Nagy valószínűséggel január utolsó bejegyzését olvashatjátok. Ma elhagyom a város szürkeségét és felkeresem a vidék élettel teli pompáját, csak vasárnap térek vissza a kipufogó gázzal beborított utcák közé.
Lassan kúsznak előre a percek ma is. Mostanában mintha vánszorogna az Idő. Ugyanakkor minden egyes eltelt másodpercet megérzek, a fejemben zakatol, tikk-takk, tikk-takk. Közben pedig sebesen rohan előre. Ebből is látszik, mennyire képtelen a negyedik dimenzió... (paradox?)
Ma álmomban azt hiszem fájt a fejem és azon gondolkodtam, hogyan szüntethetném meg a nyomást benne. Reggel, mikor felébredtem, elmúlt, mintha nem is létezett volna soha. Már megijedtem, hogy visszaestem, most, mikor végre visszanyertem a szabadásgomat... Brrrr... Senkinek sem kívánom, hogy beteg legyen, ennél szörnyűbb dolog aligha akad a világon. (Mondjuk, a macska-jaj még ide sorolható, pedig mennyire jó is lenne megúszni az előző napi dajdalozást fejfájás és rosszullét nélkül...)
Befejeztem egy újabb könyvet, de még így is maradt három, amit párhuzamosan olvasok, és mind jön velem, természetesen Iorek társaságában.
Két és fél óra az út, míg Pápára ér a mozdony és mögötte a többi szerelvény. Ilyenkor igazából nincs más dolgom, mint várni. Mivel este megyünk, odakint az árnyak fogják átvenni a terepet és a vonatablakon túli világ csak a képzeletemben fog látszani. Mint abban a könyvben, amit ma reggel fejeztem be. Roppant gazdag világú elméből pattant ki a történet, Terry Pratchett-re hajaz a stílus, ezért is élveztem oly' nagyon a sorokat. (Egy könyv akkor könyv, ha legalább 500 oldal. :) Természetesen minden oldalon boszorkányok, varázslók és egyéb mágikus lények rohangáltak szabadlábon. Teljes mértékben valóságellenes Angie Sage Mágia című meséje. (Talán mondhatni azt is, jobb, mint a Harry Potter...)
Erre a pár napra maradt Marquez Szerelme a kolera idején, Austin naplója és a Balszerencse áradása. Olvasni jó... Mindenképp szélesíti az ember látókörét. Örülök, hogy még elsős elemi koromban elsajátítottam ezt a tudományt és azóta sem felejtettem el... :P
Most pedig csomagolás következik. Az utazásokban ez az egyetlen dolog, amit nem szeretek, sosem tudhatom, mit hagyok itthon. Úgyhogy Iorek lesz az első, akit elpakolok... A biztonság kedvéért.
Jut eszembe, reggel rigó füttyre ébredtem... Már nagyon várom a tavasz ébredését.
Lassan kúsznak előre a percek ma is. Mostanában mintha vánszorogna az Idő. Ugyanakkor minden egyes eltelt másodpercet megérzek, a fejemben zakatol, tikk-takk, tikk-takk. Közben pedig sebesen rohan előre. Ebből is látszik, mennyire képtelen a negyedik dimenzió... (paradox?)
Ma álmomban azt hiszem fájt a fejem és azon gondolkodtam, hogyan szüntethetném meg a nyomást benne. Reggel, mikor felébredtem, elmúlt, mintha nem is létezett volna soha. Már megijedtem, hogy visszaestem, most, mikor végre visszanyertem a szabadásgomat... Brrrr... Senkinek sem kívánom, hogy beteg legyen, ennél szörnyűbb dolog aligha akad a világon. (Mondjuk, a macska-jaj még ide sorolható, pedig mennyire jó is lenne megúszni az előző napi dajdalozást fejfájás és rosszullét nélkül...)
Befejeztem egy újabb könyvet, de még így is maradt három, amit párhuzamosan olvasok, és mind jön velem, természetesen Iorek társaságában.
Két és fél óra az út, míg Pápára ér a mozdony és mögötte a többi szerelvény. Ilyenkor igazából nincs más dolgom, mint várni. Mivel este megyünk, odakint az árnyak fogják átvenni a terepet és a vonatablakon túli világ csak a képzeletemben fog látszani. Mint abban a könyvben, amit ma reggel fejeztem be. Roppant gazdag világú elméből pattant ki a történet, Terry Pratchett-re hajaz a stílus, ezért is élveztem oly' nagyon a sorokat. (Egy könyv akkor könyv, ha legalább 500 oldal. :) Természetesen minden oldalon boszorkányok, varázslók és egyéb mágikus lények rohangáltak szabadlábon. Teljes mértékben valóságellenes Angie Sage Mágia című meséje. (Talán mondhatni azt is, jobb, mint a Harry Potter...)
Erre a pár napra maradt Marquez Szerelme a kolera idején, Austin naplója és a Balszerencse áradása. Olvasni jó... Mindenképp szélesíti az ember látókörét. Örülök, hogy még elsős elemi koromban elsajátítottam ezt a tudományt és azóta sem felejtettem el... :P
Most pedig csomagolás következik. Az utazásokban ez az egyetlen dolog, amit nem szeretek, sosem tudhatom, mit hagyok itthon. Úgyhogy Iorek lesz az első, akit elpakolok... A biztonság kedvéért.
Jut eszembe, reggel rigó füttyre ébredtem... Már nagyon várom a tavasz ébredését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése