Jól van, belátom, tegnapi bejegyzésem igen szűk információtartalommal bírt. De legalább megbizonyosódhatott mindenki arról, túléltem a sok hétnyi kihagyás utáni első szerdai központi edzésem. Noha tegnap volt az idei legkeményebb edzés. Bár az is lehet, hogy eztán csak ilyenek lesznek... Egyéni megjegyzés: büdös a kezem, miután leveszem a (box)kesztyűm, nomeg, muszáj kifejlesztenem az orrfújást úgy, hogy közben rajtam van a kesztyűm... Muhaha...
Komolyra fordítva a szót, a tegnapi nap is követte az elmúlt napok pezsgő koncepcióját. Noha nem volt suli a MÁV sztájk miatt - amit viszont máskor kell majd bepótolnom - takarítottam kicsit, meg rendezgettem a gépemen lévő tárolt állományokat. El is telt hamar a délelőtt, meg a délután is, amikor Peti feljött hozzánk és alaposan kitárgyaltuk az életet. Mint ahogy csak azt tenni szoktuk. :) Aztán a már említett edzés, aztán kocsma, aztán haza, mielőett a tűntetők és a rohamrendőrök elérték volna a Blaha Lujza teret, ahol kilyukaszthatták volna a villamos kerekét /mármint a tűntetők, a rendőrök ilyet nem tennének, ők csak felállnának egy sorba az út teljes szélességében, és azzal okoznának forgalmi katyvaszt/ majd az is elképzelhető, keresztbe fordították volna - mármint a kilyukasztott kerekű és eltérített villamost - aminek a következtében megbénulhatott volna az egész város közlekedése, mindenki morcos lett volna, aminek a következtében a parlament jelenlegi összetétele megváltozhatott volna... Mennyi volna egy mondatban... Ejnye, szóismétlés!
Ma reggel nehezen ébredtem, úgy aludtam volna még tovább, de nem lehetett. Bementem az Igazságügyi Hivatalba, ahol a gyakorlati tanárommal találkoztam /volna, de épp orvosnál volt, így délután még visszamentem oda./ Aztán ELTE, Konferencia. Jó volt, csak baromi álmos voltam, az utolsó előadó roppant monoton hanglejtésben adta elő a több oldalas papírjára írtakat. Valójában, senkit nem érdekelt, direkt figyeltem a teremben lévő emberek arcát. Nomeg, az elnőkség pofijára is az unalom méla kifejezése ült ki. A szónoki fordulatokkal teletűzdelt szövegéből időnként kitekintvén - mondtam már, hogy nem szeretem az olyan előadokat, akik felolvassák a szövegüket minden szín és érzelem nélkül? - nagyjából fél óra elteltével észrevette, hogy a társaság már inkább a kávéját szürcsőlné az előtérben felállított ideiglenes kávézóban. Ekkor léptem le, nem volt további értelme ottlétemnek. Hosszas sorbanállás után megszereztem a kabátom a ruhatárból, majd visszasétáltam - a Múzeum Kerten áthaladva - az Igazságügyi Hivatal Pest Megyei Pártfogói Szolgálatához. Kicsit elidőztem ott még, nagyon jól éreztem magam a gyakorlatomon. (December 17-én megyek a váci és a márianosztrai börtönbe...)
Hazajöttem, ebédeltem aztán lefeküdtem csak egy percre... Aztán nagyjából egy óra múlva ébredtem fel. /Drága, s egyben egyetlen Férjuram jött hozzánk/ Délután Bélám meghozta az Avont /Morag, ez számodra is információ :)/ Majd útnak indultunk itthonról, Béla edzésre, Dodyval meg taggyűlésre.
Nomeg, építgettem a nemzetközi "művész" hírnevem is... : ) Igaz, egyelőre dél-amerikai fronton...
Komolyra fordítva a szót, a tegnapi nap is követte az elmúlt napok pezsgő koncepcióját. Noha nem volt suli a MÁV sztájk miatt - amit viszont máskor kell majd bepótolnom - takarítottam kicsit, meg rendezgettem a gépemen lévő tárolt állományokat. El is telt hamar a délelőtt, meg a délután is, amikor Peti feljött hozzánk és alaposan kitárgyaltuk az életet. Mint ahogy csak azt tenni szoktuk. :) Aztán a már említett edzés, aztán kocsma, aztán haza, mielőett a tűntetők és a rohamrendőrök elérték volna a Blaha Lujza teret, ahol kilyukaszthatták volna a villamos kerekét /mármint a tűntetők, a rendőrök ilyet nem tennének, ők csak felállnának egy sorba az út teljes szélességében, és azzal okoznának forgalmi katyvaszt/ majd az is elképzelhető, keresztbe fordították volna - mármint a kilyukasztott kerekű és eltérített villamost - aminek a következtében megbénulhatott volna az egész város közlekedése, mindenki morcos lett volna, aminek a következtében a parlament jelenlegi összetétele megváltozhatott volna... Mennyi volna egy mondatban... Ejnye, szóismétlés!
Ma reggel nehezen ébredtem, úgy aludtam volna még tovább, de nem lehetett. Bementem az Igazságügyi Hivatalba, ahol a gyakorlati tanárommal találkoztam /volna, de épp orvosnál volt, így délután még visszamentem oda./ Aztán ELTE, Konferencia. Jó volt, csak baromi álmos voltam, az utolsó előadó roppant monoton hanglejtésben adta elő a több oldalas papírjára írtakat. Valójában, senkit nem érdekelt, direkt figyeltem a teremben lévő emberek arcát. Nomeg, az elnőkség pofijára is az unalom méla kifejezése ült ki. A szónoki fordulatokkal teletűzdelt szövegéből időnként kitekintvén - mondtam már, hogy nem szeretem az olyan előadokat, akik felolvassák a szövegüket minden szín és érzelem nélkül? - nagyjából fél óra elteltével észrevette, hogy a társaság már inkább a kávéját szürcsőlné az előtérben felállított ideiglenes kávézóban. Ekkor léptem le, nem volt további értelme ottlétemnek. Hosszas sorbanállás után megszereztem a kabátom a ruhatárból, majd visszasétáltam - a Múzeum Kerten áthaladva - az Igazságügyi Hivatal Pest Megyei Pártfogói Szolgálatához. Kicsit elidőztem ott még, nagyon jól éreztem magam a gyakorlatomon. (December 17-én megyek a váci és a márianosztrai börtönbe...)
Hazajöttem, ebédeltem aztán lefeküdtem csak egy percre... Aztán nagyjából egy óra múlva ébredtem fel. /Drága, s egyben egyetlen Férjuram jött hozzánk/ Délután Bélám meghozta az Avont /Morag, ez számodra is információ :)/ Majd útnak indultunk itthonról, Béla edzésre, Dodyval meg taggyűlésre.
Nomeg, építgettem a nemzetközi "művész" hírnevem is... : ) Igaz, egyelőre dél-amerikai fronton...
2 megjegyzés:
De èdi ez: koszi az infot:)
Az Igen, talan igy
Megjegyzés küldése