csak pár szót, Nolasynról. Az én kis világomról, aminek a kapuit most megnyítottam a Corvinuson. De csak a határvidéket érintík, akik megnézik őket. Nolasyn Krónikái egy színes világ, ahol sárkányok, tündék, szárnyas minilények, gésák, szamurájok, időtolvajok, és még sok más egyéb teremtmény, amit a képzelőerőm képes megszülni.
Egyik ismerősöm szerint a képeimből magányosság árad. Egyszerűen csak hiányzik egy társ...
A megnyító után éjjel Dodyval még elmentünk moziba. : ) Az éjszakai várost jobban szeretem, mint a nappali oldalát. Meg van a varázsa...
2007. október 17., szerda
Szórakoztató kontra unalmas: 10-0
Szakmai kézségfejlesztésen olybá fejlődött társismeretünk, h most már nagyjából ismerjük egymás felénk mutatott arcát. Kedd délelőttönként ül össze kis 12 fős csapatunk, és különböző tréningeket tartunk, amik segítségével egymást és önmagunkat is megismerhetjük. Legutóbbi feladatok gyanánt legalább 15 tulajdonság párt kellett osztályozni 1 és 7 között. (1=nagyon rám illik, 7=egyáltalán nem illik) Először párokban dolgoztunk, majd mindenkinek lehetősége volt egyetlen tulajdonságpárt kiválasztani, és a társait meginterjúvolni. A többiek úgy sorakoztak fel a padok között, h az első pad volt az 1-es, az utolsó pedig a 7es. Szerénységem a szórakoztató unalmast választotta. Egyhangú 1es lett az eredmény, ami engem azért meglepett. Tudjátok, meglehet, néha unalmas vagyok mások számára, h folyton az edzésekről beszélek, a csatákról, és a megélt élményeimről, érzelmeimről. De tegnap rengeteg pozitv visszajelzést kaptam. Júniusi családjog-vizsga pedig már legendává vált... Örülök, h az életszemléletem átjön számukra, m ez azt jelenti, a "mosoly átjut minden vastag falon". Nem mindig egyszerű megvalósítani, de nem szabad a múltban élni, persze, nem szabad megfeledkezni róla, de belefeledkezni sem. Már sokszor említettem, csak ez a pillanat van, a múlt csak emlék, a jövő illúzió. A kettő közti határvidék az Élet, amit él az ember. És a mindenkori érzelmek azok, amiket soha semmilyen körülmények között nem vehet el senki. Csak Tenmagad ölheted meg, ha bezárod Lelked ajtaját előtte.
Teljesen feltöltött az óra, mert ezután a feladat után egy székre kellett ülni, középen, és a többieknek egy-egy fontos tárgyat kellett megszemélyesíteni, ami igazán fontos az illető életében. Azt hittem, mindenki a harcművészetet fogja fehozni, de nem így volt. Előkerült az ecset, a ceruza, a képek, a kiállítás. A cicám, a csapat is. A Családomról nem igazán szoktam beszélni, m számomra egyértelmű, h van, és tudjátok, a csoportunkban nem kevesen vannak, akiknek szétrobbant a biztonságot jelentő támaszuk, és néha úgy érzem, megbántanám őket, ha arról beszélnék, milyen lelki biztonságot jelentő a Családom. Így mindig csak félve mesélek az én kis "lökött" Családomról, m nem tudom, kit bántok meg vele akaratlanul.
Drámaped. szakirányon az előadás végén érdekes gyakorlatot végeztünk. Meditativ zene szólt, gyújtottunk gyertyákat, és párba álltunk. Az volt a lényeg, h az egyik tag ült, és kezeit lelógatva várta, h a másik irányítsa. (báb és bábjátékos) Nagyon bejött nekem, kicsit olyan volt, mintha az energiával játszottunk volna, adtuk-kaptunk...
Megyek, rendezgetem a képeket... Úgy izgulok a péntek miatt! : )
Teljesen feltöltött az óra, mert ezután a feladat után egy székre kellett ülni, középen, és a többieknek egy-egy fontos tárgyat kellett megszemélyesíteni, ami igazán fontos az illető életében. Azt hittem, mindenki a harcművészetet fogja fehozni, de nem így volt. Előkerült az ecset, a ceruza, a képek, a kiállítás. A cicám, a csapat is. A Családomról nem igazán szoktam beszélni, m számomra egyértelmű, h van, és tudjátok, a csoportunkban nem kevesen vannak, akiknek szétrobbant a biztonságot jelentő támaszuk, és néha úgy érzem, megbántanám őket, ha arról beszélnék, milyen lelki biztonságot jelentő a Családom. Így mindig csak félve mesélek az én kis "lökött" Családomról, m nem tudom, kit bántok meg vele akaratlanul.
Drámaped. szakirányon az előadás végén érdekes gyakorlatot végeztünk. Meditativ zene szólt, gyújtottunk gyertyákat, és párba álltunk. Az volt a lényeg, h az egyik tag ült, és kezeit lelógatva várta, h a másik irányítsa. (báb és bábjátékos) Nagyon bejött nekem, kicsit olyan volt, mintha az energiával játszottunk volna, adtuk-kaptunk...
Megyek, rendezgetem a képeket... Úgy izgulok a péntek miatt! : )
2007. október 13., szombat
24
Kinek elég 24 óra? Nem tudom, h éreztétek-e már úgy, h a legszívesebben kitollnátok a napokat, és a 24ből mondjuk 36 lehetne, és akkor lenne rendesen idő mindenre, családra, barátokra, alvásra, tanulásra... stb. De bolygónk, a Föld nagyjából 24 óra alatt kerüli meg a saját tengelyét, ezért áll a rendelkezésünkre ennyi idő.
24. Ha ügyes az ember, be tudja osztani, noha meglehet, rohanásnak fog tűnni az élete, de legalább nem lesz oka unatkozni. És talán nem is rohanásnak kellene nevezni, hanem pörgésnek. Ami nem feltétlen negatív jelző ebben az esetben. De ne feledd, mindig a Te kezedben van a választás lehetősége. Eldöntheted, h mit akarsz, menni, látni, megtapasztalni, és megélni, vagy nyugiban élni úgy, hogy a napok egyhangúan követik egymást. Persze, néha bátorság is kell hozzá, h az ember éljen, m akad olyan időszak, amikor úgy fest, minden és mindenki összeeskűdött Ellened, és a ez világ a legpocsékabb dimenzió, ahova leszülettél. De ezek a pillanatok is elmúlnak, ahogy azok is, amit élvezel. De Csíkszentmihályi Mihály megmondta, h az az "egészséges", ha életed élményeinek 70 %-a pozítiv, a maradék pedig nem feltétlen felhőtlen. A depressziót is ezért keverik az emberek. Nem az a depressziós, aki egy adott stressz helyzetre azzal a viselkedésmintával reagál, hanem az, aki minden ok nélkül érzi a világfájdalmát. Na de ebbe most nem megyek bele, m nagyon eltérek a végén attól, amiről írni szeretnék.
Tegnapról mára virradó éjjel tartottuk a 24 órás csatát. Megint hikomat voltam, a térdeim miatt, de vigyáztak rám, amikor alkalmanként csatáztam egyet. Vagy kettőt. Reggel csodálatos napfelkelte köszöntött minket, a hegyek mögött a felhőket rózsaszínűre színezte. A falevelek táncot jártak a széllel, és a nap sugarait csak akkor láthattad, ha a szél arra fújta a tábortűz füstjét. Megannyi mesés pillanat, amit csak akkor láthatsz. Szal, jól éreztem magam, aludtam is nagyjából 3-4 órát. Aztán reggel folytatódott a zászlószerzés, csak most már világosban. Így legalább megcsodáltam, h merre léptem, vagy nem...
Megyek pancsolni, m a tűz miatt még mindig füstölt malac szagom van. Röf-röf...
24. Ha ügyes az ember, be tudja osztani, noha meglehet, rohanásnak fog tűnni az élete, de legalább nem lesz oka unatkozni. És talán nem is rohanásnak kellene nevezni, hanem pörgésnek. Ami nem feltétlen negatív jelző ebben az esetben. De ne feledd, mindig a Te kezedben van a választás lehetősége. Eldöntheted, h mit akarsz, menni, látni, megtapasztalni, és megélni, vagy nyugiban élni úgy, hogy a napok egyhangúan követik egymást. Persze, néha bátorság is kell hozzá, h az ember éljen, m akad olyan időszak, amikor úgy fest, minden és mindenki összeeskűdött Ellened, és a ez világ a legpocsékabb dimenzió, ahova leszülettél. De ezek a pillanatok is elmúlnak, ahogy azok is, amit élvezel. De Csíkszentmihályi Mihály megmondta, h az az "egészséges", ha életed élményeinek 70 %-a pozítiv, a maradék pedig nem feltétlen felhőtlen. A depressziót is ezért keverik az emberek. Nem az a depressziós, aki egy adott stressz helyzetre azzal a viselkedésmintával reagál, hanem az, aki minden ok nélkül érzi a világfájdalmát. Na de ebbe most nem megyek bele, m nagyon eltérek a végén attól, amiről írni szeretnék.
Tegnapról mára virradó éjjel tartottuk a 24 órás csatát. Megint hikomat voltam, a térdeim miatt, de vigyáztak rám, amikor alkalmanként csatáztam egyet. Vagy kettőt. Reggel csodálatos napfelkelte köszöntött minket, a hegyek mögött a felhőket rózsaszínűre színezte. A falevelek táncot jártak a széllel, és a nap sugarait csak akkor láthattad, ha a szél arra fújta a tábortűz füstjét. Megannyi mesés pillanat, amit csak akkor láthatsz. Szal, jól éreztem magam, aludtam is nagyjából 3-4 órát. Aztán reggel folytatódott a zászlószerzés, csak most már világosban. Így legalább megcsodáltam, h merre léptem, vagy nem...
Megyek pancsolni, m a tűz miatt még mindig füstölt malac szagom van. Röf-röf...
2007. október 9., kedd
Költői hitvallás II. meg hétköznapi kalandok
Az értékrend. Minden ember életében más. Ez hasonló ahhoz, amit Morag fogalmazott meg Khussia-ról. De attól még, h különböző felfogásban él a mi fantáziánkban az értékrendünkről, nem jelenti azt, h a Barátság a két illető között ne műkődhetne. Egymástól tanulhatnak, és egymásnak átadhatnak értékeket. Kincseket. De megesik, h a felek elbeszélnek egymás mellett, félreértik korunk felgyorsult virtuális kommunikációjának korlátai miatt a szavakat, amikből végül bolhából elefánt lesz. És tőr a Lelkekben.
Az értékrend. Olyan valami, ami születésünktől fogva a birtokunkban van, ami velünk fejlődik és végigkiséri az életünket. Másoknak más, de mások nem mi vagyunk, és nem az ő fejükkel gondolkodunk, hanem a sajátunkkal. És ez minden esetben szubjektiv, sosem fogjuk tudni teljesen elválasztani a saját személyiségünktől. Mert az hozzánk tartozik. Senki máshoz. De akkor mi a helyzet a szerelemmel? Az is csak a miénk? Hát nem. Az már közös kincs, de csak két emberé. És mind a két embernek tényleg akarnia kell, h legyen, m ha nincs meg a vágy iránta, akkor meghal, és csak egy árny marad az egykor nagy érzelemből.
Na de nagyon messzire kalandoztam az Élettől. Azaz, az én életemtől.
Köszönöm, jól vagyok. (Szokásos mondat szakmai kézségfejesztésen.) Bár délelőtt még nagyon sötéten láttam a világot, de aztán megoldódott a dolog. (részletek nem publikusak). Miután az én egemen is kisütött a Nap, itthon rajzoltam, de még nem tettem ki photoblogra. Peti délután feljött, és a jó időnek tisztelegve, edzettünk kicsit, de úgy igazán töltős edzés volt. (Az udvar számomra érték. Másnak nem.) Aztán visszamentem Vácra (délelőtt is volt órám) drámapedagógiára. Nem tudom, h említettem-e, de felvettem még egy szakot. Eddig tetszik, két órám volt, a mai néptánc vala, de nagyon tetszett, bár én kispadról néztem, m nem akarom kockára tenni a térdem a jól odavágós, és kurjangós magyar táncban. (pedig jó lett volna ott ugra-bugrálni a többiekkel.) Csárdás és francia négyes volt a lecke. Meg egy kis történet. Nép hímzésen pedig Palócz hímzést tanulunk, piros-kék fonállal (először csak fehér fonállal hímeztek az asszonyok, m más nem volt, aztán lett a piros majd a kék, és a Palócz hímzés tipikusan ezt a vonalat képviseli. A virágszirmok és a levelek piros, az indák és a virág közepe kék. Sztem egész szép.)
Holnap szerda, hurrá, tetszik, ahogy pörög az életem! Persze, minden perc számít, de így minden percet megélek, és egyet sem vesztegetek el. Olvastam nem rég Coelhotól a Veronika meg akar halni c. könyvet, érdekes volt. Mindenkinek ajánlom. Most Millertől Az ügynök halála, és Coelhotól az Eleven minutes van terítéken. Hétfőn moziban is voltam Lacival, a Nextet néztük meg, nagyon tetszett, szeretem az időtémájú filmeket. Te mit tennél, ha az életedből előre látnál 2 percet? (vagy alkalmanként többet?) Átok vagy áldás?
Na megyek, néha aludnom is kell...
Az értékrend. Olyan valami, ami születésünktől fogva a birtokunkban van, ami velünk fejlődik és végigkiséri az életünket. Másoknak más, de mások nem mi vagyunk, és nem az ő fejükkel gondolkodunk, hanem a sajátunkkal. És ez minden esetben szubjektiv, sosem fogjuk tudni teljesen elválasztani a saját személyiségünktől. Mert az hozzánk tartozik. Senki máshoz. De akkor mi a helyzet a szerelemmel? Az is csak a miénk? Hát nem. Az már közös kincs, de csak két emberé. És mind a két embernek tényleg akarnia kell, h legyen, m ha nincs meg a vágy iránta, akkor meghal, és csak egy árny marad az egykor nagy érzelemből.
Na de nagyon messzire kalandoztam az Élettől. Azaz, az én életemtől.
Köszönöm, jól vagyok. (Szokásos mondat szakmai kézségfejesztésen.) Bár délelőtt még nagyon sötéten láttam a világot, de aztán megoldódott a dolog. (részletek nem publikusak). Miután az én egemen is kisütött a Nap, itthon rajzoltam, de még nem tettem ki photoblogra. Peti délután feljött, és a jó időnek tisztelegve, edzettünk kicsit, de úgy igazán töltős edzés volt. (Az udvar számomra érték. Másnak nem.) Aztán visszamentem Vácra (délelőtt is volt órám) drámapedagógiára. Nem tudom, h említettem-e, de felvettem még egy szakot. Eddig tetszik, két órám volt, a mai néptánc vala, de nagyon tetszett, bár én kispadról néztem, m nem akarom kockára tenni a térdem a jól odavágós, és kurjangós magyar táncban. (pedig jó lett volna ott ugra-bugrálni a többiekkel.) Csárdás és francia négyes volt a lecke. Meg egy kis történet. Nép hímzésen pedig Palócz hímzést tanulunk, piros-kék fonállal (először csak fehér fonállal hímeztek az asszonyok, m más nem volt, aztán lett a piros majd a kék, és a Palócz hímzés tipikusan ezt a vonalat képviseli. A virágszirmok és a levelek piros, az indák és a virág közepe kék. Sztem egész szép.)
Holnap szerda, hurrá, tetszik, ahogy pörög az életem! Persze, minden perc számít, de így minden percet megélek, és egyet sem vesztegetek el. Olvastam nem rég Coelhotól a Veronika meg akar halni c. könyvet, érdekes volt. Mindenkinek ajánlom. Most Millertől Az ügynök halála, és Coelhotól az Eleven minutes van terítéken. Hétfőn moziban is voltam Lacival, a Nextet néztük meg, nagyon tetszett, szeretem az időtémájú filmeket. Te mit tennél, ha az életedből előre látnál 2 percet? (vagy alkalmanként többet?) Átok vagy áldás?
Na megyek, néha aludnom is kell...
2007. október 4., csütörtök
Kettesben / Walter Trobicsh gondolatainak tolmácsolása az én tükrőmből...
Nem is olyan egyszerű ez. Megfogni, megfogalmazni, értelmezni, és aszerint élni, ahogy kigondoltuk. Nem is olyan egyszerű ez. Ha jobban a dolgok mögé megyünk, mint amennyire a felszin engedi, akkor rájövünk erre. De mire? Hogy nem is olyan egyszerű ez. Pedig az, csak túlbonyolítjuk.
Kapcsolatok. Szövevényes útvesztők, vagy egyenesen futó ösvények? Sztem sem ez, sem az. Nincs olyan, h jó kapcsolat, vagy rossz kapcsolat. A kapcsolat maga van. A milyensége az már más kérdés. De mindig két félen múlik. Képzeljetek magatok elé egy kétszemélyes kenut, meg egy kajakot. Ha a kenuból bármelyik fél kiesik, akkor az egyensúly megbomlik, és a kenu csak körbe-körbe pörög, de nem jut előre, hiába evez kétségbeesetten a másik fél. De azok, akik kajakban ülnek, ha az egyik fél kiesik, a másik tovább tud menni, akár egyedül is.
Tudjátok, az elmúlt hónapokban nagyon nem értettem a házasság lényegét, és csak egy papírt láttam benne, ami bonyolítja az elválást. De mostanra átértékelődött bennem, és úgy érzem, a házasság nem pusztán egy papír, hanem sokkalta több. Sátor. Egy sátor, ami három biztos alapon áll. Házasság elhagyással kezdődik, a szülői házból kiválás, a lelki kötődés megszűnése, h a saját családot biztos alapokra helyezzük. (így ki lehet kerülni az "Anyós-problémát"). Ragaszkodás a másik pillér az elhagyás után. Egymásért lenni, de ez nem a birtokló ragaszkodás, ami a mi önző érdekeinkből jön létre. Ez a szerelem. Végül a harmadik tartórúd az egy testté válás. (de az egy testté lenni azt is jelenti, h megosztani az életünket, az örömeink, a bánatunk... stb.)
Nehéz küzdelem a házasság, nem csak móka és kacagás. De... :)
Kapcsolatok. Szövevényes útvesztők, vagy egyenesen futó ösvények? Sztem sem ez, sem az. Nincs olyan, h jó kapcsolat, vagy rossz kapcsolat. A kapcsolat maga van. A milyensége az már más kérdés. De mindig két félen múlik. Képzeljetek magatok elé egy kétszemélyes kenut, meg egy kajakot. Ha a kenuból bármelyik fél kiesik, akkor az egyensúly megbomlik, és a kenu csak körbe-körbe pörög, de nem jut előre, hiába evez kétségbeesetten a másik fél. De azok, akik kajakban ülnek, ha az egyik fél kiesik, a másik tovább tud menni, akár egyedül is.
Tudjátok, az elmúlt hónapokban nagyon nem értettem a házasság lényegét, és csak egy papírt láttam benne, ami bonyolítja az elválást. De mostanra átértékelődött bennem, és úgy érzem, a házasság nem pusztán egy papír, hanem sokkalta több. Sátor. Egy sátor, ami három biztos alapon áll. Házasság elhagyással kezdődik, a szülői házból kiválás, a lelki kötődés megszűnése, h a saját családot biztos alapokra helyezzük. (így ki lehet kerülni az "Anyós-problémát"). Ragaszkodás a másik pillér az elhagyás után. Egymásért lenni, de ez nem a birtokló ragaszkodás, ami a mi önző érdekeinkből jön létre. Ez a szerelem. Végül a harmadik tartórúd az egy testté válás. (de az egy testté lenni azt is jelenti, h megosztani az életünket, az örömeink, a bánatunk... stb.)
Nehéz küzdelem a házasság, nem csak móka és kacagás. De... :)
2007. október 3., szerda
A hét közepe
Az élet nagyon szép! És megannyi érzés, amit vétek lenne kihagyni, nem megélni... Kell, még akkor is, ha fáj. Mindig ezt mondom, de azt hiszem, van némi jogom ezt így említeni. (hú de nagyképűnek tűnhetek most... A macskám közben folyton az orrom előtt kering, egy molylepkét kerget az ablakon. Tegnap az első drámaórám volt, nagyon tetszett, jövőhét kedden népi tánc lesz. (népi hímzés mellé, nem rossz, egyik sem...) Talán pöttyet fárasztóak a napok, m szinte minden nap 10re érek haza, de vannak pillanatok, amik kárpótolnak mindenért. (tegnap is nagyon jóízűt nevettem két újdonsült drámás csoporttársamon...) A nevetés gyógyír minden fáradtságra. És különben sem szeretem azt felelni a "hogy vagy?" kérdésre: " "szarul/fáradtan/ne is kérdezd..." ennek semmi értelme. Panaszkodni... Kinek teszi szebbé a napját? Senkinek, de még magamnak sem. Talán jól elmondom, mi bánt, de felszínes közöny az egész. És én írtózom mindentől, ami felszínességhez vezet. Mert aki felszínes, abban már nincs titok, m kiölte magából. Sem értékek, se semmi. Csak valami massza, ami mozog, és biológiailag funkcionál.
E magasztos gondolatok után elteszem magam a holnapra... (bár 30 óra lenne egy nap, akkor tudnék aludni is rendesen...)
E magasztos gondolatok után elteszem magam a holnapra... (bár 30 óra lenne egy nap, akkor tudnék aludni is rendesen...)
Gondolatok a házasságról I.
Nektek ez a mondat mit üzen?
"Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté."
A következő bejegyzésben bővebben. Gondolkodjatok Ti is egy kicsit...:)
"Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté."
A következő bejegyzésben bővebben. Gondolkodjatok Ti is egy kicsit...:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)