Ott álltam a kolostorrom ajtajában. Velem szemben az ellenséges csapat tagjai sorakoztak. A bejárat durván másfél méter széles lehetett, és a fal, ami körbeölelte a legnagyobb megmaradt része az egész romnak. (nagyjából 3-4 m lehet két-két oldalról.) A hátam mögött a termekért folyt a küzdelem, de egyszer sem éreztem úgy, hogy hátra kell néznem, mi is zajlik ott, mert arra figyeltem, ne jöjjenek be a kapun, mert akkor elesik az egész rom. Miért bírtam megállni, hogy ne azt figyeljem, kik harcolnak a túlélélésért a másik oldalon? Mert bíztam a vezetőmben. Tudtam, hogy ha baj lenne, akkor szólna, nem hagyna minket hátbatámadni. A csaták sorát így éltem meg, mikor volt, aki vezessen, rá tudtam bízni magam. Fantasztikus érzés az, amikor meg tudsz bízni a másikban és meg tudod védeni, vagy éppen Neked segítenek felmászni egy magas várfalon. Nem arra törekedtem, hogy minden áron győzzek a többiek felett, hanem arra, hogy átérezzem és élvezzem az egésznek a lényegét, a hangulatát, és túléljek.
A kolostor rom madártávlatból
Pilisszentlélek csodálatos hely, kirándulni is érdemes lenne elmenni oda. Hegyek ölelik körbe, magasan fenn sasok szállnak versenyt a széllel. Tegnap ragyogó napsütés várt minket. Leégett a nozim (meg a komplett arcom). Van néhány lila és zöld foltocskám. De nem vészesek. Egyébiránt örülök, hogy vannak, így legalább senki nem fogja azt hinni, hogy kummantottam egész idő alatt. (még vérzett is az egyik horzsolásom...). A helyi kocsmába klójában volt egy tükör, amin nyomon lehetett követni arcunk színének változásait. (csata előtt - alapszín - csata után - rákvörös...) Miért nem vittünk magunkkal naptejet? Azért, mert elfelejtettük, bevallom becsületesen. Kullancsírtót sem szereztünk be, de szerencsére nem mászott belém egy se (csak egy akart, de szegénynek csúfos véget ért eme próbálkozása.)
Hazafelé megbántottam Bélát :(. Nem akartam, nem volt szándékos, de hülyén reagáltam le egy helyzetet, és tökéletesen megfeledkeztem arról, hogy az én imádott Bélám mennyire érzékeny. Amit néha nem tudok kezelni, de igyekszemi. Aztán a villamoson már helyrejöttek a dolgok. (szerencsére:)
Yunina a legjobb fehéröves harcos! Kézilabdás foltjai mellett már-már eltörpülnek az ütőfával szerezhető kékséget nagyságai.
A kolostor rom madártávlatbólPilisszentlélek csodálatos hely, kirándulni is érdemes lenne elmenni oda. Hegyek ölelik körbe, magasan fenn sasok szállnak versenyt a széllel. Tegnap ragyogó napsütés várt minket. Leégett a nozim (meg a komplett arcom). Van néhány lila és zöld foltocskám. De nem vészesek. Egyébiránt örülök, hogy vannak, így legalább senki nem fogja azt hinni, hogy kummantottam egész idő alatt. (még vérzett is az egyik horzsolásom...). A helyi kocsmába klójában volt egy tükör, amin nyomon lehetett követni arcunk színének változásait. (csata előtt - alapszín - csata után - rákvörös...) Miért nem vittünk magunkkal naptejet? Azért, mert elfelejtettük, bevallom becsületesen. Kullancsírtót sem szereztünk be, de szerencsére nem mászott belém egy se (csak egy akart, de szegénynek csúfos véget ért eme próbálkozása.)
Hazafelé megbántottam Bélát :(. Nem akartam, nem volt szándékos, de hülyén reagáltam le egy helyzetet, és tökéletesen megfeledkeztem arról, hogy az én imádott Bélám mennyire érzékeny. Amit néha nem tudok kezelni, de igyekszemi. Aztán a villamoson már helyrejöttek a dolgok. (szerencsére:)
Yunina a legjobb fehéröves harcos! Kézilabdás foltjai mellett már-már eltörpülnek az ütőfával szerezhető kékséget nagyságai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése