2007. november 30., péntek

"Why do all good things come to an end?"

Elültem a lábam, és most a millió hangya rohangál benne érzés vonja el a figyelmem. Au.

Tegnap újfent sikerült elnéznem az órarendem, a fene az A meg B hetekbe. De legalább nem kellett Vácra menni -még időben figyelmeztettek e tévedésemre... Lassan vánszorog felém a vizsgaidőszak. Konkrétan, december 14.-én vége a szorgalminak. Lassan elkészül minden aktuális beadandó, mint a gyakorlati naplóm is, amit szerdáig kell összehoznom.

Holnap már december havát jegyzük. Közeleg a Szilveszter, közeleg az Éjfél, amikor ez az Öreg és tiszteletre méltó Év lezárul, és egy új lép a helyébe. Mennyi nyomott hagyott Lelkünkön, mennyi mindent mutatott meg a világból, s tanított az Életre. Ezért érdemel tiszteletet. Még akkor is, ha történetesen gyűlöletes percei is voltak. De azok is, mint sok egyéb más már elmúltak. Ebben nincsen semmi különleges, senem mágikus. A születésünkor kötött szerződésünkben is így áll. Elmúlunk, mintha nem is léteztünk volna, olykor még egy síremlék sem marad utánunk, de még egy jelöletlen nyughely sem. Nincs jelentősége, nem ez számít, főleg az idő nem. Csak az, hogy itt és most hogyan éled meg, mennyire vagy képes befogadni. Badarság. Talán illúziókban ringatjuk magunkat, s elképzelésünk sincs arról, mi történne akkor, ha felébrednénk. Mit látnánk? Kit látnánk? Körbevesszük magunkat színekkel, élő vagy élettelen formákkal, amiknek vagy van tartalmuk, vagy nincsen. Ezek közül nem mindre van szükségünk.

Meg tudod fogalmazni, hogy mi kell Neked? Mi az a plussz valami, amitől Te Te vagy?

1 megjegyzés:

tHe.sHAdE írta...

weronti tovább halott, mint élő x3