Előbb még határozottan tudtam, hogy mit akarok írni. Aztán huss, elszállt... Nade a lényeg, edzést túléltem, Krisztinkével jót mulattunk a szabadulási technikák gyakorlása közben. (előtörténet: ha pusztakezezünk, akkor mindig párban vagyunk, és már nem tudjuk a legkomolyabban véghezvinni a feladatokat, de azért, amit csak tudunk, azt megtesszük a hatékonyság zászlaja alatt.) Készítettem edzés előtt bambusz ütőfát és azzal villogtam ma... Már nagyon régóta vártam rá, hogy elkészüljön. A múlt héten az én öregecske ütőfám megadta magát két évnyi intenzív használat után, és eltört. (nem rajtam, s nem is máson.) Megmentettem róla a védőréteget, és rátettem a bambuszomra, amit még nyáron Petitől kaptam. Csudijó új ütőfám lett. :)

Oh, hogy tudnék most káromkodni nyomdafestéket nem türőet, de nem teszem, m attól senkinek sem lesz jobb...