25 év

Képzeljetek el egy párt, akik egy Birodalom élén állnak és 80 évnyi boldog uralkodás és közös élet után nem meghalnak, hanem a babilon gyertya fénye* által az égben ragyognak tovább csillagként. Azt hiszem, ezt hívják Örök Szerelemnek.

A Szüleim ma ünnepelték a 25. házassági évordulójukat. Huszonöt év. Ezüstlakodalom. Tudjátok, mielőtt Anyuék összeházasodtak volna, az egyik komcsi főmufti feldobta a talpát. (Brezsnyev, egészen pontosan) Melynek következtében -három napos országos gyász - majdnem elmaradt az esküvő. De Munkácson, egészen pontosan a Pisavera utcában élő emberek akkor még nem voltak megfertőzve a világ szennyével, és segítettek összehozni a lakodalmat. Ami nem akármilyenre sikerült... Három napon keresztül jöttek a rokonok, barátok, ünneplők, rendőrök, hogy csendesebben, mert gyász van, de a harmadik-negyedik pohár vodka után már őket sem nagyon érdekelte a zene. (se semmi más, csak a vízke...) Küzdelmekkel, örömmel, bánattal, boldogsággal vegyített huszonöt évet jártak eddig végig kéz a kézben.

Ma mindenki érezte itthon, nagyon fontos évfordulóhoz ért kicsiny Családom. Igazából nincs is szükség arra, hogy továbbragozzam. Csak egyre telnek az évek, egyre több ránc körvonalazódik a szemem körül, amikor mosolygok... (ezen megállapításom felett meg a Barátaim mosolyognak...) Ma kabinet ülés után az irodában a parafatáblát néztem és megakadt a szemem egy újságszalagcím-féle kivágáson. Nem tudom, melyik laphoz kössem, de a következő felírat állt rajta (amennyiben jól emlékszem): "Sosem késő megtalálni az igazit!" És ez szíven ütött. Fogalmam sincs miért, talán mert ma ma van. Talán másért. De betalált és elgonodolkodtam rajta. Többek között azon, vajon milyen feleség leszek. Persze egyértelmű, hogy tökéletes, mert rólam van szó... :) De kicsit meg is ijedtem. Mi van, ha nem fogok tudni megfelelni egy feleség szerepkörének? Értem úgy, hogy mi van akkor, ha nem leszek gondoskodó, vagy tudomisén, olyan feleség, akit a férj megérdemel, amilyenre szüksége van. (Most azon nem kezdek el filozófálni, hogy milyen férjem lesz, mert ezen meg teljesen felesleges agyalnom, mert az már felérne légvárak futószalagon való gyártásával, és én nem egy illúziót kergetek, hanem egy valóságos valakit keresek.) Olyan ijesztő ez az egész, de mégis olyan türelmetlen kezdek lenni. Nem is olyan rég még nagyonis ellensége voltam a házasság intézményének. De továbbgondolván, nem olyan rossz az. Biztonság, puha, meleg otthon, szeretően ölelő karok és menedék a világ elől, holtomiglan-holtáiglan. (Ám azért még szerencse, hogy a síron túl felmentik a házassokat... :P) Az én világomban ilyen a házasság. Noha tudom, nem fenékig tejfel, sem kakaó; voltak/vannak/lesznek gondok, mint mindenhol. De azok nélkül minden nagyon unalmas lenne. Egy tányértörés- és veszekedésmentes házasság milyen sívár is lehet... :)

Talán túl optimista vagyok és naivan hiszem, hogy megtalálom, amit keresek. Talán már megtaláltam, csak nem vettem észre. Talán sosem fogom. Talán magányosan sok macskával halok majd meg... Talán... De ezek is mind csak feltételezések.

Mindent összevetve, jól érzem magam a bőrömben. Harmóniában vagyok a világgal, így nincs ok panaszra. :) Holnap gyakorlat, majd este írok, ha túléltem...
____________________________________________________
* leggyorsabban a babilon gyertya fényével lehet utazni.