Reggel kilencre mentem gyakorlatra. A délelőtt folyamán az irodai adminisztrációval barátkoztam, és közben meghallgattam a különböző FK-s pártfogók véleményét a temérdek papírmunkáról. Miszerint, abban mérik az ember munkáját, mennyi feljegyzés van az FK-s mappájában. Ha nincs feljegyzés, szar az egész. Hiába sikerült, mondjuk melót szerezni a delikvensnek, ha ezt nem vezetik pontosan, akkor az ügyészt nem érdekli. Aztán délután volt egy kiscsoportos összeülés, ahol mindenki kiadta magából az "indulatait". Nagyon belecsöppentem a dolog közepébe, és páratlan rálátásom nyílt az intézet belső műkődésére.
Délután Férjuram hozott egy kis vadmalac pörköltöt, mondván, nálunk úgyis elfogy. (Nem is tévedett sokat...de ő nem is szokott...) Csilla is tiszteletét tette nálunk, először, s remélhetőleg nem utoljára. Egyetlen Bélám meg vizsgázott, s csak később futott be. Este elmentünk edzésre. Esett az eső, hideg volt, minden nyálkás és visszataszító színekben tetszett. Utáltam. A villamoson tömeg. Ezt sem írtam a kedvelt dolgok listájára. Aztán Imrét felszedtük a Nyugatinál, aztán edzés. Ami jó volt, noha most majd leszakad a jobb alkarom, mert nagyon-nagyon sokat szériáztunk karddal. Aztán sokat rohangáltam; Zoltival és Tomival alkottunk szinte legyőzhetetlen triumvirátust. /Most jön a kedvenc részem a Kárhozottak királynőjében -épp ezt nézem-, amikor Lestat hegedül a tengerparton.../ Végül körbeültünk, ahogy szoktunk. De valami hiányzott. Nagyon különös érzés lett úrrá lelkem rezdülései felett. Most sem tudom igazán szavakba foglalni, de ezt nem is erőltetem.
Felfedeztem egy csúnya foltot a bal felkaromon /fáj is, úgyhogy nem vicces.../ Tegnap Dodyéknál kiborítottam a tejet, ahogy hátráltam ki a konyhából, és összetalálkoztam a nem várt fordulattal, egy kilinccsel... Volt már több foltom is, de ez most viszi a pálmát...
Szóval, ez a nap átlagon felül pocsék volt, mert a hangulatom nemegyszer ingadozott a "hagyjon békén a világ" mutató felé, mert egyszerűen úgy éreztem, idegen ez a dimenzió. De döntő többségében, átlagon felülien jó is volt, mert találkoztam Barátaimmal, a gyakorlat is kellemes hangulatban telt el és mikor adtam Anyunak jóéjt puszit, kaptam mellé egy nagy és erőt adó ölelést, ami kimerült energiakészletem helyre is billentette. Amikor jöttem haza gyakorlatról, lekötött az ég tanulmányozása. A felhők igen érdekes alakzatban úsztak a légiösvényükön végig.
Most kellemes fáradtság bizsereg a porcikáimban. Kicsit még kószálok Nolasynban, találtam egy új területet, amit nem a vikingek, sem a szamurájaim, s nem is a tündéreim uralnak. Ez a rész eléggé kötődik a valósághoz, de lassan és biztosan megrajzolódik bennem a Térkép. Aztán, hogy mikor vetem papírra, az más kérdés... Ahogy Bosyka mondta: "ha lerajzolom, nem marad új felfedezésre váró terület..." Ki tudja? Talán már mindent felfedeztem... Csak egy dolog van, amit sosem fogok ott megtalálni.
Délután Férjuram hozott egy kis vadmalac pörköltöt, mondván, nálunk úgyis elfogy. (Nem is tévedett sokat...de ő nem is szokott...) Csilla is tiszteletét tette nálunk, először, s remélhetőleg nem utoljára. Egyetlen Bélám meg vizsgázott, s csak később futott be. Este elmentünk edzésre. Esett az eső, hideg volt, minden nyálkás és visszataszító színekben tetszett. Utáltam. A villamoson tömeg. Ezt sem írtam a kedvelt dolgok listájára. Aztán Imrét felszedtük a Nyugatinál, aztán edzés. Ami jó volt, noha most majd leszakad a jobb alkarom, mert nagyon-nagyon sokat szériáztunk karddal. Aztán sokat rohangáltam; Zoltival és Tomival alkottunk szinte legyőzhetetlen triumvirátust. /Most jön a kedvenc részem a Kárhozottak királynőjében -épp ezt nézem-, amikor Lestat hegedül a tengerparton.../ Végül körbeültünk, ahogy szoktunk. De valami hiányzott. Nagyon különös érzés lett úrrá lelkem rezdülései felett. Most sem tudom igazán szavakba foglalni, de ezt nem is erőltetem.
Felfedeztem egy csúnya foltot a bal felkaromon /fáj is, úgyhogy nem vicces.../ Tegnap Dodyéknál kiborítottam a tejet, ahogy hátráltam ki a konyhából, és összetalálkoztam a nem várt fordulattal, egy kilinccsel... Volt már több foltom is, de ez most viszi a pálmát...
Szóval, ez a nap átlagon felül pocsék volt, mert a hangulatom nemegyszer ingadozott a "hagyjon békén a világ" mutató felé, mert egyszerűen úgy éreztem, idegen ez a dimenzió. De döntő többségében, átlagon felülien jó is volt, mert találkoztam Barátaimmal, a gyakorlat is kellemes hangulatban telt el és mikor adtam Anyunak jóéjt puszit, kaptam mellé egy nagy és erőt adó ölelést, ami kimerült energiakészletem helyre is billentette. Amikor jöttem haza gyakorlatról, lekötött az ég tanulmányozása. A felhők igen érdekes alakzatban úsztak a légiösvényükön végig.
Most kellemes fáradtság bizsereg a porcikáimban. Kicsit még kószálok Nolasynban, találtam egy új területet, amit nem a vikingek, sem a szamurájaim, s nem is a tündéreim uralnak. Ez a rész eléggé kötődik a valósághoz, de lassan és biztosan megrajzolódik bennem a Térkép. Aztán, hogy mikor vetem papírra, az más kérdés... Ahogy Bosyka mondta: "ha lerajzolom, nem marad új felfedezésre váró terület..." Ki tudja? Talán már mindent felfedeztem... Csak egy dolog van, amit sosem fogok ott megtalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése