2007. november 11., vasárnap

Hópelyhek tánca az udvarban

Legyengülten, kimerülten bámulom, ahogy a hópelyhek fehérbe borítják az udvart. Legszívesebben sétálnék egyet a várban, ilyenkor mindig olyan szép /meg máskor is.../ Rajzolgattam kicsit, de csak egy rosszul sikerült vázlat született meg belőle. /Niborah, a Tükör c. novellám varázserejétől átmenetileg megfosztott boszorkánya akarna lenni... de a ruhája tetszik.../ Legalább a torkom nem fáj, csak nagyon álmos vagyok /majd 12 óra alvás után is.../ Nem szeretek beteg lenni, kiszolgáltatott vagyok, és most az is lefáraszt, ha kimegyek a konyhába. Igyekszem megerősödni, hiszen ez így nagyon nem állapot. Nem ér, hogy pont most lettem beteg, amikor jövőhéten négy nap sulimentes "szabadságom" is lenne! Viszont, fura lesz újra vonatra szállni és kirobogni Vácra. Visszaszokni abba a színes rutinba, amit az előző két-három hónapban éltem. Most csak hisztis nyaffffffokból állok, mert nagyon-nagyon-nagyon... utálok tehetetlen lenni, és csak feküdni, folyton csak aludni. Hej de nehezen viselem ezt. Hülye takonyterror. Holnap mehetek dokihoz, mert Anyu attól fél, tüdőgyulladássá fog fejlődni jelenlegi helyzetem. Sztem nem kell ekkora felhajtás, de azért elmegyek, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Amúgy, nem olyan rossz a helyzet, legalább feltöltődöm lelkileg a vizsgaidőszakra... (bár tény, könnyebb lenne e nyavaja nélkül)

Megyek, alszom egy kicsit...

Nincsenek megjegyzések: