2012. január 15., vasárnap

Árnyékot vet rám a Fény

 Reggel óta próbálom megfejteni, hol olvastam ezt a mondatot. Nem tudok rájönni. Egy dalszöveg része egy olyan együttestől, akiket soha nem hallgattam... (Google jó barát...)

 Mai napom javarésze (életem második) szakdolgozat írásával telik, de mint megtudtam, szerdáig kell leadni, úgyhogy nyertem három napot! Igaz meló után nehézkesen fog menni az írás, de majd összeszedem magam. Hiszen teher alatt nő a pálma... Már van kemény négy oldalam... Ami úgysem lesz jó -Lélekben készülök a kudarcra-, egy ismerősöm szakdolgozatából húszból két oldalt hagyott meg a tanár... Erre is fel vagyok készülve.

 Kicsit magányos vagyok. Ezen nincs mit csodálkozni, Krokodil Dundee 1 107 km-re van tőlem. A modern kor vívmányainak köszönhetően minden nap beszélünk és kicsit a webkamera is segít hiányának elviselésén. Minden nap azzal a kellemes érzéssel ébredek, hogy Ő a világon van, létezik, tőle mozog Minden. Dacára annak, hogy sok-sok problémánk és nehézségünk volt. De leküzdöttük. Mert bátrak vagyunk és nem futamodtunk meg egymástól. Talán ez a Titok, amit mindenki keres. Talán nem.

 Az idő kitöltéséhez rengeteg dolgom van, ami nem hagyj feleslegesen gondolkodni. És ha nem is lenne rengeteg dolgom, akkor is ott van az írás és a rajzolás. Nem sokára beszerzem az aquarell cerkákat és új dimenziót nyitok az alkotásban. Már elképzeltem, már tudom. És Bosyka, meg lesz az anyag a kiállításra... úgyhogy készülj a Találkozásra.

 Yann Tiersent hallgatok, egyszerűen zseniális, imádom, nem tudok lekattanni róla. És egy kicsit nosztalgia is, amikor még a régi munkahelyemen dolgoztam, sokat hallgattam. Ha pedig sok volt a munka, szünetekben kisétáltam a teraszra és figyeltem a tájat. A legjobban péntek délutánonként imádtam ott lenni. A Nap lágyan sütött végig, ahogy lassan alábukott a házak és a messzi hegyek mögött. Mellettünk a Déli Pályaudvarból bekapcsolódtak a vonatok az ország véráramába. Vajon merre mentek? Vajon az emberek, akiket szállított boldogok voltak-e?

 Én az vagyok. Bár kicsit téli álmot alszom, de ez kell ahhoz, hogy ez a félév gyorsan elrepüljön. De közben megélem az életem. Jobban, mint valaha. Nem kell felébresztenek és ne aggódjatok. Látom az Utam, sőt, azon járok. Még van tartozásom néhány Léleknek, akiket elhanyagoltam, de idővel mindent bepótolok. Mint ahogy az egyetemi dolgaimmal is jól haladok, most már szinte teljesen utolértem magam, és egészen jó eredményekkel zártam. Már csak egy félév és kész az egyetem. És egyszercsak... lesz saját doktori címem. De előtte már babázni fogok. Lassan megérek az anyaságra is...

 Nyáron pedig valami új és izgalmas kezdődik. Amire az egész eddigi életem - tudat alatt- készült. Események, történések mind-mind afelé toltak. Végzet? Vagy én választottam? Ez sosem fog kiderülni. És valójában, nem is kell tudnom. Csak követnem. És Csend van bennem. Jótékony, élettelteli Csend...

Nothing but silence around me...

Nincsenek megjegyzések: