Szakmai kézségfejlesztésen olybá fejlődött társismeretünk, h most már nagyjából ismerjük egymás felénk mutatott arcát. Kedd délelőttönként ül össze kis 12 fős csapatunk, és különböző tréningeket tartunk, amik segítségével egymást és önmagunkat is megismerhetjük. Legutóbbi feladatok gyanánt legalább 15 tulajdonság párt kellett osztályozni 1 és 7 között. (1=nagyon rám illik, 7=egyáltalán nem illik) Először párokban dolgoztunk, majd mindenkinek lehetősége volt egyetlen tulajdonságpárt kiválasztani, és a társait meginterjúvolni. A többiek úgy sorakoztak fel a padok között, h az első pad volt az 1-es, az utolsó pedig a 7es. Szerénységem a szórakoztató unalmast választotta. Egyhangú 1es lett az eredmény, ami engem azért meglepett. Tudjátok, meglehet, néha unalmas vagyok mások számára, h folyton az edzésekről beszélek, a csatákról, és a megélt élményeimről, érzelmeimről. De tegnap rengeteg pozitv visszajelzést kaptam. Júniusi családjog-vizsga pedig már legendává vált... Örülök, h az életszemléletem átjön számukra, m ez azt jelenti, a "mosoly átjut minden vastag falon". Nem mindig egyszerű megvalósítani, de nem szabad a múltban élni, persze, nem szabad megfeledkezni róla, de belefeledkezni sem. Már sokszor említettem, csak ez a pillanat van, a múlt csak emlék, a jövő illúzió. A kettő közti határvidék az Élet, amit él az ember. És a mindenkori érzelmek azok, amiket soha semmilyen körülmények között nem vehet el senki. Csak Tenmagad ölheted meg, ha bezárod Lelked ajtaját előtte.
Teljesen feltöltött az óra, mert ezután a feladat után egy székre kellett ülni, középen, és a többieknek egy-egy fontos tárgyat kellett megszemélyesíteni, ami igazán fontos az illető életében. Azt hittem, mindenki a harcművészetet fogja fehozni, de nem így volt. Előkerült az ecset, a ceruza, a képek, a kiállítás. A cicám, a csapat is. A Családomról nem igazán szoktam beszélni, m számomra egyértelmű, h van, és tudjátok, a csoportunkban nem kevesen vannak, akiknek szétrobbant a biztonságot jelentő támaszuk, és néha úgy érzem, megbántanám őket, ha arról beszélnék, milyen lelki biztonságot jelentő a Családom. Így mindig csak félve mesélek az én kis "lökött" Családomról, m nem tudom, kit bántok meg vele akaratlanul.
Drámaped. szakirányon az előadás végén érdekes gyakorlatot végeztünk. Meditativ zene szólt, gyújtottunk gyertyákat, és párba álltunk. Az volt a lényeg, h az egyik tag ült, és kezeit lelógatva várta, h a másik irányítsa. (báb és bábjátékos) Nagyon bejött nekem, kicsit olyan volt, mintha az energiával játszottunk volna, adtuk-kaptunk...
Megyek, rendezgetem a képeket... Úgy izgulok a péntek miatt! : )
Teljesen feltöltött az óra, mert ezután a feladat után egy székre kellett ülni, középen, és a többieknek egy-egy fontos tárgyat kellett megszemélyesíteni, ami igazán fontos az illető életében. Azt hittem, mindenki a harcművészetet fogja fehozni, de nem így volt. Előkerült az ecset, a ceruza, a képek, a kiállítás. A cicám, a csapat is. A Családomról nem igazán szoktam beszélni, m számomra egyértelmű, h van, és tudjátok, a csoportunkban nem kevesen vannak, akiknek szétrobbant a biztonságot jelentő támaszuk, és néha úgy érzem, megbántanám őket, ha arról beszélnék, milyen lelki biztonságot jelentő a Családom. Így mindig csak félve mesélek az én kis "lökött" Családomról, m nem tudom, kit bántok meg vele akaratlanul.
Drámaped. szakirányon az előadás végén érdekes gyakorlatot végeztünk. Meditativ zene szólt, gyújtottunk gyertyákat, és párba álltunk. Az volt a lényeg, h az egyik tag ült, és kezeit lelógatva várta, h a másik irányítsa. (báb és bábjátékos) Nagyon bejött nekem, kicsit olyan volt, mintha az energiával játszottunk volna, adtuk-kaptunk...
Megyek, rendezgetem a képeket... Úgy izgulok a péntek miatt! : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése