2012. január 30., hétfő

És a Tél megérkezett

 De nekem aztán nem hiányzott... Bár téli születésű vagyok, jobban szeretem a nyarat, amikor a Nap lágyan cirógatja az arcomat és majd megdöglök a melegtől. Inkább, mint ez a hideg...

 Most, hogy újra itthon vagyok, visszatért az élet a megszokott kerékvágásba. A munkámat imádom, egyszerűen hihetetlen, hogy megint megtalált az, amire szükségem volt éppen. Kollégámmal jól kijövünk, szóval szuperjó. Bár ma reggel az orrom előtt ment el a busz. Megértem, a sofőr nem látott én meg nem dörömböltem az ajtón. (Balra sasolt kifele, hogy kitudjon állni a megállóból, a Petőfi hídon reggelente eszméletetlen a forgalom.) De ettől még rosszul esett, de míg elértem az Infoparkig -gyalog, ugye, mert a következő busz negyed 9kor jön-, ki is fortyogtam magamból a mérgem. Szóval most visszatérünk az esküvő szervezéséhez, mert még mindig nincs zenekarunk. Már kaptam két ajánlatot, az egyik elképesztően drága. Nem tudom, mit gondolnak, hogy annyi pénzt akarnak legombolni rólunk. A másik korrekt árban, de kicsit tartok tőlük a nevük miatt. Még nem volt alkalmam meghallgatni őket. Alakul a keringő zenénk is és a meglepetés tánc is. Most már csak gyakorolni kellene... de hát ugye... az a fránya 1 109 km... (háztól házig...) kicsit megnehezíti a dolgunkat. Ezért nem lesz hosszú és unalmas a tánc és a násznép is fellélegezhet.

 A télben az egyetlen jó dolog a műkorcsolya EB, VB... (hallottam ám, Dody, ahogy felszisszentél...). Plushenko visszatért és meg is nyerte az EB-t. Sajnos a VB-n nem lesz ott, mert a térdét meg kell műteni. Pedig jó lett volna, ha elveri azt a pökhendi és öntelt amerikai fiút, aki elcsaklizta az olimpiai aranyat előle. Az már biztos, hogy a 2014-es téli olimpián is ott lesz, ha az egészsége is engedi. De a nyakában liheg az utód, aki kiköpött mása Plushinak és sehogy sem bírom megjegyezni a nevét. Cuki, meg még fiatal... :P De nem, maradunk a kedvenc oroszunknál, ha már tizenegy éve kitartó rajongói vagyunk. Milyen szomorúak voltunk, amikor bejelentette, hogy visszavonul, de nem bír elszakadni a jégtől és a versenytől, a vérében van. Jégen született, jégen fog meghalni 100 évesen egy négy fordulatos axel közben. Vagy addigra már ötre tornázza fel. Ha most még nem tette volna...

 Szóval a télnek meg van a maga szépsége... a meleg szobából nézve. Ilyenkor mindig elborzadok azon, hogy vannak embertársaink, akiknek nincs fedél a fejük felett és igazi segítség sincs. (Hiszen a rendszer pénzhiány miatt alig-alig működik.) De most olvastam, hogy nyílt egy új, éjjeli menedék. 150 fő részére. Reméljük elég lesz. Sajnos nem csak a hajléktalan emberek vannak veszélyben, hanem azok a kisnyugdíjasok is, akik nem tudják fizetni a számláikat. Valahol a közösség felelőssége is az, ahol most tart az emberiség. Kíváncsian várom, hova fejlődik még a társadalom, van egy olyan érzésem, hogy még nagy változásokat fogok látni...

Nincsenek megjegyzések: