2012. január 1., vasárnap

Hello, 2012.!

 És íme, eljött a várva-várt 2012. Megannyi jóslat és félelem kapcsolódik e dátumhoz, hírneve már évekkel ezelőtt megelőzte. Nem is emlékszem pontosan, hogy mikor ütötte fel először a fejét a médiában az apokaliszpist hírdető maja jóslat. Egyáltalán, jóslat volt-e a jóslat, vagy csak egy félreértelmezése a maja naptárnak, ami valójában azért ér véget, mert a kör bezárul és előről kezdődik. Én inkább erre szavaznék. Hiszen a maják szerettek kerek egészben gondolkodni. Nem pedig világvégében. 

 Ugyanakkor tény, hogy bolygónk éghajlata változáson megy keresztül. De ez is rendjén való. Évezredekkel ezelőtt is hasonló folyamatok mentek végbe. Valami hasonlót éltek meg a maják is. A szokatlan klíma miatt nem termett annyi élelem, mint amennyire szükség lett volna. A majáknak nemigen voltak kereskedelmi kapcsolatai más népekkel, így importálni sem tudtak semmiféle élelmet. Nyílván számukra világvége volt, éhezés tizedelte falvaikat. Napjainkban a helyzet más.

 Vannak tudósok, akik meg a gamma sugárzástól félnek, amit egy felrobbanó supernova onthat magából felénk. Valójában ez sem okozna olyan világméretű tragédiát, ha nem lennénk olyan mértékben elkényelmesedve, ahogy vagyunk. Persze nem azt mondom, hogy térjünk vissza a barlangokba, de túl nagy függésben élünk az elektronikai kütyüinktől. Valahol elveszett a középút.

 Mi történne, ha megszűnne az energiaellátás? A városok halálra vannak ítélve, nem lenne elegendő élelem, zavargások, lázadások lennének. A mostani, ismert világunk tényleg megszűnne létezni.

 De bízom abban, hogy most már valóban a fenntartható fejlődés felé közeledünk. Nem mi vagyunk az egyetlen nemzedék, akik kölcsön kapta a Földet. Gondolnunk kell a gyerekeinkre, unokáinkra. Bár már vannak olyan élőlények, amelyeket már gyermekeink sem fognakk látni.

 És mielőtt pánikba esnénk, inkább olvassunk utána a tényeknek, és ha azok is megíjesztenek, akkor is inkább kovácsoljunk tervet a túlélésre.

Nincsenek megjegyzések: