2007. április 16., hétfő

134. gondolat

Vajon mi is lehet az a nagy titok, ami a kapcsolatokat összefűzi? Mi az a titkos erő, ami két, eleinte idegen embert összetart, hosszú-hosszú időn át? Hm, talán a gravitáció? Maszlag. Nem az. Bár milyen egyszerű lenne ezzel elintézni és hagyni, hogy a dolgok Benned, kedves Olvasóban induljanak meg, és kattogjanak azok a bizonyos tekervények, amikből a delfineknek több van, mint nekünk, a "Teremtés Koronáinak". Bár nem kell ezen túl sokat agyalni. Az a baj, hogy az emberiség minden tagja rendelkezik a gondolkodás lehetőségével, és ebből kifolyólag a kombinálás különböző változataival.

Na de térjünk vissza az eredeti kérdéskörhöz. Ma pszichoanalízisen a Zongoraleckét néztük meg, s elemeztük ki. A néma lány és a telepes különös kapcsolatának alakulása a zonogora segítségével. Nézzétek meg, nem szeretném lelőnni a dolgokat. Hihetetlen, hogy milyen rejtett szimbólumokat lehet felfedezni egy filmben. Ne csak nézzetek, lássatok is! :) De bárkinek szívesen elmondom, hogy mire jutottunk analízisen.

E magasztos gondolatokkal térek nyugovóra.

Nincsenek megjegyzések: