2008. január 31., csütörtök

Mae geri és paprikás krumpli

Tegnap központin vendégmester tartott edzést. Dóra 3 danos shotokan karate mester. (erről a stílusról bővebben olvashattok itt.) Szinte végig egyetlen Bélánkkal voltam párban, aminek következtében meg is vertük egymást. (Én kicsit konrtollálatlanabb voltam...) A fiúk általában nem mernek megütni vagy megrúgni minket, amiért nincs is miért okolni őket. Elég csak egyszer egy rossz mozdulat, s csontjaik törhetnek halomba belső vérzések kíséretében. (Tegnap Dóra mesélt pár vérben fürdő esetet, mint nyílt lábszárcsonttörés és társai...) Ugye a karate olyan ága a pusztakezes küzdősportoknak, ahol versenyek is vannak szép sámmal. Nem egyszer éreztem úgy, egy karate dojo nem más, mint versenyistálló, s elvész a személyiség fejlődésének a lényege. De megbeszéltem Elemérrel is, Dórával is, ha úgy alakul, lenézek hozzá egy edzésre - itt van a Madách gimiben. Igazából Dóra egyénisége az, ami tegnap megfogott a karatézás terén. A hozzáállása, főleg az, h nem versenyeztet, s maga sem szereti a versenyeket.

Ma meg rám maradt a konyha...Paprikás krumpli készült eredetileg. A végeredmény egészen ehető, akár még finomnak is nevezhető.

Csodálatosan süt ma a Nap. Az ablakomban lévő Campanula új életre kelt, s friss hajtásokkal örvendeztett meg, minden nap egyre bátrabban tőr az ége felé. Mintha csak titkon érezni, lassan közeledik a Tavasz, az újjászületés. A Virágoknak szükségük van gondozásra. Különben elszáradnak, mint a bonsai-om is tette a nem megfelelő körülmények miatt... :(

Nincsenek megjegyzések: