A kerítés itt sincs kolbászból

 Merthogy nincs kerítés. Néhány ház előtt van egy kis, térdig érő valami jelzésképp, de inkább dísz, mint védelmi vonal. Minden ajtóban van valami kaspó, vagy mécsestartó, amiben este gyertya ég. Az ablakokon a függöny nem divat, mint ahogy Oszlóban sem volt az, de a ház szinte minden ablakában van valami növény, általában orchidea, bár szerintem ez inkább státus-szimbólum itten, vagy ha nem virágot találunk, akkor valami giccset.

 Ügyintézés: Tegnap este voltunk a polgármesteri hivatalban. Én azt hittem, nem fognak fogadni minket, mert zárás előtt 5 perccel estünk be. De (háromszor aláhúzva) az ügyintéző hölgy széles mosollyal az arcán köszöntött minket, akkor még azt sem tudta, hogy külföldiek vagyunk, mert KD tökéletesen beszéli a nyelvet, csak amikor engem kérdezett, én meg néztem, mint borjú az újkapura, akkor jött rá, hogy velem nem fog sokra menni. De cirka tíz perc alatt elintéztük a papírmunkát, most már nekem is van lebachi címem. Egyébként nagyon élvezem eddig, bár csak pár nap telt el, mióta itt vagyok, de az utazás is kellemes élmény volt, minden félszem ellenére. Arra viszont rájöttem, hogy képtelen lennék itthon ülő kitartott feleség lenni. Nem nekem van az kitalálva. A házimunkával hamar végeztem, pedig kiporszívóztam, felmostam, mosogattam, főztem, elpakoltam a tegnapi romokat. Az ágyat szépen megvetettem, kiszellőztettem, és kitettem a cinkéimnek magvakat, amit tegnap 1€-ért vettem a boltban.

 Életminőség: itt hagyják az embert élni. Abból a pénzből, amit megkeresel kényelmesen jut mindenre. Mégpedig úgy, hogy még félre is tudsz tenni. Az étel árak korrektek. Tulajdonképpen 3-400 € bőven elég kajára, de akkor minden nap valami extra is jut az asztalra. És akkor még nem beszéltem az édességekről... A lakásbérlés (rezsivel együtt) ugyanennyi. Függetlenül attól, hogy most maxon megy a fűtés. Tegnap betértünk a bútorboltba, négy szinten van minden és szintén elérhető áron, amire szüksége lehet az embernek.

 Helyi magyar közösség: elvileg ma lesz egy találkozó St. Wendelben, ahova már minket is hívtak, de ezt most kihagyjuk. Vasárnap már megyek haza, minden időmet KD-val szeretném tölteni. Aztán még nem tudom, mikor tudok újra jönni. A repüléstől már most gyomorgörcsöm van. Túl sokat kattog az agyam feleslegesen... (De az akkor is ijesztő, amikor hallod, hogy "lassít" a gép...)

KD nem sokára hazajön a munkából, annyira jól áll neki a fehér köpeny, hogy újra beleszerettem. Most érezzük igazán, hogy valami új és izgalmas küszöbén állunk. Most építjük fel a kis Családunkat, amiért annyit küzdöttünk az elmúlt, már majdnem négy évben. És nyilván lesznek még problémák, hiszen még nagyon az elején állunk a közös utunknak.

 u.i.. a Napocska itt csak 17.18kor tér nyugvóra, sokáig világos van. :)