Képek nem készültek la, helyette szavak vannak, amikkel le tudom írni, merre is jártam ma. Börtönben. Azaz, egész pontosan a Tököli Bűntetésvégrehajtó Intézetben. Persze, önkéntes alapon, mint a macskák is, akik a kuka mellett portyáztak, hátha találnak valamit. Nem volt egyszerű bejutni, mint civil és gyakornok pártfogó. Először a felnőtt körletbe mentünk, ahol az egyik fogvatartottnak volt valami gondja. Aztán pedig a fiatalkorúak (Fk) részlegébe, ahol felvettük a jegyzőkönyvet az egyik Fk-s pártfogásáról. A felnőttek és a nevelőtisztek mind nagyon udvariasak voltak velem. Na de, a Fk-sok. Pofátlan barmok. Nagyon elszomorító, hogy fel sem fogják a súlyát annak, amit tettek. Tiszteletlenek, de nem csak velem, mindenkivel. Nem lehet velük bírni. A világon semmivel sem lehet rájuk hatni. Olyan, mintha közömbösek lennének mindennel. Élet... pfff, fogalmuk sincs arról, hogy mi az Élet, az Értékrend, semmi. Lopni, csalni, hazudni, könnyen élni. És ők a következő generáció... A jegyzőkönyben van egy olyan pont, ahol a tanulmányokról kérdeztük a delikvenset. Idézem: "abbahagytam a gimnáziumot, mert sokat kellett tanulni, többet, mint az általános iskolában..." Az illető 17 éves. Még vár rá három tárgyalás, melyekből várhatóan még három évet fognak ráverni, mint letöltendő szabadságvesztés... A börtön egy másvilág. Nekünk, "szabad" embereknek fogalmunk sincs arról, hogy mi zajlik odabent. Kegyetlen, durva hely, ahol az őrízetesek egymást oltják, és minél bevállalósabb valaki a hülyeségben, annál nagyobb a tisztelete. Tisztelete... esetükben erről nem is lehet beszélni. Nagyon nehéz dolguk van a nevelőtiszteknek.
A börtönkaland előtt családlátogatáson voltunk egy kisebbségiek által lakott házban. Azért kellett mennünk, mert a gyerek nem jelent meg többszöri megkeresésre sem a pártfogójánál. Persze nem volt otthon. Anyuka, meny, két gyerek, Apuka elkeveredett valamerre hátra. Anyuka szerint, "jaj, szegény gyerek beteg vót, amikor meg nem, akkor meg engömet kísért orvoshoz...bla-bla-bla, jah, és az, hogy mások sodorták bele szegényt..." dőlt a kifogás áradat, és elhangzott az ígéret, hogy jövőhéten a gyerek bemegy a pártfogóhoz.
Tudjátok, akkor kaphat valaki pártfogói felügyeletet, ha történetesen elítélik, de próbára bocsájtják. (A három fő bűntetés a szabadságvesztés-közmunka-pénzbűntetés.) Nomeg persze,vannak még más esetek is, de ebben a történetben, amit az előbb nagyvonalakban felvázoltam, a szabadságvesztést "váltotta" ki a próbára bocsájtás.
Iszonyat fáj a fejem. Hosszú volt ez a nap, és korán kellett kelnem. Ráadásul, éjjel nem aludtam valami jól. Mostanában minden éjjel álmodok, olyan, mintha ébren lennék, de mégsem, mert me reggel is lenyomtam az órát, de amikor tényleg felébredtem, kiderült, hogy nem, és csak időutazáson vettem részt álmomban...
A börtönkaland előtt családlátogatáson voltunk egy kisebbségiek által lakott házban. Azért kellett mennünk, mert a gyerek nem jelent meg többszöri megkeresésre sem a pártfogójánál. Persze nem volt otthon. Anyuka, meny, két gyerek, Apuka elkeveredett valamerre hátra. Anyuka szerint, "jaj, szegény gyerek beteg vót, amikor meg nem, akkor meg engömet kísért orvoshoz...bla-bla-bla, jah, és az, hogy mások sodorták bele szegényt..." dőlt a kifogás áradat, és elhangzott az ígéret, hogy jövőhéten a gyerek bemegy a pártfogóhoz.
Tudjátok, akkor kaphat valaki pártfogói felügyeletet, ha történetesen elítélik, de próbára bocsájtják. (A három fő bűntetés a szabadságvesztés-közmunka-pénzbűntetés.) Nomeg persze,vannak még más esetek is, de ebben a történetben, amit az előbb nagyvonalakban felvázoltam, a szabadságvesztést "váltotta" ki a próbára bocsájtás.
Iszonyat fáj a fejem. Hosszú volt ez a nap, és korán kellett kelnem. Ráadásul, éjjel nem aludtam valami jól. Mostanában minden éjjel álmodok, olyan, mintha ébren lennék, de mégsem, mert me reggel is lenyomtam az órát, de amikor tényleg felébredtem, kiderült, hogy nem, és csak időutazáson vettem részt álmomban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése