Remélem nem gondolta az a három kedves ember, hogy e blog háttere rózsaszín lesz... Mert én döntök... Csak kíváncsi voltam, hogy milyen színeket képzelnétek el Nolasynnak.
De valójában mit is jelent nekem Nolasyn? Sok mindent, egy történetet, amit évekkel ezelőtt kezdtem el írni, és ami még folyamatban van, és addig nemigen fogok róla bárkinek is beszélni eztán sem, amíg nem kerül pont a legvégére. Nolasyn az a világ, ahova visszavonulok a nap végén, amikor elfáradtam, kimerültem, és a hétköznapok szürkesége megpróbálná átjárni a lelkem. De Nolasyn mindenhol ott van, egy szép virágban, ami éppen szirmot bont, a napsütötte megbarnult levelekben, egy örömteli mosolyban, egy finom sütiben :p, stb. A világ egy gonosz hely. Nem volt mindig ilyen, az emberek önzése tette azzá. De tudjátok, az emberek maguk felelősek a dolgaikért. Én nem mondom meg senkinek, hogyan éljen, csak azt írom ide, ahogyan megélem ezt a világot. És másoknak ez rózsaszínnek hat. Pedig nem így van. Két lábbal állok itt, ebben a világban, ahol állatokat kínoznak, gyerekek éheznek, barátságok szűnnek meg, árulások történnek, a szívben fájdalom honol, és minden olyan síralmas tud lenni. De ott van nekem a belső világom, amit formálok, alakítok, építek, és időnként másokkal is megosztok a rajzaimon. És a külső-belső világ határa vagyok én. Bár itt a blogon csak Nolasynról van szó, nem írok mindig arról, hogy például mi történt a fősulin, vagy edzésen... stb. De a két világ harmóniában áll egymással, és én e harmónia őre vagyok... : )
"Az igaz barát nem kételkedik, nem ítél el, és nem akar átformálni a saját világképére." Én sem szeretnék másokat meggyőzni, hogy márpedig az a jó, ahogy én élek. Én szeretek élni, de akkor sem akadnék fenn, ha egy napon el kellene mennem, innen messzíre. Szembenézek a mindennapok küzdelmeivel, kihívásaival. Alapvetően egy harcos vagyok, aki megvédi a gyengébbeket, és kiáll másokért, egy igaz ügyért, amiben hiszek. De alapvetően egy törékeny nő is vagyok és sokan ezért féltenek.
Keresem az emberekben a jót, figyelem a Lelkük rezdüléseit. Nem ragaszkodom senkihez, mert aki menni akar, az menjen, nem leszek utjában. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék teljes szívvel. Mert ez az egyetlen, amit hiba nélkül meg tudok tenni: szeretni, hiszen ez az egyetlen híd, amit semmi sem tud széttörni, mert akkor nem feltétel nélküli, és akkor nem öszínte.
Talán a világ iránti szeretetem miatt bélyegeznek meg naivnak. Talán ezért akarjátok, hogy Nolasyn rózsaszín legyen (még rímmel is...) De nekem így jó. Ez az én utam, ez az én dolgom... : )
De valójában mit is jelent nekem Nolasyn? Sok mindent, egy történetet, amit évekkel ezelőtt kezdtem el írni, és ami még folyamatban van, és addig nemigen fogok róla bárkinek is beszélni eztán sem, amíg nem kerül pont a legvégére. Nolasyn az a világ, ahova visszavonulok a nap végén, amikor elfáradtam, kimerültem, és a hétköznapok szürkesége megpróbálná átjárni a lelkem. De Nolasyn mindenhol ott van, egy szép virágban, ami éppen szirmot bont, a napsütötte megbarnult levelekben, egy örömteli mosolyban, egy finom sütiben :p, stb. A világ egy gonosz hely. Nem volt mindig ilyen, az emberek önzése tette azzá. De tudjátok, az emberek maguk felelősek a dolgaikért. Én nem mondom meg senkinek, hogyan éljen, csak azt írom ide, ahogyan megélem ezt a világot. És másoknak ez rózsaszínnek hat. Pedig nem így van. Két lábbal állok itt, ebben a világban, ahol állatokat kínoznak, gyerekek éheznek, barátságok szűnnek meg, árulások történnek, a szívben fájdalom honol, és minden olyan síralmas tud lenni. De ott van nekem a belső világom, amit formálok, alakítok, építek, és időnként másokkal is megosztok a rajzaimon. És a külső-belső világ határa vagyok én. Bár itt a blogon csak Nolasynról van szó, nem írok mindig arról, hogy például mi történt a fősulin, vagy edzésen... stb. De a két világ harmóniában áll egymással, és én e harmónia őre vagyok... : )
"Az igaz barát nem kételkedik, nem ítél el, és nem akar átformálni a saját világképére." Én sem szeretnék másokat meggyőzni, hogy márpedig az a jó, ahogy én élek. Én szeretek élni, de akkor sem akadnék fenn, ha egy napon el kellene mennem, innen messzíre. Szembenézek a mindennapok küzdelmeivel, kihívásaival. Alapvetően egy harcos vagyok, aki megvédi a gyengébbeket, és kiáll másokért, egy igaz ügyért, amiben hiszek. De alapvetően egy törékeny nő is vagyok és sokan ezért féltenek.
Keresem az emberekben a jót, figyelem a Lelkük rezdüléseit. Nem ragaszkodom senkihez, mert aki menni akar, az menjen, nem leszek utjában. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék teljes szívvel. Mert ez az egyetlen, amit hiba nélkül meg tudok tenni: szeretni, hiszen ez az egyetlen híd, amit semmi sem tud széttörni, mert akkor nem feltétel nélküli, és akkor nem öszínte.
Talán a világ iránti szeretetem miatt bélyegeznek meg naivnak. Talán ezért akarjátok, hogy Nolasyn rózsaszín legyen (még rímmel is...) De nekem így jó. Ez az én utam, ez az én dolgom... : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése