Ma szakmain mindenki elmondta, hogy miként érezte magát a gyakorlaton. Aztán az empatikus kézségünket fejlesztő játékba fogtunk. Párosával ültünk méghozzá úgy, hogy az egyik fél a másik mögött foglalt helyet. Azaz, öten bent, öten kint. Az volt a foglalkozás lényege, hogy fel kellett venni a mögöttünk lévő személyiségét, mintha mi lennénk a belső hangja és úgy kellett nyilatkozni nomeg bekapcsolódni a beszélgetésekbe, mint ahogy a párunk tenné/szokta. A végén pedig levontuk a konklúziót arra nézve, ki hogyan élte meg az új szerepét, milyen érzéseket váltott ki belőle.
Dórával voltam párban, ma én voltam a belső hangja. Nem volt könnyű. Dóra szereti csendesen megfigyelni az eseményeket az órákon, én meg mindent mindig kommentálok (hej de meglepő...). Ezt a kényszert kellett legyőznöm. Egész hiteles Dóra voltam. :) Következő órán csere, Dóra lesz a belső hangom.
A szakmai órákat áttettük egy olyan kis szobába, ami alig nagyobb Apu műhely szobájától. Narancssárgás függöny takarja az ablakot, amin, ha keresztül süt a Nap, akkor mindent olyan vidám színekbe varázsol. Ma a világ örömére sütött a Nap, olyan békés volt minden a kis helységben, ami leginkább egy sebtében különböző lomokból összerakott galéria. A szakmai kézségfejlesztés az egyetlen olyan óra, ahol mindenki önmagát adja. Az elmúlt szemeszterekben ledőltek a falak a csoport tagjai között - mivel egyrészt titoktartás kötelez minket az elhangzottakkal kapcsolatban, másrészt már egész jól ismerjük egymást a főiskolai átlaghoz képest. Ez a legnagyszerűbb az egészben. Nomeg, a mi szakmai csoportunk az egyik, sőt, megmerném azt is kockáztatni, a legjobban műkődő csoport. Ehhez hozzátartozik az, hogy a csoporttársaim odateszik magukat. Senki sem vonja ki magát egy-egy feladat elvégzéséből. A vezetőnk demokratikus, ha kell, akkor közbeavatkozik. Tudjátok, itt az a legjobb, ahogyan megbeszéljük egymással a dolgokat, tapasztalatokat cserélünk, és élettörténeteinken keresztül szemléltetjük a létet. Szeretek odajárni, nagyon fog hiányozni a következő félévben, mert sajnos ebben a szemeszterben a karácsonyi süti-partynk egyben a bucsúbuli is lesz. :( Ezek az órák töltenek, míg a többi elszívja az összes energiám...
Dórával voltam párban, ma én voltam a belső hangja. Nem volt könnyű. Dóra szereti csendesen megfigyelni az eseményeket az órákon, én meg mindent mindig kommentálok (hej de meglepő...). Ezt a kényszert kellett legyőznöm. Egész hiteles Dóra voltam. :) Következő órán csere, Dóra lesz a belső hangom.
A szakmai órákat áttettük egy olyan kis szobába, ami alig nagyobb Apu műhely szobájától. Narancssárgás függöny takarja az ablakot, amin, ha keresztül süt a Nap, akkor mindent olyan vidám színekbe varázsol. Ma a világ örömére sütött a Nap, olyan békés volt minden a kis helységben, ami leginkább egy sebtében különböző lomokból összerakott galéria. A szakmai kézségfejlesztés az egyetlen olyan óra, ahol mindenki önmagát adja. Az elmúlt szemeszterekben ledőltek a falak a csoport tagjai között - mivel egyrészt titoktartás kötelez minket az elhangzottakkal kapcsolatban, másrészt már egész jól ismerjük egymást a főiskolai átlaghoz képest. Ez a legnagyszerűbb az egészben. Nomeg, a mi szakmai csoportunk az egyik, sőt, megmerném azt is kockáztatni, a legjobban műkődő csoport. Ehhez hozzátartozik az, hogy a csoporttársaim odateszik magukat. Senki sem vonja ki magát egy-egy feladat elvégzéséből. A vezetőnk demokratikus, ha kell, akkor közbeavatkozik. Tudjátok, itt az a legjobb, ahogyan megbeszéljük egymással a dolgokat, tapasztalatokat cserélünk, és élettörténeteinken keresztül szemléltetjük a létet. Szeretek odajárni, nagyon fog hiányozni a következő félévben, mert sajnos ebben a szemeszterben a karácsonyi süti-partynk egyben a bucsúbuli is lesz. :( Ezek az órák töltenek, míg a többi elszívja az összes energiám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése