Ahol a Telihold világítja az utat, egyszarvúak bújnak meg a a kékes derengésben. Egy kósza sétál a boltozatként összeölelkező fák aranysárga-bordó lombjai alatt. Kiér egy kis tisztásra, letelepedik, s vár. Gondolatai mélyére repül, miközben a Hold sárgás sugarai arcát simogatják. De nem ülhet örökké itt, a tisztáson. Az idő egyre csak telik, a csillagok odafent lassan kúsznak tova. Neki is mennie kell a Hajnal éríntésével. Nehéz sóhaj hagyja el ajkait, mikor maga mögött hagyja a tisztást, ahol röpke boldog ideig békét és harmóniát lelt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése