Kinek elég 24 óra? Nem tudom, h éreztétek-e már úgy, h a legszívesebben kitollnátok a napokat, és a 24ből mondjuk 36 lehetne, és akkor lenne rendesen idő mindenre, családra, barátokra, alvásra, tanulásra... stb. De bolygónk, a Föld nagyjából 24 óra alatt kerüli meg a saját tengelyét, ezért áll a rendelkezésünkre ennyi idő.
24. Ha ügyes az ember, be tudja osztani, noha meglehet, rohanásnak fog tűnni az élete, de legalább nem lesz oka unatkozni. És talán nem is rohanásnak kellene nevezni, hanem pörgésnek. Ami nem feltétlen negatív jelző ebben az esetben. De ne feledd, mindig a Te kezedben van a választás lehetősége. Eldöntheted, h mit akarsz, menni, látni, megtapasztalni, és megélni, vagy nyugiban élni úgy, hogy a napok egyhangúan követik egymást. Persze, néha bátorság is kell hozzá, h az ember éljen, m akad olyan időszak, amikor úgy fest, minden és mindenki összeeskűdött Ellened, és a ez világ a legpocsékabb dimenzió, ahova leszülettél. De ezek a pillanatok is elmúlnak, ahogy azok is, amit élvezel. De Csíkszentmihályi Mihály megmondta, h az az "egészséges", ha életed élményeinek 70 %-a pozítiv, a maradék pedig nem feltétlen felhőtlen. A depressziót is ezért keverik az emberek. Nem az a depressziós, aki egy adott stressz helyzetre azzal a viselkedésmintával reagál, hanem az, aki minden ok nélkül érzi a világfájdalmát. Na de ebbe most nem megyek bele, m nagyon eltérek a végén attól, amiről írni szeretnék.
Tegnapról mára virradó éjjel tartottuk a 24 órás csatát. Megint hikomat voltam, a térdeim miatt, de vigyáztak rám, amikor alkalmanként csatáztam egyet. Vagy kettőt. Reggel csodálatos napfelkelte köszöntött minket, a hegyek mögött a felhőket rózsaszínűre színezte. A falevelek táncot jártak a széllel, és a nap sugarait csak akkor láthattad, ha a szél arra fújta a tábortűz füstjét. Megannyi mesés pillanat, amit csak akkor láthatsz. Szal, jól éreztem magam, aludtam is nagyjából 3-4 órát. Aztán reggel folytatódott a zászlószerzés, csak most már világosban. Így legalább megcsodáltam, h merre léptem, vagy nem...
Megyek pancsolni, m a tűz miatt még mindig füstölt malac szagom van. Röf-röf...
24. Ha ügyes az ember, be tudja osztani, noha meglehet, rohanásnak fog tűnni az élete, de legalább nem lesz oka unatkozni. És talán nem is rohanásnak kellene nevezni, hanem pörgésnek. Ami nem feltétlen negatív jelző ebben az esetben. De ne feledd, mindig a Te kezedben van a választás lehetősége. Eldöntheted, h mit akarsz, menni, látni, megtapasztalni, és megélni, vagy nyugiban élni úgy, hogy a napok egyhangúan követik egymást. Persze, néha bátorság is kell hozzá, h az ember éljen, m akad olyan időszak, amikor úgy fest, minden és mindenki összeeskűdött Ellened, és a ez világ a legpocsékabb dimenzió, ahova leszülettél. De ezek a pillanatok is elmúlnak, ahogy azok is, amit élvezel. De Csíkszentmihályi Mihály megmondta, h az az "egészséges", ha életed élményeinek 70 %-a pozítiv, a maradék pedig nem feltétlen felhőtlen. A depressziót is ezért keverik az emberek. Nem az a depressziós, aki egy adott stressz helyzetre azzal a viselkedésmintával reagál, hanem az, aki minden ok nélkül érzi a világfájdalmát. Na de ebbe most nem megyek bele, m nagyon eltérek a végén attól, amiről írni szeretnék.
Tegnapról mára virradó éjjel tartottuk a 24 órás csatát. Megint hikomat voltam, a térdeim miatt, de vigyáztak rám, amikor alkalmanként csatáztam egyet. Vagy kettőt. Reggel csodálatos napfelkelte köszöntött minket, a hegyek mögött a felhőket rózsaszínűre színezte. A falevelek táncot jártak a széllel, és a nap sugarait csak akkor láthattad, ha a szél arra fújta a tábortűz füstjét. Megannyi mesés pillanat, amit csak akkor láthatsz. Szal, jól éreztem magam, aludtam is nagyjából 3-4 órát. Aztán reggel folytatódott a zászlószerzés, csak most már világosban. Így legalább megcsodáltam, h merre léptem, vagy nem...
Megyek pancsolni, m a tűz miatt még mindig füstölt malac szagom van. Röf-röf...
1 megjegyzés:
Nos, nekem semmiképp sem elég... De az is lehet, én fogom meg rosszul az órákat. Szeretem a blogod:)
Megjegyzés küldése