2007. november 8., csütörtök

A kékeslilás Hold fénye alatt

Tudjátok, ez a gyakorlat nagyszerű alkalmat ad arra, hogy Lelkekkel, Életutakkal találkozzak. Hallok jót és rosszat. Látok reményt és kudarcot. Megnyílnak az emberek, feltárják a gondjaikat. Tőlünk várnak megoldást, segítséget. Napközben a "kollégákkal" is folytatok eszmecseréket, miért szeretik, vagy éppen nem e segítő szakmát. Mindenesetre, nagyon hasznos volt ez a néhány nap, amit a Párfogói Szolgálatnál töltöttem el. Hiányozni fognak a "munkatársak", az épület is. Most lesz pár nap szünetem, amiben igyekszem majd elkészíteni a beadandókat, és lélekben megerősődni a vizsgaidőszakra... Még van bő egy hónap ebből a félévből, aztán... Megint eltelik egy szemeszter, és egy újabb félévbe lépünk. Lassan megint idősebb leszek. (Jó, addig is van még idő, de az idő már nem számít.) Ma rámtört ez a minden-elmúlik-egyszer érzés. Kicsit olyan, mintha valamit nem találnék, pedig ott van az orrom előtt. Asszem kicsit most sajnáltatom magam. Vagy nem tudom. Kicsit csapdában is érzem magam, ahonnan nincs kiút. Zavaros az egész. Sebaj, Morag-tól kaptam nagyon jó zenét, ami a Lélek nyelvén beszél. : )

Nincsenek megjegyzések: