Hivalatolasn még két napig tart a szorgalmi időszak, ám számomra ma már végetért. Mindez az utolsó leadott házidolgozat -esetünkben egy sebtében tökéletesen összehozott szociometriai felmérés- képében történt meg. Az életkedvem picivel feljebb kúszott a mérőn, de még kell egy kis idő, amikor teljesen helyreáll. Mert történik rengeteg "jó" dolog, az elszomorítókat pedig nem érdemes emlegetni.
Tegnap a szakmai kézségfejlesztés utolsó foglalkozása volt. Meghitt hangulat, mini karácsonyfa, mécses, ajándékozás. Értékes ajándékok. Saját kezünkkel készítettük, foglalkoztunk vele, és nem csak addig, míg a polcról levettük és a kosárba tettük. (Persze az alapanyagok így jártak, de azok akkor még részek voltak és csak egy hosszabb folyamat után lettek teljessé.) Mindennki olyan ajándékot kapott, ami hozzáillett. Idézetek repkedtek a levegőben és adták varázslatos hangulatot a kis szobának, ami alig nagyobb, mint Apu műhelye, de mégis van ott valami. Mi. Azaz, csak voltunk. Nincs több szakmai. Ott már nem lesz több álarcok nélküli Lelkek találkozása.
Délután drámapedagógia, másodszakos óra. Tánc és mozgás. :D Nagyon-nagyon-nagyon szeretek táncolni!!! Ráadásul, a tánctanár felkért végig, így szakszerűen meg lettem pörgetve a tengelyem körül. Csárdás. Beleszerettem. Eddig csak palotásozni tudtam, de ez a csárdás... Valami fantasztikus. Mennyi minden van egy táncban... Bemelegítés gyanánt Francia Négyeseztünk. Az is tetszett, csak többet kell benne ugrálni. Akit érdekel, annak megtanítom, bármelyiket!
Szerdán, hoppá, az ma van. Szal ma reggel Népi hímzésen megnézték szakértő szemek a kézimunkáimat. Most egy keresztszemesen dolgozom, elég fárasztó folyton kiszámolni, de megéri. (Ez nincs előírva, mint a többi hímzés, hanem egy minta alapján kell munkálkodni.)
Majd hazajöttem, mert kellett ez meg az, aztán vissza szoc.pszichora, aztán haza. (Ez volt a tömör változat.) Minden gyakorlati tárgyam (az a négy darab) 5 lett. Ezek már biztosak. 13 tárgyam van, abból négy volt gyakrolatis, nyolc vizsgás és egy pedig maga a két hetes gyakorlat, amit terepen töltöttünk le/el.
Este vendégedzésen voltunk valahol fenn, a 21-es busz vonalán, ott, ahol keresztezi a fogaskerekűt. Jókai klub. Az edzőterem inkább színháztér, mint dojo, de a hangulat ott van füstölgő és házioltár képében. Csúszós parketta kontra tabizokni. Én nyertem... Végül Enikőék elhoztak a nyugatiig, így hamar hazaértem.
Az edzés arra volt jó, hogy kiüresedjek. Túl sok gondolat, túl sok érzelem, túl sok minden tornyusult rajtam, bennem. A feladatok, amik rám várnak, a vizsgaidőszak megszervezése, az ünnepteli várakozás beengedése a Lelkembe. Nem akarom, hogy elrohanjon mellettem az Üzenet. Sokan járnak így, de én nem akarok a sok lenni. Megállni és nézni, milyen szép a December és nem csak azért, mert vége a szorgalmi időszaknak... A Barátaimmal szeretnék törődni, a Családommal lenni, s adni, ilyenkor lehet a legtöbbet adni, Szeretetet. Mondják, ez a Szeretet Ünnepe, de lassan pusztán csak szavak, tartalom nélkül.
Holnap mozi, Az Arany íránytű, drámajátékvezetés után. Akit érdekel, szóljon, délelőtt lefoglalom a jegyeket. Csak azt is közölje velem, hogy diák vagy teljesárú kell. Olyan 9 fele.
Kinder Bueno: amiért vége lett az első szériás hajtásnak, hazafeléjövet Vácról megjutalmaztam magam kinder csokival... Kellett egy kis "boldogság hormon"...
Tegnap a szakmai kézségfejlesztés utolsó foglalkozása volt. Meghitt hangulat, mini karácsonyfa, mécses, ajándékozás. Értékes ajándékok. Saját kezünkkel készítettük, foglalkoztunk vele, és nem csak addig, míg a polcról levettük és a kosárba tettük. (Persze az alapanyagok így jártak, de azok akkor még részek voltak és csak egy hosszabb folyamat után lettek teljessé.) Mindennki olyan ajándékot kapott, ami hozzáillett. Idézetek repkedtek a levegőben és adták varázslatos hangulatot a kis szobának, ami alig nagyobb, mint Apu műhelye, de mégis van ott valami. Mi. Azaz, csak voltunk. Nincs több szakmai. Ott már nem lesz több álarcok nélküli Lelkek találkozása.
Délután drámapedagógia, másodszakos óra. Tánc és mozgás. :D Nagyon-nagyon-nagyon szeretek táncolni!!! Ráadásul, a tánctanár felkért végig, így szakszerűen meg lettem pörgetve a tengelyem körül. Csárdás. Beleszerettem. Eddig csak palotásozni tudtam, de ez a csárdás... Valami fantasztikus. Mennyi minden van egy táncban... Bemelegítés gyanánt Francia Négyeseztünk. Az is tetszett, csak többet kell benne ugrálni. Akit érdekel, annak megtanítom, bármelyiket!
Szerdán, hoppá, az ma van. Szal ma reggel Népi hímzésen megnézték szakértő szemek a kézimunkáimat. Most egy keresztszemesen dolgozom, elég fárasztó folyton kiszámolni, de megéri. (Ez nincs előírva, mint a többi hímzés, hanem egy minta alapján kell munkálkodni.)
Majd hazajöttem, mert kellett ez meg az, aztán vissza szoc.pszichora, aztán haza. (Ez volt a tömör változat.) Minden gyakorlati tárgyam (az a négy darab) 5 lett. Ezek már biztosak. 13 tárgyam van, abból négy volt gyakrolatis, nyolc vizsgás és egy pedig maga a két hetes gyakorlat, amit terepen töltöttünk le/el.
Este vendégedzésen voltunk valahol fenn, a 21-es busz vonalán, ott, ahol keresztezi a fogaskerekűt. Jókai klub. Az edzőterem inkább színháztér, mint dojo, de a hangulat ott van füstölgő és házioltár képében. Csúszós parketta kontra tabizokni. Én nyertem... Végül Enikőék elhoztak a nyugatiig, így hamar hazaértem.
Az edzés arra volt jó, hogy kiüresedjek. Túl sok gondolat, túl sok érzelem, túl sok minden tornyusult rajtam, bennem. A feladatok, amik rám várnak, a vizsgaidőszak megszervezése, az ünnepteli várakozás beengedése a Lelkembe. Nem akarom, hogy elrohanjon mellettem az Üzenet. Sokan járnak így, de én nem akarok a sok lenni. Megállni és nézni, milyen szép a December és nem csak azért, mert vége a szorgalmi időszaknak... A Barátaimmal szeretnék törődni, a Családommal lenni, s adni, ilyenkor lehet a legtöbbet adni, Szeretetet. Mondják, ez a Szeretet Ünnepe, de lassan pusztán csak szavak, tartalom nélkül.
Holnap mozi, Az Arany íránytű, drámajátékvezetés után. Akit érdekel, szóljon, délelőtt lefoglalom a jegyeket. Csak azt is közölje velem, hogy diák vagy teljesárú kell. Olyan 9 fele.
Kinder Bueno: amiért vége lett az első szériás hajtásnak, hazafeléjövet Vácról megjutalmaztam magam kinder csokival... Kellett egy kis "boldogság hormon"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése