Holnap meg fogok bukni. Keverem az emberkéket, hogy ki mit csinált. Ha csak egy picurka kettest össze tudnék kaparni, akkor megmenekülnék, mert elolvastam néhány forrást Platóntól - amik sokkal érthetőbbek, mint a Turay Alfréd könyv - és akkor két jeggyel jobbat kapok. (A tanár tett ennyi engedményt.) Én azzal is beérem, hogy a ZH eredményét beírja az indexbe. (De sajnos ilyen ajánlatot nem kaptunk.)
Annyira bosszantó, hogy a szociológia is csak 4 lett, még a gyermekvédelmi jog, meg a szocmunka is 5 lett. Torkig vagyok a vizsgaidőszakkal és a filozófiával. (Jó, persze, én választottam, de akkor is...) Most érkeztem el a nyaf hangulatba. De ezen nem sokára javítani fog a süti, ami éppen most készül, az illata már bejárta a szobákat és beindította a Pavlovi reflexet (éljen a klasszikus kondicionálás). Így lesz a nyafból nyam.
Ha a holnapot túlélem, akkor már csak pszichológiát kell tanulnom. Egész pontosan szociálpszichológiát, amiről meg azt álmodtam, hogy 3 lesz... Talán nem is kellene tőrnöm magam már. Bár ehhez tettem függővé, meg a holnapi vizsgához. Ha ezek is olyan jeggyel zárulnak, amik számomra elfogadható, akkor mégegyszer megyek nevelésszociológiából, javítani. Ez nem stréberség, hanem harc az ösztöndíjért. Sokan vagyunk, akik jó átlagra gyúrnak. Nomeg, nem csak a jegy számít. Vannak tárgyak, amik kimondottan érdekesek voltak. Olyan dolgokról szóltak, amik a későbbiekben fontosak lesznek hívatásom során. Mert én így gondolok rá, nem munkára, vagy állásra, ami a létfenntartásért kell, hanem igazi hívatásra. Ez az én utam, ezért vagyok ennyire biztos az elképzeléseimben. Ha meg mégiscsak elnyafosodó hangulatba kerülök, akkor meg, "Ich gömböze" (ennyit a német tudásomról...).
Megyek, megeszem a gránátalmám. Az egyetlen gyümölcs, amit nagyon-nagyon szeretek és minden pofavágás és külső kényszer nélkül megeszek. A süti is kész. Asszem, kezd elmúlni a nyafff... Legalábbis, amíg nem gondolok a holnapi vizsgára, addig nem érzem nyafnak magam.
Annyira bosszantó, hogy a szociológia is csak 4 lett, még a gyermekvédelmi jog, meg a szocmunka is 5 lett. Torkig vagyok a vizsgaidőszakkal és a filozófiával. (Jó, persze, én választottam, de akkor is...) Most érkeztem el a nyaf hangulatba. De ezen nem sokára javítani fog a süti, ami éppen most készül, az illata már bejárta a szobákat és beindította a Pavlovi reflexet (éljen a klasszikus kondicionálás). Így lesz a nyafból nyam.
Ha a holnapot túlélem, akkor már csak pszichológiát kell tanulnom. Egész pontosan szociálpszichológiát, amiről meg azt álmodtam, hogy 3 lesz... Talán nem is kellene tőrnöm magam már. Bár ehhez tettem függővé, meg a holnapi vizsgához. Ha ezek is olyan jeggyel zárulnak, amik számomra elfogadható, akkor mégegyszer megyek nevelésszociológiából, javítani. Ez nem stréberség, hanem harc az ösztöndíjért. Sokan vagyunk, akik jó átlagra gyúrnak. Nomeg, nem csak a jegy számít. Vannak tárgyak, amik kimondottan érdekesek voltak. Olyan dolgokról szóltak, amik a későbbiekben fontosak lesznek hívatásom során. Mert én így gondolok rá, nem munkára, vagy állásra, ami a létfenntartásért kell, hanem igazi hívatásra. Ez az én utam, ezért vagyok ennyire biztos az elképzeléseimben. Ha meg mégiscsak elnyafosodó hangulatba kerülök, akkor meg, "Ich gömböze" (ennyit a német tudásomról...).
Megyek, megeszem a gránátalmám. Az egyetlen gyümölcs, amit nagyon-nagyon szeretek és minden pofavágás és külső kényszer nélkül megeszek. A süti is kész. Asszem, kezd elmúlni a nyafff... Legalábbis, amíg nem gondolok a holnapi vizsgára, addig nem érzem nyafnak magam.
1 megjegyzés:
4,8 stréber. Az 5.0 JV-vel nem az. Mert arra a stréber már nem is kifejezés. Szóval ne erőltesd :P
Megjegyzés küldése