A hajnal hidegen kúszott be a szobába a félig nyitott ablakon. Maximillian álmatlanul forgolódott a rozoga kanapén. Felült, körbenézett a csöppnyi szobában a reggeli derengésben, a hajnal hűvös éríntését érezte magán. Kikászálódott a kanapéról és leült a gép elé, amit este bekapcsolva felejtett. A képernyőbe lustán tért vissza az élet, a word dokumentum office cicája alvást színlelt. Maximillian leütötte az első betűket, amik szavakat, mondatokat alkottak, s amikből bekezdések születtek, párbeszédek, egy történet.
Egy történet a magányról.
Maximilliant világ életében körberajongták a nők. Sikeres volt, gazdag, könyveivel mindent elért, amit csak akart. De a Valami csak nem akarta megmutatni magát. Hajszolta, kereste, néha megtalála, h aztán újra elveszítse. Magányos volt. Elmondhatatlanul az.
És ez ihlette legújabb történetét. Egy történetet egy lányról, aki útra kell, h megtalálja a Szerelmet. Egy lányról, aki volt, mikor hitte, megtalálta, de csak annak egy silány másolatával találkozott. Egy utazás, egy magányos utazás. Maximillian magáról írt. Lelkének azon feléről, akit keresett. Minden csepp erejével igyekezett hinni, ha megírja ezt a történetet, akkor a lány az álmainak világából valósággá válik.
Ekkor az ajtó kinyílt. Maximillian nem vette észre. Túlságosan bele volt mélyedve a szavak gyöngyként való fűzésébe. Halk léptek igyekeztek felé, s csendben megálltak a háta mögött. Két puha kéz takarta el Maximillian szemeit. Hé, nem látok... Maximillian hátrafordult, s ott találta, akit keresett. Csillogóan ragyogó szempár nézett vissza rá. Az író szíve majd kiesett a helyéről, úgy dörömbölt a mellkasában...
Egy történet a magányról.
Maximilliant világ életében körberajongták a nők. Sikeres volt, gazdag, könyveivel mindent elért, amit csak akart. De a Valami csak nem akarta megmutatni magát. Hajszolta, kereste, néha megtalála, h aztán újra elveszítse. Magányos volt. Elmondhatatlanul az.
És ez ihlette legújabb történetét. Egy történetet egy lányról, aki útra kell, h megtalálja a Szerelmet. Egy lányról, aki volt, mikor hitte, megtalálta, de csak annak egy silány másolatával találkozott. Egy utazás, egy magányos utazás. Maximillian magáról írt. Lelkének azon feléről, akit keresett. Minden csepp erejével igyekezett hinni, ha megírja ezt a történetet, akkor a lány az álmainak világából valósággá válik.
Ekkor az ajtó kinyílt. Maximillian nem vette észre. Túlságosan bele volt mélyedve a szavak gyöngyként való fűzésébe. Halk léptek igyekeztek felé, s csendben megálltak a háta mögött. Két puha kéz takarta el Maximillian szemeit. Hé, nem látok... Maximillian hátrafordult, s ott találta, akit keresett. Csillogóan ragyogó szempár nézett vissza rá. Az író szíve majd kiesett a helyéről, úgy dörömbölt a mellkasában...
Csapzottan, izzadságtól csatakosan tért magához. Az előbbi kép csak egy álom volt. Egy valósághű álom. Maximillian csak ült, némán bámult maga elé a sötétben. A hajnal még messze járt. De tudta, a hajnal eljön, s a lány is vele együtt érkezik majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése