Álmosan bóbiskolok ki a fejemből, mert ugye az óra kíméletlenül felrezgett reggel, mit reggel, hajnalban, odakint még sötét volt, bár a hóról visszaverődő fény megtévesztő fényözönbe vonta az udvart. Ki is sandítottam az ablakon. De Szuszi nyirvákova jelezte, merre kell mennem, s elvont az ablak mellől. Szokásos. A tényérja felé koordinált, minden reggel ez a műsor, mintha sosem kapna enni. Külön értekezést lehetne arról írni, miért érzik úgy a Ciccek, hogy muszáj jelezniük nekünk az etetés idejét, mintha sosem kapnának máskülönben enni.
Vizsgán először mi húzhattuk ki a tételeket (több szakról és évfolyamról voltak hallgatók). Egyelőre nem nyilatkozok, de olyan számú tétel került a mancsomba, amiről történetesen volt némi fogalmam. Minimum 4es sztem meglesz. Ha nem... Kardomba dőlök. Jut eszembe, le kellene tisztítanom Himawarit is.
Találkoztam ma egy régi ismerősömmel. Szintén szocpedes és másodéves, csak levelezőn. Tavaly szeptemberben voltam az esküvőjén (el is kaptam azt a hülye csokrot, ámde a későbbiekben bizonyvást nyert, hogy ez is csak egy ostoba babona). Most már növekszik a pocija, a negyedik hónapban jár. Sugárzik róla a boldogság, az Anyaság titokzatos boldogsága. :) Hazafelé a csajokkal a házasságról folytattunk mély és velős beszélgetést. Férjhez menni, tartozni Valakihez. Társ lenni, s társat találni. Együtt, védelemben, kéz a kézben... Na jó, nem folytatom, mert ez olyan nagyon lányregényesen hangzik. És hát, az Élet nem egy lányregény.
Megyek, Himawari előszedem tokjából. Ez évben még nem is kardoztam. Üres a lakás, kiköltözök a középső szobába, ott nem fenyegetem a csillárt. :)
Vizsgán először mi húzhattuk ki a tételeket (több szakról és évfolyamról voltak hallgatók). Egyelőre nem nyilatkozok, de olyan számú tétel került a mancsomba, amiről történetesen volt némi fogalmam. Minimum 4es sztem meglesz. Ha nem... Kardomba dőlök. Jut eszembe, le kellene tisztítanom Himawarit is.
Találkoztam ma egy régi ismerősömmel. Szintén szocpedes és másodéves, csak levelezőn. Tavaly szeptemberben voltam az esküvőjén (el is kaptam azt a hülye csokrot, ámde a későbbiekben bizonyvást nyert, hogy ez is csak egy ostoba babona). Most már növekszik a pocija, a negyedik hónapban jár. Sugárzik róla a boldogság, az Anyaság titokzatos boldogsága. :) Hazafelé a csajokkal a házasságról folytattunk mély és velős beszélgetést. Férjhez menni, tartozni Valakihez. Társ lenni, s társat találni. Együtt, védelemben, kéz a kézben... Na jó, nem folytatom, mert ez olyan nagyon lányregényesen hangzik. És hát, az Élet nem egy lányregény.
Megyek, Himawari előszedem tokjából. Ez évben még nem is kardoztam. Üres a lakás, kiköltözök a középső szobába, ott nem fenyegetem a csillárt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése