Ami persze nem igaz, mert a Nap akkor is besüt az ablakon, ha rácsok vannak rajta.
Újabb börtönkaland. Vácott kezdtünk, ahol hat elítélt járult színünk elé és adta elő búját-baját. Ugyanaz a szürke egyenruha, mint a tököli bv-ben. Magad falak, drótok, rácsok. Fegyelem, kiabálás, anyázás. Röviden e szavakkal lehet jellemezni a folyosói hangulatot. Egyszer a tereptanárom magamra hagyott a szobában, mert az egyik emberke nem került még elő, az őrízetesek kint tébláboltak. Nem mondom, hogy nem féltem kicsit, hiszen zsarolók, tolvajok, gyilkosok is voltak köztük... De mint utóbb megtudtam az egyik fegyenc kint állt az ajtó előtt és vigyázott rám, hogy senki ne jöjjön be. A kultúra teremben tartottuk a fogadóórát, ahol egy színpad és sok szék sorakozott fel.
Innen Márianosztrára mentünk át. A börtön egykor kolostor volt, mellette még mindig áll egy templom, amit a Pálos rend tagjai gondoznak. Nosztrán éppen nagy felfordulás volt, vendégsmasszerek érkeztek és szétszedtek minden cellát. Razziát tartottak, mert a hétvégén verekedések is történtek. Mindkét börtönben kaptunk egy vészjelzésre szolgáló kis szerkentyűt... bíztató... Utóbbi helyen négyen jöttek be a legkülönbözőbb problémákkal. És azt gondolom mondanom sem kell, mind ártatlannak vallják magukat... Tudjátok, sajnáltam őket, mert nem hiszem, hogy direkt bűnőznek. Egyszerűen akad, aki megélhetés miatt kényszerül tolvaj pályára. Jó, persze vannak pszichológiai esetek is, mint az egyik fiú -1988-as születésű delikvens - aki súlyos testi sértés végett -alig volt nagyobb széltében és hosszábban nálam- került előzetes letartóztatásba. Nehogy azt gondoljátok, nagyon megbánta tettét...
Nosztrán fekete egyenruhások is voltak kutyákkal. (Az egyik dögön ha nem lett volna szájkosár, akkor tuti szétszedi valamelyik börtönviselt tagot. Ezek egyáltalán nem ölebek voltak...)
Érdekes volt betekíntést nyerni két bv intézet működésébe. De azért nem szívesen mennék vissza. A sok rács és ajtó nagyon nyomasztó...
Újabb börtönkaland. Vácott kezdtünk, ahol hat elítélt járult színünk elé és adta elő búját-baját. Ugyanaz a szürke egyenruha, mint a tököli bv-ben. Magad falak, drótok, rácsok. Fegyelem, kiabálás, anyázás. Röviden e szavakkal lehet jellemezni a folyosói hangulatot. Egyszer a tereptanárom magamra hagyott a szobában, mert az egyik emberke nem került még elő, az őrízetesek kint tébláboltak. Nem mondom, hogy nem féltem kicsit, hiszen zsarolók, tolvajok, gyilkosok is voltak köztük... De mint utóbb megtudtam az egyik fegyenc kint állt az ajtó előtt és vigyázott rám, hogy senki ne jöjjön be. A kultúra teremben tartottuk a fogadóórát, ahol egy színpad és sok szék sorakozott fel.
Innen Márianosztrára mentünk át. A börtön egykor kolostor volt, mellette még mindig áll egy templom, amit a Pálos rend tagjai gondoznak. Nosztrán éppen nagy felfordulás volt, vendégsmasszerek érkeztek és szétszedtek minden cellát. Razziát tartottak, mert a hétvégén verekedések is történtek. Mindkét börtönben kaptunk egy vészjelzésre szolgáló kis szerkentyűt... bíztató... Utóbbi helyen négyen jöttek be a legkülönbözőbb problémákkal. És azt gondolom mondanom sem kell, mind ártatlannak vallják magukat... Tudjátok, sajnáltam őket, mert nem hiszem, hogy direkt bűnőznek. Egyszerűen akad, aki megélhetés miatt kényszerül tolvaj pályára. Jó, persze vannak pszichológiai esetek is, mint az egyik fiú -1988-as születésű delikvens - aki súlyos testi sértés végett -alig volt nagyobb széltében és hosszábban nálam- került előzetes letartóztatásba. Nehogy azt gondoljátok, nagyon megbánta tettét...
Nosztrán fekete egyenruhások is voltak kutyákkal. (Az egyik dögön ha nem lett volna szájkosár, akkor tuti szétszedi valamelyik börtönviselt tagot. Ezek egyáltalán nem ölebek voltak...)
Érdekes volt betekíntést nyerni két bv intézet működésébe. De azért nem szívesen mennék vissza. A sok rács és ajtó nagyon nyomasztó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése