2013. január 27., vasárnap

Ragnhild című történet szereplői

 Ők a fiatal tudós csoport, akik az Északi-Sarkra indulnak Gustav von Fitzgerald professzor vezetésével. 1912-öt jegyzünk, a boldog békeidők utolsó évei. A Nagy Teljesítmények ideje.
A képen szereplő srácok (balról jobbra):

Ole Halvor Fejlstadt: 28 éves, a csapat legidősebb tagja. A Frederik Király Egyetem geológus hallgatója. Gazdag, nemesi család sarja, hobbija a tanulás, a geológia szak a sokadik, amit elvégez. Végtelen tudásszomjjal bír. Szeret síelni, túrázni. Családja Bergenben él, ő az egyetem miatt Kristianiaban. Egy 14 éves húga van.
Øyvind Solheim: szintén geológus hallgató, Ole-val évfolyamtársak. A családja szánhúzó kutyák tenyésztésével és kiképzésével foglalkozik. Négy kisebb fiútestvére van, a legkisebb alig múlt 2 éves. Szabadidejét szívesen tölti lányok meghódításával, de a házasság gondolatától a hideg futkos a hátán. 
Stella Raghnild von Fitzgerald: nem csak névrokona a professzornak, az unokahúga. A szülei halála után - édesapja aviátor volt - nyolc éves korában a nagybátyja magához vette. Szintén az egyetemen tanul, zoológusnak készül. Az északi sarkvidék élővilágát lebilincselőnek tartja, kedvenc állata a sarki róka. A küldetésben való részvételét sokan megkérdőjelezik, de ő a történtek során bebizonyítja, van helye a csapatban. Ragnhildnak nincs testvére.
Åsmund Tornheim: a geológia megszállottja, amióta csak az eszét tudja. Szülei szegény földműves emberek, Norvégia déli területén élnek, közel a tengerhez. A családi gazdaság helyett inkább a tanulást választotta. Apjával ezen összevesztek, nem tartják a kapcsolatot. Ezért megszokta, hogy csak magára számíthat. Az egyetem mellett a kikötőben vállal munkákat, szorgos fiúnak tartják. A professzor is nagyra értékeli a fiú törekvéseit. Három húga van, akikkel szintén nem tarthatja a kapcsolatot. De...
Morten Thomas Berg: Ragnhilddal együtt zoológus hallgató az egyetemen. Roppant okos, a fejében több tucatnyi lexikont tárol. Félénk fiú, világéletében bántották a szemüvege és a testalkata miatt. Az élete az egyetemen került rendes mederbe, amikor megismerkedett Åsmund-dal és Øyvind-dal, akik felismerték a fiú tehetségét és védelmük alá vették. Mortennek négy fiú testvére van, ő a legkisebb. A testvérei magas tisztségeket töltenek be a norvég közéletben.
A négy fiú közül az egyik fülig szerelmes Ragnhildba, de hamarabb rágná le a saját kezét, minthogy szint valljon a lány előtt. Ragnhild szíve is hevesebben ver, ha meglátja az egyiket. De 1912-ben a lányok akkor sem kezdeményeztek, ha az életük múlt volna rajta. Vajon a két szív egymásra talál?
Gonosz író vagyok...
Vannak még fontos szereplők, akiket majd szintén bemutatok, ha a kép elkészült róluk. Mint Jacqueline de Bois, Ragnhild nevelőnője, aki kislány kora óta ismeri és neveli. Francia származású, sokáig a cári udvarban szolgált a cár porontyai mellett, de idős korára nyugisabb állást akart. Szentpétervárott találkoztak a professzorral. Gustav-nak nevelőnő kellett az árva Ragnhild mellé, Madame de Bois-nak pedig új munka. A kereslet és a kínálat hamar egymásra talált. A nő jó fej, de időnként "maradi"-nak tűnhet.
Amint megrajzoltam, őket is megmutatom! :)
És a történet? Hm, köszönöm, jól halad. Kicsit lassan, mert minden információnak, amit leírok, utánanézek. Bár így is lehet, hogy lesz olyan, ami nem feltétlen hiteles, mert csak az internetről tudtam tájékozódni. Most, hogy hazamegyek, beszerzek pár könyvet. Azokat még feltétlen elolvasom- útleírások, tippek az északi sark túléléséhez.
És nem, nem szeretek kiszámítható lenni. ;)

2013. január 10., csütörtök

élet a világvégén, és azon is túl

 A terem közepén csupán egyetlen fénynyaláb világított. Nem lehetett tudni, hol kezdődnek a falak, a mennyezet, ontották magukból a sötétséget. A fényben álltam. Elvakított a ragyogás. Hangok záporoztak mindenfelől, míg egyetlen hang vált tisztán érthetővé.
- Miért akarsz írni? - dörrent keresztül a káoszon. Pár másodpercig tétováztam a válasszal, majd megszólaltam. Hangom szinte több oktávot felcsúszott, oly' vékonyan és erőtlenül szólalt meg.
- Hogy szórakoztassak.
Csend. Talán nem hallották jól. Megszólaljak még egyszer, vagy várjak, amíg újra kérdést szegeznek nekem?
- Hogy szórakoztass? - kérdezett vissza egy másik hang. Próbáltam arra fordulni, amerre a gazdáját sejtettem.
- Igen - feleltem. A torkom szinte teljesen kiszáradt. - Előttem sokan már sok mindent elmondtak, különböző köntösökbe bújtatva - folytattam. - Az én feladatom, hogy szórakoztassak, hogy új világokat tárjak fel. Semmi egyéb magasztos eszmét nem akarok hirdetni.
Újabb csönd. A szívem hevesen vert. Éreztem, hogy életem munkássága múlik most ezen. 
- Találkozunk a mérföldkőnél! - egy harmadik hang harsant keresztül az éteren. A fény, ami eddig körbeölelt lassan terebélyesedni kezdett körülöttem. A föld hullámzott, a hangok elhaltak mellőlem. Levetettem magam, összegömbölyödtem és a fejem köré vontam a karjaim, hogy védjem. Valami történik! Valami megmagyarázhatatlan dolog megy végbe körülöttem...
Talán évszázadokig, talán csak egy másodpercig tartott az egész. Amikor összeszedtem a bátorságom, hogy felnézzek, ragyogó Napsütés cirógatott, egy zöldbe burkolt réten találtam magam. Friss, tengeri levegő csapta meg az orrom, valahol nem messze hullámozhat a kéklő óceán. Felkeltem. Madarak csiripeltek, állatok nesze hangzott a bozótból. Egy ösvény világlott előttem. Elindultam...