Vannak olyan napok, amikor nem érdemes felébredni, kikelni az ágyból, a mindennapi dolgainkat végezni. Olybá tűnik, Itthon nem túl szerencsés változások előtt állunk. Legyen erről ennyi elég. A lényeg, megoldjuk, hiszen egy Család vagyunk, mind élünk és egészségesek vagyunk. És van Hitünk. Sok féle lehetőséget számba vettünk már, nem engedjük, h kétségbeesünk. Nehéz erről írnom, de nem tehetek úgy, mintha mi sem történt volna. Ezzel bizony keményen szembe kell nézni...

Na de nem csak erről szólnak e sorok.

Vannak napok, amikor meg igenis érdemes felébredni, kikelni az ágyból, s találkozni emberekkel. Ma a keresztbontáson volt egy olyan mozzanat, ami kiváltképp megérítnett. Éppen döntöttük el a keresztet, hogy szétszedjük (mert lejárt az engedély), amikor egy idegen is odajött és segített. Aztán ment tovább, többet nem fogjuk látni... Emlékszem, amikor Decemberben Dody és a kis csapat megküzdött azért, hogy álljon a kereszt. Nem volt egyszerű, mert akadt egy-két hiányosság a kiküldött alkatrészekben (pl.: két talpfa, és néhány csavar...) De a végeredményt mindenki láthatta több héten keresztül: a Kereszt (azért írom nagy k-val, mert akkor igazán Kereszt volt) stabilan állt, nem dőlt el. Nem lehet leírni, milyen érzelmek kavarogtak akkor. Nem csak bennem. Nagy küzdelem volt. De megérte. :)

Na, tehát az Élet újabb kihívás elé állított minket. Képesek vagyunk-e megbírkózni vele, ez csak rajtunk áll.