Az imént néztem Mary Poppinst. Nem hiszem, hogy bárkinek is külön be kellene mutatnom. A gyerekekkel senki nem foglalkozik, Apuci bankár, Anyuci szüfrazsett, a Nanny-k meg nem bírják sokáig. Aztán megérkezik Ms Poppins és a kedvenc szőnyegtáskám :) amibe bármi belefér. (Noha látszólag üres, de mint tudjuk, a látszat van, mikor csal, mert a háború a csalás útját járja és a két hétfő találkozik, amikor a Hold elveszíti a lányát.) Nade, most nem Maryről lesz szó, hanem Winifredről, azaz Mrs. Banksről. Feminista mozgalom tagja. Igazából nem állt szándékomban írni róla, de az előbb olvastam Dody blogján legútóbbi bejegyzését, és néhány gondolat bennem is megszületésre törekedett.

A feminizmus valóban nem vezet sehova. Egyenjogúság soha nem lesz, mert nem vagyunk egyformák, más-más szerepnek kell megfelelnünk. (És különben is, mire mentek azok a nők, akik a hetvenes években eldobták a melltartójukat? Most aztán mi is gürízhetünk, hogy eltartsuk a Családot, holott ez a férfi dolga -lenne.) A férfi a családfenntartó, a nő a kapcsolatokért felelős. Mind a kettő felelősségteljes feladat, nem lenézendő. A feminizmus elment egy olyan irányba, amit józan ésszel nem lehet követni. Egyébiránt, ha a nő nem kap tiszteletet azért, hogy Családanya, akkor valóban van értelme lázongania, hiszen mindenkit megillet az emberi méltóság és a tisztelet. Mert egy meleg családi fészket összetartani nem kis feladat, egyáltalán nem lebecsülendő. És hogyha ezen szempontból nézzük a dolgokat, akkor igen, én szüfrazsett vagyok, de nem azért harcolok, hogy férfi munkát végezhessek, azt rábízom az erősebb nem képviselőire. Azért küzdök, hogy minden nő megkapja a neki járó tiszteletet, ami egy "normális" férfi részéről alap. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert engem tisztelnek. De nem minden férfi számára egyértelmű, hogy egy nőt igenis megillet az elismerés. Számukra a nő házicseléd, ami egy igen dühítő elképzelés. Úgy gondolom, egy nőnek az a legjobb hívatás, ha a családját szolgálhatja sok-sok Szeretettel. De ez nem egyenértékű a rabszolgasággal, mert a családról való gondoskodás szívből jön. Ez a különbség. A férfiak többsége egyértelműnek veszi, hogy a nő gondoskodik meleg vacsoráról, ágyról stb. De Uraim, ez a világ akkor tud a legharmónikusabban műkődni, ha kölcsönös tisztelettel kiegészítjük egymást. Nem kell ellentéteket szítani, hiszen azért teremtetett nő és férfi, hogy így váljanak teljessé. Együtt.

Tehát, a feminizmus nagy humbug, de a férfiak hozzáállása sem mindig a legjobb. Mind a két fél részéről szükséges a kölcsönös és feltétel nélküli elfogadás.

Egy utolsó megjegyzés még erről: a feminizmus eszménye sosem született meg volna, ha nem lett volna rá szükség valamilyen formában. Nem minden férfi ismeri el a nőket, mint érző-értelmes lénynek. De mindez a benyomásainknak és tapasztalatainknak köszönhető. Sok buta nő van és sok bf. férfi... Összegezve: meg kell találni az egyensúlyt. Ez a nagy titok. Sztem. De mindaz, mi itt áll, lehet tévedés is... Én így gondolom, nem kell mindenkinek követnie.