2007. december 4., kedd

Volt egyszer egy nap

És volt több is, de most konkrétan egy napról van szó. A mairól.

Hajnalban valósághű álmomból felébredvén Szuszi nyirvákolt bele az arcomba. Álomittasan robogtam ki Vácra, miután a szokásos reggeli szertartásokat elvégeztem.

Szakmai. Hullámvölgy. Túlságosan közel kerültem a csoporttársaimhoz. Fájdalmuk a Lelkem mélyébe hatolt. Nem mindig akadok a megfelelő szavakra. Főleg nem, ha bárkit is veszteség és gyász ér. Úgy érzem, egy ölelés többet adhat, mint bármely ezer másik szó. A fáradt Lelkek egymásba kapaszkodnak, kölcsönösen megvigasztalják a másikat és erőt adnak a küzdelmek folytatásához.

Délben Anyuval ebédeltem együtt, csokiöntetes piskóta kockát. Ez volt az egyik fénypontja a napnak. A másik a Személyiségelméletek vizsga. Erikson pszichoszociális modelljét ismertettem, majd össze kellett hasonlítanom végül Freud pszichoszexuális fejlődéselméletével. (5 lett...) Majd drámapedagógia szakirány, két és fél órán keresztül játszottunk. Eleinte töltöttek a feladatok, végül nagyon elfáradtam.

Este az Élet továbbzajlott, s most nagyon aggódom az egyik Barátnőmért.

Nincsenek megjegyzések: