2009. január 4., vasárnap

Hogy az a rézfánfüttyölőrézangyalát!!!

Lássuk csak, hogyan is folytathatnám az írást, amikor egy hosszú és kimerítő vitán vagyok túl. Aminek megjegyzem semmi értelme és aminek köszönhetően színjátszó pályafutásom véget is ért. Nem baj, marad a cosplay... :P

Bánt a dolog, mert olyan emberekről kellett lemondanom, akiknek szemében láttam a "mesét". De az ő útjuk más merre vezet tovább. Az enyém meg halad tovább az ismeretlen tájon, ahol megtalálom azt a Forrást, amit sokan keresünk. Egyébként meg belefáradtam abba, hogy megmutassam Nolasynt sok idegen szemnek. Köszönöm, vannak Barátaim, akikre számíthatok, s nem csak bajban, hanem örömben is. Nincs szükségem több olyan jelentkezőre, akik aztán csak hátbatámadnak. Inkább igyekszem az igazi "Lelkitársaimmal" foglalkozni és rájuk időt és gondoskodást szánni.

Visszatérve az első bekezdésben elejtett információra: idén tavasszal reszkess PECSA, megint beöltözünk. És én egy csodálatos kimonot viselhetek majd!!! (Annyira lesz csodálatos, amilyenre sikerül megvarrnom. :P) A további részletek viszont titkosak. :) Elvileg feketére be kellene festenem a hajam, de nem szeretném ilyesminek kitenni amúgy is meggyötört hajhagymáimat. Helyette már kitaláltam a megoldást. De erről sem írhatok, mert még lenyúlná bárki is az ötletem.

Ma rádöbbentem, mennyire nehéz kompromisszumot kötnöm. Azt hiszem én a mindent vagy semmit játékos típus vagyok. (De végletekben való gondolkodás női tulajdonság, igaz, Carpathia?)

Viszont ma megszületett bennem egy nevelési terv, és ahelyett, hogy azt írtam volna, hosszú órákra elrabolták az időmet a Szürke Urak, akiket MSNen küldtek rám. Csúnya dolog más idővirágait ellopni és abból cigit sodorni! Most még megprbóláok azért foglalkozni a nevelési tervvel, amúgy sem tudok elaludni. Szilveszter óta átálltam az éjszakai üzemmódra, latens bagoly énem felszínre tört és a mélybe taszította a pacsírtát.

Elég kusza ez a mostani bejegyzés, de igazából csaponganak a gondolataim is. Másik ablakban az említett iskolai szociális munkáról készítek értekezés. Holnap viszont már muszáj lesz tanulnom. A mai nap is elmászott felettem, noha a harmadik muffin is elkészült a Nagy Muffin Könyvből. Kedden vizsga, de nagyon nincs kedvem tanulni. Inkább átaludnám az egész januárt. A hónap 8. napján végzek az őszi félév megpróbáltatásaival - ha minden jól megy. Utána egy hónap tétlenség. Ami annyira nem lesz tétlenség, csak most ijeszt az az egy hónap, ami úszik a levegőben.

Lassan zárom e fennkölt bejegyzést. Folytatom vándorutam az ismeretlenbe.

PS.: Linka utitársat keres az El Caminora. Nyáron szeretne menni. Várom a jelentkezőket. Nekem még nem jött el az időm, hogy egyszer végigjárjam, de tudom, nem kerülhetem el...

Nincsenek megjegyzések: