2007. november 27., kedd

Rövidre szabva

Mozgalmas napok, csillagos esték, Holdsütötte éjszakák. Álmok tengerében minden éjjel.

Hazafeléjövet a vonaton kiégett a neoncső abban a kocsiban, ahol ültünk. Kellemes félhomály leplébe burkolóztunk, a kinti éjszakai táj fényei becsorogtak a robogó vonat ablaküvegén. A percek hamar tovaszálltak, ez a nap is úgy múlt el, mintha nem is lett volna, de nyomát a jegyzetfüzeteimben hagyta. Vácon csípős hideg szél fújdogálta a kopár fák ágait, a Latinovics terem ablakain néha bekopogtattak. A szél fagyosan csontig hatolt a télikabát dacára. Míg az M épületből a Központiba értünk, a forró capuccino szinte teljesen kihűlt.

Annyi minden lenne, amit lejegyezhetnék még, de van, amikor a kevés szó többet árul el. Káosz. De urrá lettem rajta...

Nincsenek megjegyzések: