Tegnap este Linka befutott Szolnokról és elő-szülinapi ajándék gyanánt naptárt kaptam, Paulo Coelho idézeteivel. Eszerint 2009 a kihívás éve lesz. Kihívás, az elkövetkező 365 nap mindegyikén úgy tekintek mindenre és mindenkire, mintha először tenném - különösen az apró dolgokra. Nem mindig értek egyet az említett brazíl író szavaival, de tény, elgondolkodtatnak. Ám de Richard Bach "árnyékában" ír. (Ajánlom mindenkinek, mielőtt Coelho könyveivel összabarátkozik.)
2008 elmúlt, történelemmé vált a szememben. December 31-én Barátaim körében emlékeztünk meg az Óévről és üdvözültök az Újévet. Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Az óra számlapján a percek ugyanúgy másznak körbe újra és újra, mint máskor is. De mi, emberek, akik tartalmat adunk az év utolsó napjának tesszük különlegessé az éjszakát. Idén ez a nap szerdára esett. Este nyolcra meghívást kaptunk egy Kedves Barátomhoz. Borvirág felajánlotta a kabinet számára, hogy töltsük együtt Szilveszter éjszakáját. Mivel Yunina is meghívott minket, így - jó sok nevetés, játék és mókázás után - este tízkor búcsút vettünk "kabinetes" Barátainktól. Yunina felé félúton összetalálkoztunk Barátainkkal. Kilencen voltunk Yunina Otthonában, játszottunk, majd ott koccintottunk az Új Év hajnalán. Végül pedig az Odúban folytatódott az éjszaka. Nagy sikert aratott a táncpad. (Ayame, Yun és a fiúk kitartásának köszönhetően végül csak sikerült "A" minősítést is elérni...:) Már pirkadt, amikor a búcsúzás ülte meg a hangulatot.
Eddigi Életem legszebb Szilvesztere volt. És nem azért mert ez vagy az történt. Az események mellékesek. Az igazán fontos az volt, hogy a Barátaim - akár rövidebb vagy éppen hosszabb ideig -mellettem voltak. A Családom. A Testvérem. Krokodil Dundee. Mi, emberek tettük igazán emlékezetessé, élettel telivé, Ünnepé.
Mai napomat pedig egy Kedves Barátom Izlandról küldött képei tették szebbé. Mesés Észak... :)
Most pedig előveszem az új, huszonnegyedik tarisznyámat, melyre 2009 van felírva, amibe beletehetem az új emlékeimet. 2008 pedig a többi mellé kerül a képzeletbeli fogasra, Nolasyn egy távoli szegletében.
2008 elmúlt, történelemmé vált a szememben. December 31-én Barátaim körében emlékeztünk meg az Óévről és üdvözültök az Újévet. Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Az óra számlapján a percek ugyanúgy másznak körbe újra és újra, mint máskor is. De mi, emberek, akik tartalmat adunk az év utolsó napjának tesszük különlegessé az éjszakát. Idén ez a nap szerdára esett. Este nyolcra meghívást kaptunk egy Kedves Barátomhoz. Borvirág felajánlotta a kabinet számára, hogy töltsük együtt Szilveszter éjszakáját. Mivel Yunina is meghívott minket, így - jó sok nevetés, játék és mókázás után - este tízkor búcsút vettünk "kabinetes" Barátainktól. Yunina felé félúton összetalálkoztunk Barátainkkal. Kilencen voltunk Yunina Otthonában, játszottunk, majd ott koccintottunk az Új Év hajnalán. Végül pedig az Odúban folytatódott az éjszaka. Nagy sikert aratott a táncpad. (Ayame, Yun és a fiúk kitartásának köszönhetően végül csak sikerült "A" minősítést is elérni...:) Már pirkadt, amikor a búcsúzás ülte meg a hangulatot.
Eddigi Életem legszebb Szilvesztere volt. És nem azért mert ez vagy az történt. Az események mellékesek. Az igazán fontos az volt, hogy a Barátaim - akár rövidebb vagy éppen hosszabb ideig -mellettem voltak. A Családom. A Testvérem. Krokodil Dundee. Mi, emberek tettük igazán emlékezetessé, élettel telivé, Ünnepé.
Mai napomat pedig egy Kedves Barátom Izlandról küldött képei tették szebbé. Mesés Észak... :)
Most pedig előveszem az új, huszonnegyedik tarisznyámat, melyre 2009 van felírva, amibe beletehetem az új emlékeimet. 2008 pedig a többi mellé kerül a képzeletbeli fogasra, Nolasyn egy távoli szegletében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése