Csak ülök a monitor sápadt fénye előtt, s ahogy tekíntettem tovakúszik az ablakon túlra, az égen alig látok pislákolni csillagot. Az udvar sötétségbe burkolózik, a szemben lévő tűzfalat átszövő vadszőlő indák kisérteties alakzatokat rajzolnak ki. Mintha egy másik világban lennék. Az egész kezdődött Vácon, amikor végigsétáltunk a Főtéren, ahol már minden ünnepi fényárban úszik, a tér közepén roppant méretű karácsonyfa áll. Alig lézengtek néhányan, pedig a Templom órája épp, hogy csak elütötte játékos dallamaival a 3/4 ötöt. Messze lent, a Duna csordogált békésen medrében, a túlparton tornyusoló hegyek felett a felhők alját bíborra festette a Nap. Aztán gyorsan átvette az égi uralmat a csillagtalan éjszaka. Az éjszaka, ami néha menedék, néha cinkos társ, van, mikor álmatlanul követi lépteid, vagy éppen álmot szór a szemedre. Álmot, mely messzi tájakra repít, vagy jelened elfojtott vágyait tükrözi.
Egyre jobban érzem az elmúlás jeges éríntését Lelkemen. Közeleg az év vége, de ezzel együtt egy új is kezdetét veszi. Megint idősebb leszek egy évvel. Idősebb és talán egyre magányosabb. Noha megtaláltam a belső harmóniát, amit mindig is kerestem, de akinek az almám másik felét adhatnám igencsak várat magára. Sebaj, hiszek még a szőke lovas fehér hercegben... :P
Világfájdalom. Milyen nevetségessé vált ez a szó. Elvesztette tartalmát, s ha valakit oltani akarunk, egyszerűen csak odavetjük neki, "menj, és keress egy szimpatikus sarkot, és elmélkedj a világfájdalmadon...". Világfájdalom, egy fenét, nem erről van szó. Figyelemről. Mindenkinek szüksége van törődésre, a legkeményebb jellem sem tökéletesen Boldog, ha nincs mellette egy Társ, vagy egy Barát. Szeretet kell. Mindenkinek. Rossz a megfogalmazás. Nem kell, hanem kell. Így, lágyan. Ahogyan a Nap szereti a Földet. Melegével élteti azt, de biztos távolságból teszi; nem jön közelebb, mert akkor megégetné, nem megy messzebb, mert akkor is csak megölné. Nem megfojtjani, hanem éltetni akarja. "Jó, hogy vagy, és azt akarom, hogy legyél!"
Boldogság, Szerelem, Élet... Szavak, mely tartalmukkal világot építhetnek. Legbelül mind erre vágyunk, hiába tagadja bárki is.
Ok, visszavonom, egy csillag halovány ragyogását befogta a retinám... Ideje pontot tennem e kusza sorok végére. Fázom,valahol beszökik a hideg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése