A vonat végighasított az éjszaka leplében. Noha alig múlt el 5 óra, odakint már sötétbe burkolózott a táj. Az ablakon túli világ határának a vonat ablakából kiszürődő fény szolgált csupán. Néha még egy-két magányosan álló anbár lámpa megvilágítása tárt fel némi látványosságot a tájból a rendelkezésre álló fényforrásokon túl. Lassan kúszott az óra mutatója, a vonat ugyan száguldott, de a két óra rátelepedett a Lelkemre. A véremben van a vonatozás, hiszen nap, mint nap ingázok Budapest és Vác között és néha egyedül egy könyv vagy hímzés társaságában. De az a táj már ismerős, már barát.

Az IC pontosan gördült be Dombóvár állomására. Magányos utazásom végetért, Dody és az Anyukája felszedtek. Döbrököz felé a kocsiból megcsodáltam a helyi "új látványosságokat", az amerikai minták alapján kivilágított házakat, kerteket, kerítéseket. Igazából csak a képzelet szabott határt a díszégősorok elhelyezésének. Bár nem egyszer éreztem magam úgy, mintha a világítás célja villodzó üzenet az idegeneknek (jó, ez erős túlzás...:D, mintahogy a díszvilágítások némelyike is, egy égősor még ízléses, és nemegyszer a kevés is több, mint a kellete). Dodyékhoz érve viszont megtámadtam és megdögönyöztem Dévt. :)

Pénteken tettünk egy rövidke sétát a hólepte tájban. Felcaplattunk az én drága horhóimon a Kereszthez. Mikor felértünk, nyugodt csend fogadott, a városi zajokhoz szokott fülem nem bírt betelni a jóleső békés némasággal. Az ég alja szürkén derengett a fák ágait fehér kontúrvonalként övezte a hó. A vadászlesek üresen álltak, hangtalan tanúk gyanánt a természet csodáinak.

Este leültünk vacsorázni. Az tetszett a legjobban, hogy az aztalt körbeülvén együtt volt a Család és a legkülönbbfélébb dolgokról beszélgettünk.

Tegnap hazajöttem, Dody is velem jött vissza, nem voltam egyedül újabb két órás ismeretlen tájn át vezető úton. Este Húgommal és az egyik Unokanővéremmel -akit szintén Huginak becézünk...- mentünk Jégszínházba. Diótörő mesés történetét táncolták el nekünk. Csodálatos emelések, piruettek, forgások. Két órára elvarázsoltak minket. Miután beteltünk a látvánnyal (a helyes harisnyás pasikkal :D) felmentünk még kicsit Hugiékhoz csacsogni egy kis házikészítésű tojásikőr társaságában.

Mindenki azt kérdezi, milyen lesz a Szilveszterem. Személy szerint utálom az Óév búcsuztatóját, rettegek előre, sosem sikerül semmi sem. Hát most nem tervezek előre. Majd meglátjuk, hogy akkor mi lesz... De semmiféle elvárást nem támasztok ez év utolsó napjához. Legszívesebben végialudnám...

Most megyek, mert Lyra és Will átjutottak egy olyan világba, ami...