- Jó, de boldog, ha itt van nálunk?
- Ő egy teknős. A boldogság nála - már ha létezik - a saláta, a répa, a kákics, meg minden egyéb étel, ami fogára való. Meg ha Szuszi nem zaklatja, csak nézi. Egyébként meg igen. Határozottan boldog teknősnek látszik. Hiszen most is fülig ér a szája... :D
Irónikus, ha olyan emberek nem tolerálják a másikat, akik a segítő szakmába készülnek. Még irónikusabb, hogy közben elvesznek az önfényezés tömény füstjében. Valójában ezek azok az arcok, amelyek körül a lezuhanó műholdak pályára állnak, mert olyan nagy a gravitációs vonzerejük.... A kritikát meg... nos azt el kell viselni. Elfogadni, azt nem kell. Az érettséghez hosszú az út, és nem hiszem, hogy a huszas éveinkben megtaláljuk. Ahhoz nagyon-nagyon sok mindent kell megélni. És persze lehet fiatalon is sok mindenen keresztül menni, de - és ez egy fontos de - annál is többet kell megélnünk, mint gondoljuk. Nem hiába, Jung is amellett kardoskodott, hogy az ember egészen 40 éves korára lesz kész, addigra éri el - ha úgy tetszik - a Master fokozatot. És még akkor sincs megállás. Folyamatosan fejlődni kell, menni kell, látni kell, tapasztalni kell.
Nem pedig másokon bosszankodni. Ez az éretlenség egyik fő tűnete. Miért izgatna engem más viselkedése? Nem az én nyomorom, hanem az övé... nekem van sajátom, minek kreáljak még... Vagy ha unatkozom... jó csámcsogni másokon. Szééééééééép.
És persze, én is tévedhetek. Ugye... Nem kizárt... RB is megmondta... Minden, ami itt áll, lehet tévedés is. Nem győzöm hangsúlyozni. De azt is meg kell tanulnunk, hogyan ismerjük el, ha hibázunk, ha tévedünk, ha igazságtalanok vagyunk.
Esetünkben egy fb-os baszogatásban. Ha nem tetszik, ne olvasd. Ha bosszant, az meg már a Te szegénységi bizonyítványod... Én... hogy is fogalmazzak finoman? Hm... Leszarom. Láss tovább az orrod hegyénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése