Tegnap edzés végén Szoti e szavakkal próbált utat törni magának a táskájához. Közsikert arató szavaival majdnem elérte, h sok ütőfa landoljon rajta... De persze, nem így történt. ;) A Fáraóban a csapatépítő kocsmázás igazán jó hangulatban telt el - máskor is így szokott lenni, de most kiváltképp így éreztem. Ez az edzés roppant mód feltöltött. Még délután lementem az udvarra kicsit kardozni, szériázni. Az alsó haránt vágások már kezdenek ahhoz hasonlítani, ahogyan a pengének hasítania kell a levegőt, a felső harántok... Nos ők könnyebbnek tűnnek, de gyakran vágom vállból, s nem csípőből. (Ez annyit jelent, hogy nem mozdulok el a vágás közben, hanem maradok görcsösen egy helyben.) A vízszintes vágásokkal nincs gondom, a felső függőlegessel sem, az alsóra meg még több idő kell, az az egyik legnehezebb alapvágás. Aztán ezt a nyolc vágást lehet kombinálni mindenfelé, bal kézzel elővenni a kardot, vagy jobb alsó fogással és úgy átvenni balba... Tehát rengeteg minden van még, amit lehet gyakorolni.
Mit jelent nekem a kardozás? Tegnap egyedül voltam lent az udvaron. 4 óra felé járt az idő, a Nap lassan vonta vissza melengető sugarait a háztetőkről. Hetyke szellő borzolta a hajamat s az udvaron álló élő fenyő tűleveleit. Rigók és galambok repkedtek gondtalanul felettem, a denevérünk még aludt éjjeli menedékében. Először chiburi, minden gyakorlás kezdete és vége. Aztán a harántok, majd a vízszintes és függőleges vágások. Majd kombinációk, jobb kézzel, ballal, két kézzel. Teljesség érzete járta át Lelkem. Egy vágás, kettő, három. Letisztult minden. A világok összhangba kerültek egy tünékeny pillanatáig a létnek.
*
Tegnapi paprikás krumplimat Apu is megdícsérte. Rejtett tehetségem a konyhaművészet terén felszínre tőrt, s már nincs előttem határ vagy korlát, bármit képes vagyok elkészíteni (ha van jó recept, ami szájbarágósan elmagyaráz mindent...) Ma kamatoztatom tovább zsenialitásom a főzésben... A végeredményy meg... Azt majd a lelkes tesztközönségem eldönti, h milyen... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése