2009. január 17., szombat

A Szerelem ideje az Alkonyat

Egy könyvet a legjobb úgy olvasni, ha van elég időnk egy szuszra végigélni a történetet. -akkor is, ha annak terjedelme történetesen több száz oldalra rúg. A hangulata jobban ki tud teljesedni, majd álomba olvadni.

Hajnalban, amikor elfogytak az oldalak, leoltottam a lámpám, majd a következő pillanatban már talán aludtam is. Talán. Nem tudom biztosan, közel volt a hajnal ébredése, látomás szerű képzetek látogattak meg. Végig az a letargikus érzés uralta világom, amit akkor érzek, amikor egy könyvet befejezek. Bár tudom, nem kell sokat várnom a folytatásra, de a következő kötetek száma is véges. És bár a Harry Potter széria óta nem szeretek várni, hiszen annak a történetnek nem tett jót a hirtelen jött világsiker. (Az utolsó két kötete az ifjú varázsló kalandjainak elbeszélésben igazán rémesre sikerült - és akkor még nagyon finoman és diplomatikusan fogalmaztam.)

Így félve tekintek előre, vajon milyen hatással lesz az írónőre a világon körbeszaladó, már-már örületbe átcsapó fanatikus imádata a Twilight Saga-nak. Mi a vonzereje? A Szerelem leírása emberlény és halhatatlan között, mégpedig úgy, hogy megbújik a sorok között, nem ömleng, kellőképpen irónikus az elgondolás képtelenségén, mintha maga az írónő a háttérben mulatna mindezen. A Twilight nem egy vámpír rémregény, melyben folyik a vér és hullahegyek maradnak mindenfelé. Illúziók világa, mely egy olyan dimenziót nyit meg, ami csak bennünk van. Hogy is szól az a bizonyos mondás?

"Alattunk a föld, felettünk az ég, bennünk a létra."

A következő történet, amit olvasni fogok G. G. M. Szerelem a kolera idején.

Nincsenek megjegyzések: