2008. február 17., vasárnap

Az alkimista II.

Jegenyefák. Celestyna által oly' nagyon kedvelt jegenyefák. A csillagvizsgálót maguk mögött hagyva sétára indultak a park fái között. Némán, kéz a kézben, az éjszaka leplében. Stalactit megállásra késztette a lányt, majd szembefordult vele. Elmerült a zöld szemek csillogásában. Celestyna az alkimista által ismert alakváltó boszorkányok kiemelkedő tehetsége. És ez a páratlan teremtés az ő Társa.

Alkimista révén mindig is az Élet rejtelmeire kereste a választ. De számára mégsem az volt a csoda, hogy egyszerű fémet arannyá változtatott, vagy a halhatatlanság bájitalát elkészítette. A csoda ott volt benne mindvégig, keresnie sem kellett, s mégis megtalálta. A csoda Celestyna ragyogó szemeiből tükröződött vissza rá.

Mi a Szerelem, Celestyna? - felettük a jegenyefák karcsú ágai között finoman kergetőzött a szél néhány kósza levéllel. Az alkimista tudta ugyan a választ, de kíváncsian várta kedvese szavait. A lány cinkos mosolyra húzta a száját, majd belekezdett.

A Szerelem az, ami összehozza a boszorkányokat az alkimistákkal. De nem garantálja, h az örökkön-örökké tart. A Szerelem erejéből minden nap veszíthet, ha nem foglalkoznak vele. Így minden nap hálát kell adni érte, minden nap küzdeni kell mellette. A Szerelem van, mindig ebben a percben. És amikor meghalunk, akkor sem múlik el. Átalakul, de nem lesz az enyészeté... Az igazi Szerelem nem önző, nem követelőzik, hanem szeret, s örül, h vagy. És azt akarja, h legyél. A Szerelem szabaddá tesz a korlátaidtól...

Nincsenek megjegyzések: