Hehe, vidul a fejem... : )

Ez csak az izé miatt van. Hogy is hívják? Na, tudjátok, az a görög izé. Valami pia. 47% alkohol tartalommal... Ouzo. Igen, az. Megkerestem neten. Nagyon ízlett. Eleméréktől kaptam. Augusztus óta esedékes volt, hogy Ágival átjönnek hozzánk sütizni, beszélgetni. Ma ezt meg is valósítottuk. Volt fenn nálunk Kristóf is, Peti meg hozott egy finom üveg bort, furmintot. Elfogyott. Tudjátok, ha meg kell inni, akkor meg kell inni... Igaz, Béla? :) Volt más bor is... Remélem holnap nem lesz nagyon macska-jaj... Nem, Hubit nem ittam... Hehe.

Hugi Mikinél van, enyém a szoba. Macskák lefoglalták az ágyát, asszem így jelzik, hogy hiányzik nekik. :) Na megyek aludni. Holnap is van nap.

Ópusztaszer hazavár!

Felkerekedtünk és meg sem álltunk Kis Magyarország mértani közepéig, Pusztavacs településig. Kerestünk geocach ládát is, a susnáysban. (erről nincs képem...) Sok volt a csalán és a szemét a természet lágy ölén. Elképesztő, hogy az emberek mennyire nem vigyáznak az értékekre. De egy őzgida átszaladt előttem, és ezzel feledtette a szenvedésinket a tédig érő bozótban. A fiúk fogtak egy gyíkot, akivel összebarátkoztam. :)

Innen továbbrepesztettünk ópusztaszerig, ahol megnéztük a körképet, a skanzemet, a parkot, nagyot sétáltunk és nagyon elfáradtunk. A Feszty-körkép csodaszép, mindenkinek legalább egyszer látnia kellene. Mintha csak egy időutazás révén a Honfoglalás korába csöppentem volna. Néhány röpke perc erejéig magam is honfoglaló magyar voltam. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A Magyarságunkról. Pedig mi mind egyek vagyunk... de erről majd máskor. Aztán megnéztük a panoptikumot. Rengeteg kép van, és lusta voltam lekicsínyíteni. Csak egy-kettőt teszek most ki. Van egy malom is a parkban, amibe be lehetett menni! Iszonyat izgalmas volt. Annyira keskeny volt a lépvső, hogy oldalazva még az én lábam is alig fért el. Végétére is, ez egy nagyon jó, Családi nap volt. :)

Pilisszentlélek - 2007. április 28.

Ott álltam a kolostorrom ajtajában. Velem szemben az ellenséges csapat tagjai sorakoztak. A bejárat durván másfél méter széles lehetett, és a fal, ami körbeölelte a legnagyobb megmaradt része az egész romnak. (nagyjából 3-4 m lehet két-két oldalról.) A hátam mögött a termekért folyt a küzdelem, de egyszer sem éreztem úgy, hogy hátra kell néznem, mi is zajlik ott, mert arra figyeltem, ne jöjjenek be a kapun, mert akkor elesik az egész rom. Miért bírtam megállni, hogy ne azt figyeljem, kik harcolnak a túlélélésért a másik oldalon? Mert bíztam a vezetőmben. Tudtam, hogy ha baj lenne, akkor szólna, nem hagyna minket hátbatámadni. A csaták sorát így éltem meg, mikor volt, aki vezessen, rá tudtam bízni magam. Fantasztikus érzés az, amikor meg tudsz bízni a másikban és meg tudod védeni, vagy éppen Neked segítenek felmászni egy magas várfalon. Nem arra törekedtem, hogy minden áron győzzek a többiek felett, hanem arra, hogy átérezzem és élvezzem az egésznek a lényegét, a hangulatát, és túléljek.

A kolostor rom madártávlatból

Pilisszentlélek csodálatos hely, kirándulni is érdemes lenne elmenni oda. Hegyek ölelik körbe, magasan fenn sasok szállnak versenyt a széllel. Tegnap ragyogó napsütés várt minket. Leégett a nozim (meg a komplett arcom). Van néhány lila és zöld foltocskám. De nem vészesek. Egyébiránt örülök, hogy vannak, így legalább senki nem fogja azt hinni, hogy kummantottam egész idő alatt. (még vérzett is az egyik horzsolásom...). A helyi kocsmába klójában volt egy tükör, amin nyomon lehetett követni arcunk színének változásait. (csata előtt - alapszín - csata után - rákvörös...) Miért nem vittünk magunkkal naptejet? Azért, mert elfelejtettük, bevallom becsületesen. Kullancsírtót sem szereztünk be, de szerencsére nem mászott belém egy se (csak egy akart, de szegénynek csúfos véget ért eme próbálkozása.)

Hazafelé megbántottam Bélát :(. Nem akartam, nem volt szándékos, de hülyén reagáltam le egy helyzetet, és tökéletesen megfeledkeztem arról, hogy az én imádott Bélám mennyire érzékeny. Amit néha nem tudok kezelni, de igyekszemi. Aztán a villamoson már helyrejöttek a dolgok. (szerencsére:)

Yunina a legjobb fehéröves harcos! Kézilabdás foltjai mellett már-már eltörpülnek az ütőfával szerezhető kékséget nagyságai.

Átlagos szerda

Kellemesen elandalító zene szól, kész vagyok a takarítással, napsütéses szép idő van enyhe széljárással. Ideális nap az álmodozóknak arra, hogy képzeletüket szabadjára bocsássák.

Tegnap megírtam a ZH-t, bár nem nagyon volt kedvem hozzá, de örülök, hogy nem halasztottam el végül. Aztán meglehet, így is- úgy is megbuktam... Na de ez nagyban a tanártól függ. Szal ma kiderül, éjfélig az eredmény. Tényleg, most meg is nézem. : )

Constance Wolf

Ha vámpír lennék, ez lenne a nevem. Legalábbis a vampire name generator szerint.

Végülis nem mentem fodrászhoz, két hét múlva, hétfőre kaptam új időpontot... Csak éljem túl a holnapi zh-t. Az egyik évfolyamtársam azt írta ki MSN személyes üzenetnek, hogy "van egy jó, meg egy rossz hírem: a jó: elmarad a holnapi szocmunka vizsga, a rossz: ezt én találtam ki..."

Erről ennyit.

Majd este jelentkezem, ha túléltem a napot. Igazából a kedd egy bizonyos pontját várom, és nekem elhíhetitek, az nem a szocmunka vizsga...

Holnap ZH

Szociális munka egyénekkel és családokkal a hivatalos megnevezése annak a tárgynak, amiből holnap írok. Déltől lehet rám gondoni, szurkolni, keresztbetett ujjakkal hajrázni. (pom-pom lányok kíméljenek, az már túl feltűnő lenne...) A tételek felén nagyjából átrágtam magam, de amilyen nagy kedvvel állok az egészhez... Csak egy picike kettes kell. Nem több. Bár, ha a holnapi vizsga bukta lenne, akkor nagyobb esélyem lenne egy jobb jegyre a javító-vizsgán, ami bekerülne az indexbe is. (és az egyes nem).

De igazából nem izgulok. Ismerem képességeimet, és határait. :)

Ma megyek fodrászhoz, s nagyjából ez lesz az egyetlen olyan dolog, ami kimozdít itthonról. Remélem hamar végzek, és máris robogok vissza tanulni. Majd teszek ki képet a hajamról, de a szemem majd kitakarom, mint a rendőrségi jelentésekben szokták tenni a megfenyegetett szemtanúkkal... Hehe... Talán nem kellene mindenből tréfát űzni...

t'a gr'a agam dhuit!

Fáradtságtól terhes pilláim alól nézek ki a monitor villodzó fénye felé. (hú de költői voltam) Tudom, blogom az elmúlt napokban igen egyhangú lett, és lekorlátozódott egy bizonyos téma köré. (Nyaf-nyaf.) Na de, az Élet része, és most nekem igencsak kijutott belőle. Ám nincs okom panaszra. Hehe.

Ma próbáltam a szürkeállományom cillindereibe tuszkolni a szocmunka tételeket. Megintcsak az utolsó percre hagytam, tiszta vizsgaidőszak...Hol van az még? (4 hét...) Megintcsak rádöbbentem, milyen érdekes tárgyaim vannak. (De a pedagógiával akkor sem tudok megbarátkozni... Negatívan kondicionáltak ellene...) Carl Rogers életét már vágom. Most tartok egy kis szünetet, aztán megyek tovább tanulni. Nomeg, kellene rajzolnom két gésát Sipinek, a női önvédelmis plakátokhoz. Először őket hívom életre, aztán a tanulás... Igen, tudom, már negyed tíz van...

Tegnap bementem a kocsmába, Gönye csapatához. Ahogy végignéztem a társaságon, mindenki elég fáradtnak tűnt. Péntek révén leeresztettünk, mint a lufi... (Béla, nem a kutyusodra gondoltam :) Aztán Tehetségkutató estre voltunk hívatalosak, ami igen érdekesen alakult. Végül beköltöztem Gönyéhez, de csak azért, hogy felélhessem a csokiskeksz készleteit. Holnap lesz valami edzés-féle, de nem hiszem, hogy nagyon aktív leszek, a térdem még mindig fájdogál, a seizát elég nehezen viseli. Ebcsont beforr... Szerintem csak nunchkuzni fogok.

Jaj, ezt még el kell mesélnem! (Ha még nem tettem volna, gyorsan utánanézek.) Még nem írtam erről, akkor majd most. :)

Mindig azt hallgatom, az erősebbik nem képviselőitől, hogy mi nők, mennyire tudunk kombinálni. Nah, de ha egyszer egy férfi belelovalja magát, és félrekódolva a jeleket elkezd gondolkodni, akkor abból aztán olyasmi születik meg, hogy a szemem elkererekedik tőle, és értetlenül pislogok az illetőre, mint szőke nő a viccben a rendőrre. Egyik csapattársam hétfőn edzés után megkérdezte Bélámtól, hogy szakítottunk-e Gönyével. Aztán csütörtökön eléálltam, és megkérdeztem, ezt miből szűrte le? Továbbá, legközelebb álljon elém, mert nincs más a világon, mit legjobban utálok, hogyha a magánéletemről a hátam mögött csámcsognak. Eddig még senkinek sem haraptam le a fülét, bárki odajöhet hozzám, és megkérdezheti. Na de, most jön a dolog poénja: ezt a csapattársam abból szűrte le, hogy ha ilyen vérvonal rendezvény van, nem lógunk egymás nyakán, meg mostanában Gönye nem jön a kocsmába értem...stb. Fogtam is rendesen a fejem, mikor ezt végighallgattam. De hallottam a héten még egy összeesküvés-elméletet, szintén egy férfiú agyából pattant ki. De attól most megkíméllek Titeket, és megyek rajzolni.

U.i.: kétszer... :)

Tézis-hipotézis-antitézis, vagy mi

Tegyük fel..., azaz képzeljük el a következő történetet:

Főhősünk orra előtt flörtölnek a Kedvesével. Főhősünk igyekszik semmit sem szólni, csendben elviselni, és azon gondolkodni, vajon csak ő értelmezte félre a jeleket, vagy tényleg különös játékot űz vele az Élet. Egyelőre hagyja a dolgot, csak néhány közeli barátjával beszél róla. Van, aki azt mondja a Kedvesével beszélje meg, más szerint pedig egy "mamasi-gerivel fejre" lenne a megoldás. Főhősünk töpreng, hogyan kezelje a helyzetet... A legjobb talán az lesz, ha összebarátkozik a lánnyal és így oldja a függő szituációt. Talán... Más megoldás?

A fent leírt bejegyzésnek a valósággal esetleges egybeesése pusztán a véletlen műve. Akinek inge, vegye magára...

Fáradt pici lány

Ma volt edzés, meg fényképezés, meg rohangálás. Holnap bővebben, most megyek aludni.

134. gondolat

Vajon mi is lehet az a nagy titok, ami a kapcsolatokat összefűzi? Mi az a titkos erő, ami két, eleinte idegen embert összetart, hosszú-hosszú időn át? Hm, talán a gravitáció? Maszlag. Nem az. Bár milyen egyszerű lenne ezzel elintézni és hagyni, hogy a dolgok Benned, kedves Olvasóban induljanak meg, és kattogjanak azok a bizonyos tekervények, amikből a delfineknek több van, mint nekünk, a "Teremtés Koronáinak". Bár nem kell ezen túl sokat agyalni. Az a baj, hogy az emberiség minden tagja rendelkezik a gondolkodás lehetőségével, és ebből kifolyólag a kombinálás különböző változataival.

Na de térjünk vissza az eredeti kérdéskörhöz. Ma pszichoanalízisen a Zongoraleckét néztük meg, s elemeztük ki. A néma lány és a telepes különös kapcsolatának alakulása a zonogora segítségével. Nézzétek meg, nem szeretném lelőnni a dolgokat. Hihetetlen, hogy milyen rejtett szimbólumokat lehet felfedezni egy filmben. Ne csak nézzetek, lássatok is! :) De bárkinek szívesen elmondom, hogy mire jutottunk analízisen.

E magasztos gondolatokkal térek nyugovóra.

Szeretünk, Dáv!

Múlt hét szerdán Dávnak elszakadt az Achilles-ína. Ma műtötték. Lélekben végig mellette voltunk, s vagyunk, s mihamarabbi gyógyulásában bízunk. Kitartás! :)

Hatvan 2007 :)

Nocsak, nocsak... Az Idő még mindig rohan. (Most már igazán szólhatna neki valaki, hogy picit lassítson.) Alig telt el pár hónap, és máris újra Hatvanban találtuk magunkat. Jó volt minden, leszámítva egy-két felhőt életem többnyire derűs egén. Amúgy a rendes, szokványos, a Földet körbeölelő atmoszférán keresztül ragyogó napsütés köszöntött ránk. Sőt, le is égett a karom, és a nozim, kicsit mókásan, mert bekentem naptejjel, és úgylátszik, egy-két pont kimaradt... Aztán az edzés nagyrészét kihagytam, mert a nyakamba varrták az adminisztrációt, számba venni mindenkit, listát készíteni, s majd egyeztetni a központi nyilvántartással. A Sipi vérvonal 73 fővel képviselte magát. Szerencsére nem olyan sokan maradtak otthon, elég sokan voltunk. Aztán délután csatáztunk - a szünetekben meg Robbal "bírkoztunk", még gyúrnom kell, hogy elbírjam, vagy neki fogynia XD- s végül András Kenshin beszélt. Ez most nem volt olyan hosszú, mint tavaly. Miközben beszélt, egy pillangó repült el mögötte. :) Most már biztos, hogy itt a tavasz! Peti mondott egy jó idézetet, ami most nem jut az eszsembe, de meg fogom kérdezni. Elemérrel is sikerült kicsit beszélgetnem, de majd folytatása következik, mert nem volt időm mindent elmesélni, amit akartam. Sipi rámbízta a nunchaku buisness-t. Késő délután meg beültünk beszélgetni a helyi ivóban, aztán egy páran hazajöttünk, s az egyik csapattársamat, Viktort felrángattam magunkhoz. A vonaton megmasszírozták a hátam, és azt állapították meg, hogy enyhe gerincferdülésem van. (Viktor és Tamás szerint is.) Kicsit balra dőlök...

Most meg a Halott menyasszonyt nézzük Hugival. Az egyik kedvencünk. (épp most kérte meg a főhős a halott mennyasszony, Emily kezét... Hu, de izgalmas rész, most jön ki a földből a halott nő..."úgy legyen!")

"Ime a kéz, mely fájdalmad űzi, a kupád sosem ürül ki, mert én borod leszek, ime a gyertya, mely utat mutatt át a sötétségen, ime a gyűrű mellyel megkérem a kezed."

Csütörtökön pszichoterápiák gyakorlaton ültem bent, amikor valaki meseszépen kezdett el zongorázni, nem is bírtam tovább figyelni a pszichoanalitikus terápiák fajtáira...

Pénteken meg Bosykával is talákoztam, Béla meg átjött hozzánk aludni. Elmentünk a Húgom elé, mert elkezdett táncra járni, a közeli szabadidőközpontban. Meglestük a táncukat. Nagyon jó lesz. :)

Ideje zárnom soraim, megyek, és kényelmesen elhelyezkedek a filmnézéshez.

Még mindig imádok élni. (akkor is, ha történetesen duzzogok...XD)

Viktor most döbbent rá, hogy Holtak Földjére került Emilyvel... Jó a film... hehe

Telnek a napok

A Húsvét békésen, családi körben telt el. Hétfőn meg lettünk locsolva, nehogy elhervadjunk. Pei még külön verset is költött nekem: elszakadt a nunchakum, megkötetöttem tegnap, meglocsollak Téged Csacsa, csakhogy el ne hervadj. :) Csabi is átjött, jót beszélgettünk, bár ez még folytatásos. Viszont Anyu elenged Vele bringázni a városban. Kristóf is előkerült, jól van, kijött velünk a Szigetre. A csajokkal (Hugi, Béla, Bosyka és jómagam) elhatároztuk, megyünk tollasozni, de nagyon fújt a szél. Nomeg, a Sziget tele van kullancsokkal. Aztán este Ati is befutott még.

Tegnap is mozgalmas napom volt, de előrebocsátom, élvezem, hogy pezseg körülöttem az Élet. Délelőtt elkísértem Dórit, egy bizonyos helyre, egy bizonyos dolog miatt. (Legyen ennyi elég, nem szeretném lelőnni a meglepetést.) Aztán Petivel mentünk kötelet venni a nunchakujához, s közben elbeszélgettük az időt. Majd beszaladtam a Nyugatiba bérletet venni, mert ez majdnem kimaradt az életemeből. Aztán Danit is felszedtem a Blahán, majd Elemér, a Mesterem is befutott. Megdumáltuk a zászló dolgot. Majd kimentem Vácra, pszichoanalízisre, ahol a Párnakönyvet beszéltük meg. (De az órán összesen ketten voltunk és a Tanár a harmadik. Viszont most már minden részlet tiszta. :) Aztán este Katival még lelkiztünk. Ma kiosztották az első ZH-m eredményét. Max pontos lett... Nem volt nehét, játékpedagógia. Aztán hazajöttem, és Apuval elmentünk cipőboltba. Szegény, türelmesen végigvárta, mire döntök, de nem találtam semmit. Majd zongora óra volt Balázzsal. Egyre ügyesebb már. Aztán Bélával mentünk Szigetkört futni, 5320 m-t futottunk, nagyjából 50 perc alatt. Végigfutottuk, egy percre sem álltunk meg. Igaz, hogy nem voltunk gyorsak, de ez ilyen rozsdapattintó futás volt.

Atitól kaptam Napraforgót :) Voltunk moziba, Miss Little Sunshine, az Európa moziba. Szeretem az ilyen kis mozikat. A teremben csupán 7 sor volt, de nagyon családi hangulat. A film is nagyon tetszett. Ajánlom mindenkinek. :)

Szal, imádok élni :)

Történetek egy rejtett Világból

Tegnap Morág-tól kaptam Zenét. De ez nem akármilyen Zene, ez olyan, ami megérinti a Lelket, hogy aztán szárnyra kéljen, és meg ne álljon addig a bizonyos Tükörig, ami egy másik, rejtett Világba vezet. Oda, ahol sziklák közé rejtettek el egy ódon Várat, mely büszkén magaslik a sziklákon, melyek talpát a szilaj víz megállás nélkül nyaldossa. Oda, ahonnan a végtelen kék Tengerre nyílik a kilátás, melyet a látóhatáron túl meg sem lehet különböztetni az Ég kékjétől, főleg akkor nem, amikor Vihar korbácsolja a hullámokat, és a Felhők - amelyek máskülönben ártatlan bárányként bégetnek át az Égen Békeidőben csendesen - villámokat szórnak szerteszét, megrémítve az Egyszarvúakat. Oda, ahol egy Öböl bújik meg csendesen a sziklák között, melynek fehér homok a takarója, s ahol a Szép Hölgy és Hű Lovagja kettesben elbújhatnak a kíváncsi szemek elől, oda, ahol csak Ők léteznek egymás számára, mit sem törődve a sirályokkal, és a közelben lubickoló Sellőkkel... S a Váramban hallhatod a Tenger morajlását, mely arra emlékeztet, az Idő csak emberi találmány, a Tenger számára nincs Múlt, nincs Jövő, csak a Jelen, s a benne zajló Élet. E Világban* szárnyak nélkül repülhetsz, csak kiállsz a sziklák szélére, és széttárt karokkal leugrasz a mélységbe, de azelőtt, hogy becsapódnál a hús habokba, dupla orsó csavarral irányt váltasz, s már repülsz is fel, oda, ahol örökké süt a Nap. És onnan fentről látod a messzeséget, a szárazföld belsejében magasló hegyeket, melyek oly' kicsinek, de mégis oly' erősnek tetszenek. Erdők zöldellnek, melyek tisztásokat rejtenek, ahol Boszorkányok táncolnak a Tűz körül, fehér ruhájuk sápadt fényt áraszt a Telihold fényében. Fejükön Margaréta koszorú, önfeledt kacajuk előcsalja az apró virgsziromba öltözött Tündéreket, s éjjeli Tavaszköszöntő mulatozásba kezdenek, miközben Zenéről a Koboldok gondoskodnak. A Zene elvisz oda, ahol csak álmaidban jársz, de ezekről az álmokról senkinek sem mesélsz. Egy Utazásra hív a Zene, s olyan tájakon találod Magad, amit szavakkal nem tudsz leírni. S végül eljutsz oda, ahol van egy Barlang, ami egy újabb Átjáró egy másik Világba, de onnan már nincs Visszatérés. A Barlang bejáratában megállsz, mert még ÉLNED kell. S ekkor felébredsz a "valóságba".

*ez a Világ Nolasyn...

Értékek

Új rajzsorozatot készítek, olyan értékekről, amik a Barátaimnak és számomra egyaránt fontosak. Ehhez várom aktív közreműkődéseteket, írjatok nekem olyan dolgokat, fogalmakat, bármit, ami számotokra fontos. Ezzel sokat segítetek nekem. Bárki megoszthatja velem bármilyen gondolatát ezen a címen: ninares@gmail.com. vagy ninares@citromail.hu.

Előre is köszönöm mindenkinek. : )

Virágvasárnap

Ma voltam Szentmisén. Rég nem vettem részt Szertartáson, de ma Virágvasárnap volt. Hajnalban eldöntöttem, hogy ha magamtól felkelek negyed 9kor, akkor megyek misére... Reggel elég álmos voltam, mikor felébredtem, de összevakartam magam, és elmentem a Rókus templomba. Nagyjából 9 körül értem oda, és amikor beléptem az öreg kapun, akkor megdöbbentem, hogy mennyire kevesen vannak. Régen, amikor még nem voltam kifajzott katolikus, sokat jártunk templomba, hozzátartozott a Vasárnaphoz, de valahogy elmaradtunk. Ma egyébiránt barkaszentelés volt.

A mai alkalom valószínűleg nem hagyományteremtő. Nem fogok templomba járni, mert nem érzem azt, Ami régen Ott volt. Most már nincs Ott. Fontosnak tartom, hogy legyen egy karizmatikus egyéniség a templomok élén, akik bölcsességükkel hirdetik azt, amit Jézus valóban örökül hagyott ránk, és nem csak pusztán kötelességüknek tekíntik a miséket, és egyéb papi teendőiket. De Ők már alig vannak. Onnan lehet megismerni, hogy a templomjaikba nem lehet már beférni, mert annyian kíváncsiak Rájuk. És most nem csak a római katolikusokról beszélek. Lehet szó bármelyik más vallás hívatalos képvíselőjéről.

Más téma:

A dolgok most úgy állnak, hogy az életem megint rendeződött. Azaz, már nem annyira bizonytalan, mint még tegnap tűnt. Este elmentünk sétálni a Szigetre, miután Kinga néniéktől hazajöttünk. A Telihold sárgás fénye világította meg az utunkat a vadaspark és a romok felé. Csodaszép volt... : )