Rengeteg időm van, csak minden percem hasznosan be van osztva... Nem rossz, ahogy a szoros "napirendemmel" vonszolom magam egyik helyről a másikra. /a határidő naplóm teljesen betelt a hétre... XD Meg a jövőhétre. És aztánira is.../ Vadul szalad az Élet, én meg loholok a nyomában, nagyjából úgy, mint amikor este Dodyval jöttünk hazafele a KözG.-ről, a Fővámr tértől az Astoiráig... Újabb Tárcatükör, ezúttal az oktatás volt aranytálcán kivesézve. Most nem fogok többet erről írni, mert elég fáradt vagyok és nem hiszem, hogy valami nagyon értelmes dolgot tudnék összehozni.
Most már azt kell írnom, a tegnapi - mert már elmúlt éjfél, ahogy nézem az órám- nap folyamán este még elmentünk Hugival moziba... Nem bántam meg...
Szerdán, amikor ültem bent szociálpszichológia szemináriumon, egy lány tartott előadást. /egyész pontosan Janka, de olvasóközönségem tagjai aligha ismerhetitek, évfolyamtársam, és eleddig nem esett róla szó. A szerepe a történetben is "csak" ennyi. Előadást tartott egy szociometriai felmérésről. Miközben beszélt, figyeltem a többieket. A legtöbbjük tekíntette reá vetült. Node azok, akik nem kötötték le figyelmüket az előadás értő figyelemmel kísérésével, kreatívan feltalálván magukat, találtak más tevékenységet, amivel mulatták az időt. Akadt, aki betűhalmok tanulmányozásával foglalta le magát, elbújván táskájuk oltalma mögött. Mások egyszerű padra borult állapotban pihentették a szemük. (némelyikük talán még hortyogott is a nagy koncentrálásban.) Megint mások fontos levelezésbe bonyolódtak. De a legkreatívabbak csupán nyított szemmel bámultak ki, de Lélekben nagyon messze jártak.
Minő meglepő fordulat, én az utóbbi bagázshz csatlakoztam, miután társaim megfigyelésével végeztem. Noha én nem az egyesek által jól bevált módszernek, az aludjunk a táskán és kész mozgalomnak tagjai mögé sorakoztam fel, hanem nyított szemmel, a figyelem illúzióját keltvén merültem mélyen gondolataimba.
A gondolatok meg jöttek-mentek. Mint ahogy azt tenni szokták, ha szabadáramlásnak teszem ki őket. Gondolatok egy olyan világról, ami igazán közel áll hozzám - most nem Nolasynra gondolok -, hanem arra, amit most értettem meg igazán.
Az Anyaság. Így, nagybetűvel. A legtökéletesebb hivatás, ami a világon létezik. Porontyok nevelése, meleg családi fészek, az Otthon kialakítása és karbantartása. Támasznak lenni. Puszival és öleléssel gyógyítani minden fájdalmat, lett légyen az testi, vagy lelki eredetű. Anyának lenni nem csak nyolc óra a napból, 24 órás ügyelet. Mégis a legszebb, ami a világon megtalálható.
Most már azt kell írnom, a tegnapi - mert már elmúlt éjfél, ahogy nézem az órám- nap folyamán este még elmentünk Hugival moziba... Nem bántam meg...
Szerdán, amikor ültem bent szociálpszichológia szemináriumon, egy lány tartott előadást. /egyész pontosan Janka, de olvasóközönségem tagjai aligha ismerhetitek, évfolyamtársam, és eleddig nem esett róla szó. A szerepe a történetben is "csak" ennyi. Előadást tartott egy szociometriai felmérésről. Miközben beszélt, figyeltem a többieket. A legtöbbjük tekíntette reá vetült. Node azok, akik nem kötötték le figyelmüket az előadás értő figyelemmel kísérésével, kreatívan feltalálván magukat, találtak más tevékenységet, amivel mulatták az időt. Akadt, aki betűhalmok tanulmányozásával foglalta le magát, elbújván táskájuk oltalma mögött. Mások egyszerű padra borult állapotban pihentették a szemük. (némelyikük talán még hortyogott is a nagy koncentrálásban.) Megint mások fontos levelezésbe bonyolódtak. De a legkreatívabbak csupán nyított szemmel bámultak ki, de Lélekben nagyon messze jártak.
Minő meglepő fordulat, én az utóbbi bagázshz csatlakoztam, miután társaim megfigyelésével végeztem. Noha én nem az egyesek által jól bevált módszernek, az aludjunk a táskán és kész mozgalomnak tagjai mögé sorakoztam fel, hanem nyított szemmel, a figyelem illúzióját keltvén merültem mélyen gondolataimba.
A gondolatok meg jöttek-mentek. Mint ahogy azt tenni szokták, ha szabadáramlásnak teszem ki őket. Gondolatok egy olyan világról, ami igazán közel áll hozzám - most nem Nolasynra gondolok -, hanem arra, amit most értettem meg igazán.
Az Anyaság. Így, nagybetűvel. A legtökéletesebb hivatás, ami a világon létezik. Porontyok nevelése, meleg családi fészek, az Otthon kialakítása és karbantartása. Támasznak lenni. Puszival és öleléssel gyógyítani minden fájdalmat, lett légyen az testi, vagy lelki eredetű. Anyának lenni nem csak nyolc óra a napból, 24 órás ügyelet. Mégis a legszebb, ami a világon megtalálható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése