A minap azon tűnődtem, milyen érzés lehet az, amikor az embert a hideg rázza. Kell az élmény egy történethez.
Aztán rájöttem, egyáltalán nem vicces. Sőt... Kellett nekem ezen gondolkodnom.
Aztán rájöttem, egyáltalán nem vicces. Sőt... Kellett nekem ezen gondolkodnom.
Tegnap este még találkoztam Enikővel, teáztunk, beszélgettünk, az esküvőjét szervezgettük. Már akkor köhögtem, de nem foglalkoztam vele, száraz volt a levegő a teázóban, így annak számlájára írtam. Fél kilenc fele értem haza, leültem a kanapéra, és onnantól kezdve nem tudtam parancsolni szervezetemnek, olyan belső rázkódás fogott el, amilyet emlékeim szerint még soha nem éltem át.
Tény, hűen le tudom írni az érzést abba a történetbe, amelyikhez kellett. De a hideglelés nem múlt el, csak késő este hagyott alább, akkor pedig a köhögőrohamok törtek rám. újra Vidám történet... Végtagfájdalom, láz -ma este én nyertem meg itthon a lázmérő versenyt...-, köhögés, torokgyulladás, csöpögő orr... Egy szóval, influenza. A dolog iróniája, hogy Anyu a múlt héten mondta, menjünk oltásra, a munkahelyén mi is kaphatunk, mivel egészségügyi dolgozó hozzátartozói vagyunk. Erre mondtam, köszönöm, nem kell, úgysem kaphatjuk el...
Most pedig karanténban vagyok, nem mehetek sehova, de igazából nem is érzek elég erőt ahhoz, hogy kimenjek a lakásból, vagy egyáltalán, az ágyamból. Folyton csak aludnék. De most fenn kell maradnom még éjfélig, be kell vennem akkor a gyógyszert - elég hülye időpont. Másnak sem ajánlom, hogy meglátogasson, amíg nem takarodik ki ez a nyavalya a szervezetemből, nem akarok senkit sem fertőzni.
Na de legalább ma is sütött egy kicsit a nap, mint ahogy tegnap is.
A hetedik napon című történetemet pedig befejeztem. Egyelőre még nem adom ki kezemből, hadd érlelődjön még pár napot.
Tény, hűen le tudom írni az érzést abba a történetbe, amelyikhez kellett. De a hideglelés nem múlt el, csak késő este hagyott alább, akkor pedig a köhögőrohamok törtek rám. újra Vidám történet... Végtagfájdalom, láz -ma este én nyertem meg itthon a lázmérő versenyt...-, köhögés, torokgyulladás, csöpögő orr... Egy szóval, influenza. A dolog iróniája, hogy Anyu a múlt héten mondta, menjünk oltásra, a munkahelyén mi is kaphatunk, mivel egészségügyi dolgozó hozzátartozói vagyunk. Erre mondtam, köszönöm, nem kell, úgysem kaphatjuk el...
Most pedig karanténban vagyok, nem mehetek sehova, de igazából nem is érzek elég erőt ahhoz, hogy kimenjek a lakásból, vagy egyáltalán, az ágyamból. Folyton csak aludnék. De most fenn kell maradnom még éjfélig, be kell vennem akkor a gyógyszert - elég hülye időpont. Másnak sem ajánlom, hogy meglátogasson, amíg nem takarodik ki ez a nyavalya a szervezetemből, nem akarok senkit sem fertőzni.
Na de legalább ma is sütött egy kicsit a nap, mint ahogy tegnap is.
A hetedik napon című történetemet pedig befejeztem. Egyelőre még nem adom ki kezemből, hadd érlelődjön még pár napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése