Még most is szédülök attól a töménytelen mennyiségű égési terméktől, ami volt kedves beáramolni a busz utasterébe. Minden reggel és délután, amikor felszállok az infopark buszra, azon rimánykodom, nehogy szétessen, míg megteszi röpke útját az infoparkba. Reggelente kárpótol a napfelkelte, délután pedig az alkonyat kedves szürkesége. Cserébe a busz zötyög, rázkódik és majd elveszti kerekeit. Ma pedig... visszajött a gáz, hát ez elég gáz... (ez meg egy nagyon gagyi szófordulat). De nincs más, ami arra járna és szállítaná az irodanistákat, hogy kiszolgálják a bürokrácia rendszerét.
És a mai nap az volt a legszebb, amikor beértünk a Petőfi híd megállójához és... a busz lerobbant... épp, hogy begurult, leállt a motor. A buszvezető nem volt szívbajos, kis idő elteltével sikerült újraindítania.
Viszont elszomorít, hogy leépítések lesznek a hivatalnál is a kötelező közszférai tisztogatás miatt. Nem akarom elveszíteni a munkahelyem, nagyon imádom és nagyon izgalmas és építő jellegű.
Ha kirúgnak... akkor megint megáll az élet. :(
Viszont elszomorít, hogy leépítések lesznek a hivatalnál is a kötelező közszférai tisztogatás miatt. Nem akarom elveszíteni a munkahelyem, nagyon imádom és nagyon izgalmas és építő jellegű.
Ha kirúgnak... akkor megint megáll az élet. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése