A vizsgaidőszak utolsó hete, bár már nagyjából három hete letettem minden őszi félévi terhet, ami hosszú hónapokon át nyomta vállaim. Eleinte nem tudtam magammal mit kezdeni, nem volt több megpróbáltatás, csak a nagy semmi lebegett körülöttem. Aztán a tervek kirajzolódtak körülöttem, csendben kúsztak a napok egymásba, váltották a megszokott sorrendben. Minden nap tartalmasan telt el, minden nap történt valami, amit naplómba pár sorban feljegyeztem. És persze, a betegség, ami hosszan rátelepedett életemre elvett néhány napot tőlem és kivont a forgalomból. Ámde még ennek is volt tanulsága, noha a napok javarészét mormotaként töltöttem el.
Meggyógyultam, újra visszakaptam szabadságom.
Tegnap este sétáltam haza a Blaháról edzés után. Csepegett az eső, mire hazaértem a kabátomat mindenhol vízcseppek borítanák. Hosszan beszélgettünk Csapattársaimmal, bár nem voltunk sokan edzésen és én is csak a kispadról néztem az eseményeket, amiket szorgalmasan feljegyzeteltem. (Ma is hasonló sors vár rám központin, de nem lenne jó visszaesni.) A varázs itt néha kis dolgokban villan meg, nyitott szemmel kell járni, hogy észrevegyük és ne csak kötelességből, hanem szívből tudjunk előre menni tovább. A negyedik táborom előtt állok - bár most joggal mondhatná bárki, augusztus messze van, de nem, nincs messze. pikk-pakk eltelik az idő. Már az idei tábor is másként írta bele magát naplómba. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem így. Sokszor "meghalok", amikor egy-egy tábori edzésen a korlátainkat feszegetik. De ezek a halálok kapukat nyitnak meg bennem, felfedezéseket tehetek egy ismeretlen világban, s mely érzéseket nem tudok leírni mert még nem találkoztam velük. Addig. És ugye a tábor péntekje, amikor vége a vizsgának. Szeretek elmerülni abban az érzésben, leülök a dombomra, alattam a kék víz lágyan ringatózik, mögöttem a sátrak sorakoznak, a táborlakók örülnek maguknak, amiért megcsinálták és túlélték a hetet. Abban a pillanatban van valami ritka és törékeny. De amíg hasonló helyzetben nem találod magad, aligha érted meg, s nem azért, mert kevés lennél hozzá, hanem mert nincs saját tapasztalatod róla.
Tehát valami ilyesmi, jövőhéten már regisztrációs hét lesz, utána pedig a tavaszi szorgalmi időszak veszi kezdetét. Az utolsó.
Most pedig palacsintát nassolok és a Mamma mia!-t nézem. Ebben az esős napban legalább legyen valami vicces... :)
Meggyógyultam, újra visszakaptam szabadságom.
Tegnap este sétáltam haza a Blaháról edzés után. Csepegett az eső, mire hazaértem a kabátomat mindenhol vízcseppek borítanák. Hosszan beszélgettünk Csapattársaimmal, bár nem voltunk sokan edzésen és én is csak a kispadról néztem az eseményeket, amiket szorgalmasan feljegyzeteltem. (Ma is hasonló sors vár rám központin, de nem lenne jó visszaesni.) A varázs itt néha kis dolgokban villan meg, nyitott szemmel kell járni, hogy észrevegyük és ne csak kötelességből, hanem szívből tudjunk előre menni tovább. A negyedik táborom előtt állok - bár most joggal mondhatná bárki, augusztus messze van, de nem, nincs messze. pikk-pakk eltelik az idő. Már az idei tábor is másként írta bele magát naplómba. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem így. Sokszor "meghalok", amikor egy-egy tábori edzésen a korlátainkat feszegetik. De ezek a halálok kapukat nyitnak meg bennem, felfedezéseket tehetek egy ismeretlen világban, s mely érzéseket nem tudok leírni mert még nem találkoztam velük. Addig. És ugye a tábor péntekje, amikor vége a vizsgának. Szeretek elmerülni abban az érzésben, leülök a dombomra, alattam a kék víz lágyan ringatózik, mögöttem a sátrak sorakoznak, a táborlakók örülnek maguknak, amiért megcsinálták és túlélték a hetet. Abban a pillanatban van valami ritka és törékeny. De amíg hasonló helyzetben nem találod magad, aligha érted meg, s nem azért, mert kevés lennél hozzá, hanem mert nincs saját tapasztalatod róla.
Tehát valami ilyesmi, jövőhéten már regisztrációs hét lesz, utána pedig a tavaszi szorgalmi időszak veszi kezdetét. Az utolsó.
Most pedig palacsintát nassolok és a Mamma mia!-t nézem. Ebben az esős napban legalább legyen valami vicces... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése